III.
III.
Apja jogásznak nevelte. A fiú az udvarhoz vonzódik. Az udvar bohémjei. Az udvari élet drágasága. Niczky György két rendbeli testamentuma. János pazarlásai.
Fekete János mint tizennyolcz éves ifjú hagyta el a Tereziánumot. Egyenesen az életbe lépett. Atyja dicsőségéből nem egy sugár kisérte, mely az udvarnál és ahhoz közel álló körökben sok előnyt biztosított számára.
A szülői ház még ezután is éreztetni akarta hatalmát, ámde csakhamar ez alól is kivonta magát és kezdetben atyja és nagyatyja ellenére is Bécsben tartózkodott.
Az 1757-ik évtől kezdődő háborúba a Teréziánum ifjai közül sokan önkénytesen bevonultak. Az osztrák fegyverek későbbi diadalai is több magyar ifjút csalogattak a harcztérre. Fekete Jánoson, telve lelkesedéssel tanárai és az azoktól nyert tudomány iránt, teljesen udvarképessé nevelve és a hadi mesterségben, kivált a lovaglásban és vivásban föltünő jártassággal, korán érett volta daczára – mint maga is bevallja* – meglátszott mégis az iskola pedánssága és tudós önteltsége.
Petites reflexions, XXVIII. fej.
Őt is hívta az élet, hogy az iskola porát leverje. Nyolcz évi folytonos tanulása, ábrándozása ellenére a katonai dicsőség vonzotta. Bár a hadi élet még nem volt előtte oly magas jelentőségű, hogy benne szertelen vágyait kielégítse, a polgári élet, az ügyvédi vagy más egyéb jogi foglalkozás pedig az ő szemében sokkal köznapibb és undorítóbb, semhogy hiubb igényeit megvalósítsa, inkább az udvari élet külső fénye, az ünneplés és ünnepeltség, az állandó könnyed szórakozás, talán a könnyelműség is vonzotta. És hogy itt tölthesse ifjúságát, ezzel egyelőre valahogyan apja is egyetértett. Ezért 1758-ban egész atyai befolyásával arra törekedett, hogy megakadályozza a katonai pályára lépését, noha ennek könnyebben tűrhető fegyelme az elkényeztetésnek, az anyai és nagyapai dédelgetésnek a nevelésben mutatkozó hiányait pótolta volna és megszabadította volna a korai és boldogtalan házasságtól, meg a mértéktelen tékozlástól.*
U. ott, XXVI. fej.
Ezektől pedig az udvari életmód nem mentette meg.
Apja törekvése tehát, hogy fiát saját hatalmi körében lekösse, sehogy sem sikerült s végre is engedett fia ellenállhatatlan vágyának, mely őt a bécsi körökhöz vonzotta. Jánost nem elégítette ki sem az 1760-ik évben a pestmegyei főispántól táblabíróvá történt kineveztetése, sem az 1764-ben elnyert udvari méltóság.* Irtózott a bürokrata szellemtől, a hivatalos irka-firkától, a fölebbvalók pedantériájától és a papiroson szőtt gonosz cselvetésektől. Őt tulajdonképen nem az udvarnál elérhető kitüntetések vonzották, hanem az a szerep, mely ott az előkelőségnek, a gazdagságnak, az ifjúságnak, a művészetnek és a költészetnek jut. Hódítani és szerepelni kivánt mint költő. Naponta látta, mily szerep jutott egy Ligne hercegnek, egy Ayrenhoffnak, vagy Denis s a Metastasio műveinek. Élénk vágygyal kereste azokat az összekötő kapcsokat, melyek őt e férfihoz lánczolják. Irói ambicziója, bohém volta és nem mindennapi tehetsége a legelőkelőbb szellemi körökben keresett kielégítést.
Pest vármegye levéltára.
És ezt meg is találta.
Ez volt ismét az a régi baj, mely ellen apja még Csabrendeken a gyermek, most pedig az ifjú ellen küzdött. Szerinte az írói, a költői pálya nem volt magyar főnemesnek való. Ez a politikai pályán vagy harcztéren érvényesülhetett, kitünt és virágzott, de az a közéletben semmiféle babérral s vagyonnal nem kecsegtetett. Sőt mi több, a nagy gazdagságnak szétforgácsolásához vezethet, mint azt János udvaroncz élete már az első években is bizonyította. A bécsi udvar szórakozásai roppant költségesek voltak, s annak, ki a pazar költekezésekben állandóan részt akart venni, még Ligne herczegnél vagy az Eszterházyaknál is nagyobb vagyonnal kellett rendelkeznie. A hozzá való pénzt sem a kapzsi és fukar Fekete György, sem a takarékos Niczky György nem akarták adni. Ezért a fiú életmódja heves ellentétet teremtett apa és fiú, nagyapa meg unoka közt, melynek egyik tünete a költött és csakis Keresztesi József naplójában található hír, hogy János Bécsből Angliába szökött, s ez volt százszoros oka annak, hogy Niczky György töbször is megváltoztatta a veje érdekében tett végrendeletét.
Apja ez időben már gróf, országbíró, Arad és Zaránd vármegyék főispánja, a szerencsének állandóan kényeztetett kegyencze. Birtokai Zala, Somogy, Vas, Pest, Arad, Zaránd és Csanád vármegyékben vetekedtek az ország nagy földbirtokosainak széles határaival. Földjeinek terményeit észszerű gazdasági eszközökkel törekszik értékesíteni s még nagyobbakra vágyott. Nagyapja, kinek földbirtoka Fekete György gazdagságának alapja s a ki vejét éppen takarékossága és hihetetlen gyors emelkedéséből folyó megvagyonosodása miatt szerette, lánya és annak fia boldogulása érdekében a legnagyobb áldozatokra, még saját fiának kisebbítésére is képes volt, de csak akkor, hogyha vagyonának megmaradásáról meggyőződött. János bécsi életmódja azonban gondoskodott róla, hogy ebbeli véleménye alaposan meginogjon. Innen ered vagyoni rendelkezésében beálló többszörös ingadozása.
Érdekes és Fekete János későbbi sorsára nézve fontos adalék Niczky Györgynek szomorú tapasztalataiból eredő rendelkezése. Az 1756-ik év Szent-Jakab-havának 27-ikén csinált atyai rendelése alapján a vasmegyei káptalan 1757 július 28-ikán ismételt és ugyanott elhelyezett anyai és atyai ősi jószágairól szóló végrendelete szerint összes javairól intézkedik:
«Elsőben is megemlékezvén kedves édes leányomról, personalisné Niczky Anna asszonyról és kedves fiam Magos Galanthai Fekete György personalis és aradi fő ispány uram hozzám és fiamhoz mindenkoron bizonyított nagy szeretetéről, vagy kegyességéről, hagyom és rendelem most említett házastársának részében N. Szala vármegyében lévő és mostanában uralkodó felséges királyné asszonyunktól felkért és hozott, becsehelyi kilencz praediumokkal öszvekapcsolt jószágot Pólya nevű Faluval és azokhoz tartozandó promontoriumokkal avagy szőlőhegyekkel, a mint is mihelyen personalis méltóságra emeltettek, hozzájok vonzó atyai gondviselésemből és szeretetemből kezekben bocsátottam, és jó időtől szabad bírásába vannak. – N. Somogy vármegyében tekintvén kinek kinek jószágához való közelebb voltát és alkalmatosabb birását, berzentzei jószághoz tartozandó Szurdi falut és Pata nevű praediumot, a’ ki azon faluhoz eleitől fogva birattatott, minden majorsággal, földekkel, rétekkel és én általam plántáltatott négy darab udvari szőllővel és nevezetes szőllő hegyeivel, és ott találandó juhaimmal és egyik berzentzei sereg sertvéléseimmel hagyom és rendelem personalis leányomnak. N. Vass vármegyében pedig alkalmatos summában és feles költségemben tölt és helyre épített kastélyomat, hozzákapcsolt és szerzett számos táblákból álló földeivel, táplánfai granariummal vagyis bikás házzal nemkülömben ugyan táplánfai kápolnai falu, Polány, Szentlőrintz és tiborczszegi jobbágyokkal, szántó különös földekkel, és azon kastélyhoz tartozandó, akár fent nevezett faluknak, és még is tóthfalusi határokban találandó és birodalom alatt való rétekkel, erdőkkel és annak mindennémű appertinentiáival, ehez csatolván Bácsi Szala vármegyében levő szőllőmet is – ugyan még is Szala vármegyében általam felkért, kikeresett és királlyi donatioval erősített rendeki portát és kőből épített curiát, avagy majort és ahoz tartozandó praediumokban való részt földeivel, rétjeivel, erdeivel és puszta helyekkel, avagy ott lakó jobbágyokkal, ugy hasonló képpen gerbei jószággal, nemkülömben metzei praediummal, annak rétjeivel, erdeivel és kőmalmával, Megyerrel, ott levő zsellér jobbágyokkal és annak malmaival is fent nevezett és egyben kötött jószágoknak mindennemű appertinentiaival, mindeneket is említett personalisné kedves leányomnak hagyom és rendelem. – A mutua successio és evictio ezen külömbséggel foja őket illetni, tudniillik, hogy a lányom nem fog tartozni a fiuágot illető jószágban eötsét evictio terhe alatt segíteni, hanem más jószágokban, ugy is mint fi magát védelmezze és segítse, ellenben pedig hogyha Isten vagy leányomat vagy fiamat magtalanul azaz gyermek nélkül kiszóllítaná, kit Isten távoztasson, egyikről a másikra szálljon a jószág – – Amen.»*
A Magyar Nemz. Múzeum kézirattára, fol. Hung. 984.
GRÓF NICZKY GYÖRGY.*
Gróf Niczky György arczképének (45. l.) eredetije gróf Niczky László ligvándi kastélyában őriztetik; hasomását az ő szivességéből rendelkezésünkre bocsátott fénykép után adják.
Ezt az atyai rendelést azonban már 1764 május 24-ikén Bakófán kelt fiók-végintézkedésében inkább egyenes ága javára biztosítja, lányának hanyatló egészsége és unokájának máris erősen jelentkező féktelen és pazar hajlamai veszélyeztetni látszottak az apai jusst, miért igazságosabban saját fiúi leszármazásáról gondoskodik:
«Tettem vala 1757-ik esztendőben kedves gyermekem Anna leányom és Kristóff fiam között csekély keresményemről és birtokom alatt levő jószágomról bizonyos atyai osztályt és utolsó akaratom szerént eltökéllett rendelést, mindkettőjökhöz egyenlő szeretettel viseltetvén, de ezen idő alatt szánakozásra méltó édes leányom súlyos és reméntelen betegségbe esvén; a’ minthogy mai napig is bécsi Elisabetha apácza szűzeknek gondviselések alatt tartatik, nem kevés szivem fájdalmával és szorongató gyötrelmével, ezért is a Mindenható Ur Istennek szent neve áldattassék és Kristus Urunknak keserves kinszenvedése magasztaltassék; ugyanezért ha csak gyógyulása nem lészen és előbbeni egészségének helyreállításában nem boldogíttatik nem reménylhetem hogy nevezett édes leányom csekély hagyományomat hóltom után birhassa és abban örvendezhessen; de ugyan csak hogy bővebben mind méltóságos gróf Galanthai Fekete György fiam uramhoz felséges asszonyunk magyar országi vicecancellariusához, ugy szerelmes háza társához Niczky Anna asszonyhoz atyai szeretetemet tovább is biztosíthassam, mind ezen jószágokat, a kiket testamentum szerint édes leányomnak hagytam, ha csak az Ur Isten rajta nem könyörül és előbbeni egészséges voltát meg nem téríti, szállyon édes fiára gróf Fekete Jánosra, de illy okkal és móddal: hogy azon édes anyának szánt keresett jószágaimra soha és semmi időben terhet ne tehessen, a’ vagy adósságot ne vehessen, sőtt a creditorok pénze veszendő légyen… kire nézve a mit testamentomom után is aquiráltam, ugymint tonijnyi jószághoz, légyen udvari consiliarius Niczky Kristóff édes engem örvendeztető fiamé, a mint pedig bakófalvi jószághoz, legyen ugyan gróf Fekete Jánosé, de valamit hagyok Fekete János unokámnak, azon egyben számlált jószágokat, azt a’ báttya Nitzky Kristóff, ha látná rendetlen gazdaságát, mindaddig kezéhez ne méltassa, valameddig bőv és káros költségektől nem távozik, avagy ha már a szükség ugy hozza magával vagy más ex publico rendelendő sequester kezéhez vévén az ő részén szolgálandó Jószágokat illy szomoru történeten és esetben azoknak esztendőnként kiadandó proventusával érje be… Említett Testamentomomban, mellyet most is helyben hagyok, tettem a mutua és reciproca successióról emlékeztet; a successio minden kétség nélkül megmaradjon, ha tékozlásnak Fekete János unokám nem adja magát; ha pedig abban elmerül, még azon szomoru esetre is: kit az Ur Isten távoztasson, hogy kedves fiam udvari consiliarius és referendarius maradéki kimulnának; akkor se szálljon keresményem Fekete Jánosra, hanem egy testvér öcsém Nitzky Ferencz fiúágon levő maradékira. Ellenben, ha hogy perek által egyik avagy másik atyafi valamelly részit hagyott jószágának elvesztené azon jelentett evictionak értelmét, ne ugy vegye, hogy azt valamelyik tartoznék annyiban, a’ mennyiben megtéríteni: hanem kiki szenvedje maga sorsát és kárát. Azonban azon légyen az öregebbik tudósabb atyafi, ugy is levelek conservátora lévén, hogy oda szolgálandó levéllel, tanácsával és tehetségével a másikat evictio helyett segítse, ugy egy más között az igaz vérségű atyafiságot megtartván, Isten áldását magukra várhattyák…»*
Magyar Nemzeti Múzeum kézirattára, fol. Hung. 984.
12. GRÓF NICZKY KRISTÓF ALÁÍRÁSA.
Niczky Györgynek ezzel a bölcs és gondos intézkedésével Fekete György vagyonának alapja örök időkre a Niczky örökösök kezébe és jóindulatába volt elhelyezve. Fekete János sorsa tehát egy általa gyűlölt embernek, Niczky Kristófnak ellenőrzésétől függött. Az óriás birtok Feketének grófi rangjához méltó jövedelmet biztosított, hozzá számítva atyjának szerzeményeit még meg is háromszorosodott és észszerű használattal birtokosát királyi ellátásban részesíthette, de nem engedte meg azt, hogy szertelen szenvedélyeknek és határtalan pazarlásnak áldozhasson. Ő pedig, mihelyt az életbe lépett, ezen vágyának és hajlandóságának édes tanujelét adta; sem gazdálkodni, sem pénzzel bánni nem tanult, éppúgy, a mint szenvedélyének ura, féktelen költségében azon vette észre magát, hogy rendezetlenné vált viszonyain egyetlen fia érdekében változtatnia kellene, akkor már atyai jussa is eluszott.
