A KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG ALAKULÁSA, A KERESKEDŐK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI
Kereskedő szavunk az ugor kori „keres” igéből származik, ami eredetileg a kereskedelmi céllal űzött prémvadászatot jelentette, s ebben a jelentésében a 15. század óta él nyelvünkben. A prémes vad vadászata különbözött minden más vadétól, hiszen a bőr cseretárgyként, vagyis kereskedelmi eszközként szolgált (Mészöly G. 1951:285–289).
Ezzel összehasonlítva nyelvünkben az e tevékenység különböző fajtáit jelölő kifejezések többsége idegen eredetű (például kupec: szlovák; szatócs: ótörök; kalmár, kucséber, handlé, vigéc: német stb. – TESZ), ami a foglalkozás kiterjedését, differenciálódását, színtereinek bővülését jelenti.
370A 19. század közepe és a 20. század eleje közötti időszakban egymás mellett éltek az árucsere tradicionális és modern piaci formái. Ez utóbbi kialakulásának elsősorban a főváros kínált megfelelő terepet. Budapesten közvetlenül a kiegyezés után a kereső népesség 7, 1890-ben 10, 1910-ben pedig 13%-át foglalkoztatta a kereskedelem. Ezzel szemben vidéken az első világháborút megelőző években ez az arány mindössze 3%.
A fővárosban épült ki először az állandó kereskedelmi üzlethálózat, s kezdődött meg ennek szakosodása. Minden fejlődés ellenére azonban bizonyos mértékig Budapesten is konzerválódtak a kereskedés tradicionális formái: az 1910-es években az önálló kereskedők több mint egyharmada kofa, piaci árus és házaló kereskedő volt. Vidéken az átalakulás éppen csak megindult, s továbbra is rendkívül fontos szerepe maradt a házaló kereskedelemnek, a forgalom legnagyobb részét lebonyolító vásároknak és a szakosodást nem ismerő szatócskereskedelemnek (Berend T. I.–Szuhay M. 1973: 94–95).
A következőkben az árucsere helyszíne alapján kíséreljük meg bemutatni a Magyarországon tevékenykedő kereskedők különböző típusait.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.