AZ ÍRÁSBA FOGLALT HÁZASSÁGI SZERZŐDÉSEK

Full text search

AZ ÍRÁSBA FOGLALT HÁZASSÁGI SZERZŐDÉSEK
Eddig is szerződésként emlegettük a vagyoni egyezségeket, s teljes joggal, hiszen a paraszti gyakorlatban nem volt alaki feltétele a szerződéskötésnek az írásbeliség. Bármilyen nagy horderejű adásvételt is kézfogással és áldomásivással pecsételtek meg, mégis: aki az adott szó kötelező erejét utólag vitatta volna, erkölcsi hitelét kockáztatta. Ennek ismeretében különösen feltűnő, hogy a házasság előtti vagyoni megállapodásoknak viszont igen sok írásos dokumentuma maradt. És nemcsak az írni-olvasni tudás általánossá válása óta, azaz századunkban szaporodtak meg az írott szerződések! A viszonylag nagy mennyiségben publikált 19. századi (és kisebb mennyiségű 18. századi) házassági szerződések azt bizonyítják, hogy a bíróság előtt is bizonyítékként felhasználhatónak remélt magánokiratot az örökösödési rend kívánatos érvényesülésének igénye: a szokásjog többféle értelmezési lehetősége tette szükségessé – ahogy az írásos végrendelkezést is. Megelőlegezett végrendeletként fogták fel a házassági szerződést, ha egyezségüket írásban rögzítették. Arról biztosították egymást a házasulandók, hogy közös vagyonuk majdani felosztásakor csak a közösen elhatározott szándékuk érvényesülhet. Ez a funkció nem tette szükségessé a „hozományként” kapott vagyontárgyak és a szülői ígéretek részletezését. Arról kellett rendelkezni, hogy milyen pénzbeli kielégítés, milyen vagyontárgyak és milyen özvegyi jogok illetik meg a hátramaradottat. Figyelemmel arra is, ha a házastársak egyikének halála közös gyermekük születése előtt avagy utána történik; ha az özvegy újraházasodik avagy gyermekekről kell gondoskodnia, esetleg felnőtt gyermekeitől ellátásra tart igényt.
Különösen a vőlegény vagy a menyasszony (illetve mindkettőjük) második házassága és nagy korkülönbség esetén tartották kívánatosnak az öröklés rendezését már a házasságkötéskor. Nemcsak az előző házasságban született s a születendő közös gyermekek azonos jogának garantálása indokolta ezt az elővigyázatosságot. Az is, 726hogy az egyik házasulandó – a fiatalabb, s aki társának a házasságba hozott gyermekei felnevelését is vállalta – csak megfelelő vagyoni kompenzáció ellenében állt rá a számára előnytelen házasságra. Mint Börcsök Vince a tápaiak (Csongrád m.) vélekedését közvetítve megfogalmazta: „A második házasság ritkán történik szerelemből”, az asszony tehát biztosítékot vár el „férje gyermekeivel szemben, hogy annak elhalta után munkájáért kárpótlást kapjon” (Börcsök V. 1971: 251). Ugyanennek a vidéknek a „kisrealistája”, Cserzy Mihály egy szegény legény–szegény leány hajdan volt nagy szerelmének érdekházasság okozta elmúlását megindokolva úgy idézte fel a szokásjogi felfogást, hogy egyszersmind kinyilvánította: a biztosíték nagysága a korkülönbséggel és az özvegyember neveletlen gyermekeinek számával egyenes arányban szokott volt növekedni (Cserzy M. 1943: 213).
A végrendeletet megelőlegező házassági szerződésbe azt foglalták bele, hogy – egyrészt – a férfi előző házasságából származó közös gyermekek miként osztozzanak az apai hagyatékon. Másrészt azt, hogy az özvegyasszonyt milyen nagyságú, a hagyatékot terhelő örökrész illesse. Harmadrészt pedig azt, hogy az özvegyasszonynak az ellátásával és a lakásával kapcsolatos igényeit milyen minőségben kötelesek kielégíteni az örökösök – feltéve, hogy nem megy ismét férjhez.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi