VIII.
VIII.
A nők. Fölfogása a nőkről. Szerelmei és költeményei. Házassága. Eszterházy Miklós. Eszterházy Jozefa. Boldogtalan házasság.
Ily társalgásban természetes, hogy a nők is nagy szerepet játszottak, s hogy Fekete nem egy bájos s szép nő szerelmének hódolt. Szerinte* az aszony veszedelmes, mint a hazárdjáték, mert szeszélyes, és a nyertest is megcsalja. A félvilági, könnyű gondolkodású, ledér és szellemtelen nő nem igézi meg, de a gondolkodó és bájjal fölruházott nő bámulandó teremtés. A «Mes rapsodies» lapjain a könnyed költészet számos szerelmi versére akadunk. Alkalomadta ötletei a szerelmi lírának és reflexionak ezerszerü csillogását bizonyítják. Érzelme a bohó naivságtól egészen a komoly halálvágytól reszkető boldogtalanságig sülyed vagy emelkedik, a mint egy-egy jókedvű társaságban vagy terített aszalnál, tánczközben, vadászaton, kocsizáskor vagy szánkázáskor, a boudoirban vagy a báli teremben papirra vetett, csokrokba vagy ruhákba rejtett vers megtette hatását. Ehhez járúlt a nők versengése birhatásáért, az asszonyok szerelmi rigmusai, hogy lekössék, lángolását tüzeljék és ébren tartsák.
Petites Reflexions, XIII., XIV., XVI. fej.
A szerelem állandóan foglalkoztatta s mint a kártyajáték, vagyoni romlását okozta. Szerelmi versein kívül komoly prózában is fejtegeti annak mivoltát, sőt essayszerű védelmére is kell, hogyha megtámadják.
A «Pensčes detachčes»-ban ötletszerű gondolatokban jellemzi ebbeli tapasztalatait. A «Reponse au Chapitre X. du T. IV. de l’abbé St. Réal, par un Auteur de dix-huits ans» értekezés a tizennyolczéves fiú merészségével és divinácziójával védi meg a nőket.* Reflexióiban megtámadja St. Réal abbénak azt a nyers fölfogását, mely szerint az asszonyokkal úgy kell bánni, mint a hogy a törökök bánnak velük, sőt még rosszabbúl, úgy, mint a fenevadakkal, mivel sokkal veszélyesebbek a tigrisnél, az oroszlánnál és a medvénél.
Mes rapsodies, I. k. 171. l., II. k. 315. l.
Fekete kulturtörténeti jelentőségében fogja föl a nőt és erkölcsileg is megvédi, kimutatván, mily nagy befolyással voltak Görögország, Róma, Német- és Olaszország műveltségére és művészetére, dicsőíti az egyszerűséget, háziasságot, anyaiságot, illetőleg az egy nő iránt érzett magasztos érzelmet. A «Reflexion sur l’amour»-ban* a szerelem mivoltát tárgyalja. Sorra elemezvén az érzetet, a belőle eredő és vérmérséklet szerint változó lelki fölhevülést, mely az ideálban találja meg vonzalmának legtökéletesebb formáját, kifejti a szerelemből származó féltékenységet és egyéb szenvedélyeket, a szerelemnek korlátlan hatását, mely a nemnek föntartásában nyilvánul.
U. ott, I. k. 200. l.
Így gondolkodott a világba lépő ifjú egy Kl… asszony estélyén eredő vitának ötletéből. Bármennyire fején találta volna is a szöget, élete, kalandjai, szerencsétlen házassága ifjú fölfogására ráczáfolnak. A nőknek azonban, kikhez majdnem isteni imádattal és sokszor érzéki elragadtatással tekintett föl, sok boldogságát is köszönte. Ifjú, szerelmes föllángolása életének legrokokóbb korszaka. Főiránya kalandos ábránd, szerelem, szenvedély és a költészet. Minden báj és szépség előtt készségesen leborul, ezt imádja, szereti és ellángol, mihelyt újabb szépség lép szemei elé. Rokokós, egyveleges érzelem vakon vezeti a precieuse kornak negédessége és hamis érzelmei nélkül. Egyenes, szókimondó s ha kell, életét is koczkára tevő szenvedélye, érzelmének gazdagsága és finom árnyalatai, elméssége és pikáns kalandjai sok barátot szereztek a nők körében.
A «Mes Rapsodies» költeményfüzért i. R. I. S.-nek ajánlja, annak az Irisnek, D. E. grófné, született D. E. grófnőnek, a ki szebb és tisztább, mint Psyche és mégis legyőzetett.* Ő az oka, hogy Fekete múzsája kaczér és állhatatlan. Féltékeny szerelmére, mert királynál boldogabbá tette őt, mert életét szerelmével szentelte meg s érte rímelve akarja lelkét kilehelni. Irist sohasem felejtheti el s mindig visszatér karjaiba.* Fiatal és rendkívül fogékony lelke Lise szerelmében talál változást és kellemes forrongást, mely vérét szilajul fölháborgatja és érzelme hevességét táplálja,* ámde Iris bájai mégis mindent fölülmúlnak. Érte fölépíti Gnidos templomát és Paphos szerelmi éjeit varázsolja vissza.* De ekkor Climčne is meg tudja hódítani, a ki pedig, hálátlan, mint a pásztornők, a ki elhagyta és mással kaczérkodik. No de Iris, a szép, a kegyetlen, a ki megleste Thalia kaczérkodását és elrabolta Venus szép szemeit,* ismét visszahódítja. Theimre, Sch… kis szinésznő szerelme, bár futólagos és röpke, Iristől elhódítja. Themire szép, róla Apolló is azt hiszi, hogy maga Thalia, őt Amor édes anyjának tartja, de mégsem oly erős a láncz, hogy Frétillon, a finom kis kaczér, el ne téphesse, vagy a bájos Iris vissza ne hívhassa. Themire szép, bájos és okos is, előtte Paphos is meghajol, de a szerelmi láz nem emészti el mert – férjhez megy!* Iris mellett, a ki iránt érzett nagy szerelmi tüzét a tél sem oltja el, szerepet s szerelmet kér a tíz év óta szeretett unokanővér B… grófné, született P. grófnő, a híres Terézia, kinek nagy műveltsége Irishez hűtlenné teszi. Ettől Cloris, a kedves comtesse hódítja el. Imádatos lény, de hideg. Ennél szebb Céliante, kit örökre magához akar lánczolni, a ki álmait személyének poezisével megzavarja. Taxis asszony a «coquette corrigée»-ben hódítja meg, mert úgy játszott, hogy Venus reszketett uralmáért. Acante, Madame de Saco, a híres Elfrida, Julia, a kis tánczosnő s még sok más csak rövid állomás, de versre, szerelemre és költői megörökítésére méltó teremtés.*
Mes rapsodies, I. k. 116., 139.
U. o. I. k. 20., 34., 48., 139. ll.
U. ott, I. k. 15. l.
U. ott, I. k. 22. l.
U. ott, I. k. 28., 40., 41., 42. ll.
U. ott, I. k. 21., 43., 54., 55. ll.
Mes rapsodies I. k. 44., 50., 51., 52., 53., 114., 97., 98., 99., 100. II. k. 97. 129. ll.
19. EGY LAP A «MES RAPSODIES»-BŐL.
A pillanatnyi és tartós hevületű szerelmen kívül tiszta barátság és tisztelet fűzi az Eszterházy, Batthyány grófnőkhöz, Ligne asszonyhoz és Ried generális nejéhez, kiknek körében szelleme, elméssége és tudománya kellemes és tanulságos szórakozást talált.*
U. ott, II. k. 30., 94., 95., 98., 100. ll.
Ennek a pillangószerű flirtelésnek eredménye a házasság lett. Ilyen környezetben a házasságok könnyen és gyorsan köttetnek, de kevésbbé sikerülnek. Hol a házasságot szentségéből kivetkőztetik, ott megszünik az a boldogság, melyet tőle várnak és megkötése után pár hónappal elillan a mámor, a szenvedély, mely a házastársakat egymáshoz csatolta. A férj ilyenkor folytatja legényéletét s a megelégedést és boldogságot nem a házi tűzhelynél, nem családja körében keresi.
Mária Terézia házasságközvetítése és a Fekete családnak reménye, hogy egy észszerű házasság a fiúnak óriási költekezéseit meg fogja szüntetni, ezennel találkoztak. Mindkettő egy igen előkelő és gazdag család leányát szemelte ki számára: Eszterházy Jozefa grófnőt. Ezzel nemcsak a régi, rokoni kapcsolat szilárdult volna meg újabban, hanem az új Fekete grófok tekintélye és vagyona is öregbedhetett. Az Eszterházycsalád a királynő udvarában főtekintélyű és irányadó, még a királyi asztalnál is szívesen látott vendég, egyes tagjai udvari és diplomacziai méltóságok, kik dáriusi vagyonukkal, férfias föllépésükkel a világ bármely udvarában előkelő szerepre hivatvák. A család tatai ága nagy és fontos szolgálatokat teljesített és sok főtisztségnek volt részese. Eszterházy Miklós, Ferencznek és Pálffy Szidóniának fia, Németalföldön, Nagybritanniában, Portugalliában, Franczia-, Lengyel- és Spanyolországban volt nagykövet. Mint spanyol követ, 1751-ben koronaőrré választatott, 1755-ben mint orosz követ a Szent-András-rend nagykeresztjét nyerte, majd Sárosmegye főispánja, kamarás, belső titkos tanácsos és 1763-ban aranygyapjas vitéz lett. Szent-Péterváron létében, 1763-ban, nagy tevékenységet fejtett ki, a midőn Erzsébet czárnőt, valamint a kormány tagjait sikerült a porosz elleni szövetség megkötésére megnyerni, megbénítván az angol befolyást. Később a magyar testőrség kapitánya lett. 1764-ben alapította a tatai kegyesrendű gimnaziumot. 1765 június 27-ikén Karlsbadban halt meg. Miklós gróf lángeszű, szellemes férfiú, kiváló diplomata és fölötte büszke ember. E jellemvonása ellenére 1744-ben Varsóban Christ Annát, egy kereskedő leányát, kit Lubomirszky herczeg adoptált, vette nőül. Lubomirszky Anna Mária 200,000 frt hozományt hozott a házhoz.
Leánya, Mária Jozefa (szül. 1745 október 17-ikén), később csillagkeresztes- és palotahölgy, szivesen látott vendége az udvarnak. 1765 előtt lett Fekete nejévé. Ezt bizonyítja az 1765-ben a Körös partjáról Orczy Lőrincznek írt költői levél:
Ha gyászban elborult Bétsnek városában,
El-hozá’ Jó-Isten Barátod’ Házában,
Látni változást fogsz az állapotjában,
Kedves Feleségét már gyermek ágyában.*
El-hozá’ Jó-Isten Barátod’ Házában,
Látni változást fogsz az állapotjában,
Kedves Feleségét már gyermek ágyában.*
Magyar munkái, I. k. 5–6. ll.
Az Eszterházy családi iratok 1769 február 3-ikáról beszélnek ugyan, de az előbbi versen kívül Feketének (1768-ban) Voltairehez írott levelei, Khevenhüller naplója és főleg az a körülmény, hogy fia 1767 november 7-ikén született és e napon keresztelték is, a később írt adatoknak ellentmondanak.
A házasság nem volt boldog. A rendes divatházasságok eredménye, hogy a házastársak másfelé keresnek szórakozást, csakhamar itt is beállott. János már 1765-ben Arad megyébe utazván, a Körös partján mulat s egy ismeretlen Johannának írja első magyar versét.* Kirí belőle az új szerelmi gyönyörök varázsa és a korai lekötöttség szomorúsága:
U. ott, I. k. 1–6. ll.
Jőjj el, tündér Vénus! Ciprus mély völgyéből,
Hol szerelmet senki sem zár ki szivéből,
’S nézd, hogy sebesedtem Fiad lövéséből,
Szabadíts, ha lehet, e’ kemény ügyéből.
Vagy, ha gyógyíthatlan már nyomorúságom,
’S Ámor békójában örökült rabságom:
Légy Múzsám, ’s az által töltsd-bé kivánságom.
Enyhődjön versekkel nagy szomorúságom.
Hol szerelmet senki sem zár ki szivéből,
’S nézd, hogy sebesedtem Fiad lövéséből,
Szabadíts, ha lehet, e’ kemény ügyéből.
Vagy, ha gyógyíthatlan már nyomorúságom,
’S Ámor békójában örökült rabságom:
Légy Múzsám, ’s az által töltsd-bé kivánságom.
Enyhődjön versekkel nagy szomorúságom.
A’ Szép Ifjuságnak kedves frissesége,
Szerelmet lobbantó szemek tűzessége,
A’ Vidám járásnak virgantz könnyűsége,
Egyenes termetnek kartsú delisége,
Legkisebb érdemi ditső Johannának,
Ki mint szép Nimfája vadász Dianának
Vagy hadat okozó Leánya Ledának,
Méltán elragadja szívét mindnyájának.
Szerelmet lobbantó szemek tűzessége,
A’ Vidám járásnak virgantz könnyűsége,
Egyenes termetnek kartsú delisége,
Legkisebb érdemi ditső Johannának,
Ki mint szép Nimfája vadász Dianának
Vagy hadat okozó Leánya Ledának,
Méltán elragadja szívét mindnyájának.
Nem vala rendesebb ezen Johannánál,
Kinek szebb erköltse drága ruhájánál,
Betsebb igaz szíve számos országánál,
Királynénak gazdag kintses ládájánál…
Kinek szebb erköltse drága ruhájánál,
Betsebb igaz szíve számos országánál,
Királynénak gazdag kintses ládájánál…
Kedves és feleség, Johanna és Jozefa között ingadozva, mégis az apai érzés győzött, mely őt Bécsbe szólítja. Fiatal s tapasztalatlan férj, kit az udvaronczság megrontott s ki előtt a házasság komolysága korán megszünt. Lehet, hogy még ekkor sem ismerte annyira az asszonyt, hogy egyet igazán meg tudott volna állandóan szeretni, becsülni vagy tisztelni.
Kalandjait neje is ismerhette, ha nem, úgy Fekete gondoskodott róla, hogy megismerje, midőn 1770-ben másokhoz irt szerelmi verseit neki ajándékozza:
Mais tu n’es pas une femme ordinaire;
De ton esprit je connais la vigueur:
Que l’amour d’un couple vulgaire,
Sur des frčles ressorts cimente le bonheur,
L’estime, et l’amitié du mien seront la source;
Le tems détruisant les appas,
Ta vertu, son esprit, qu’il ne changera pas,
Le seront pour me plaire une sure ressource.*
De ton esprit je connais la vigueur:
Que l’amour d’un couple vulgaire,
Sur des frčles ressorts cimente le bonheur,
L’estime, et l’amitié du mien seront la source;
Le tems détruisant les appas,
Ta vertu, son esprit, qu’il ne changera pas,
Le seront pour me plaire une sure ressource.*
Mes rapsodies, I. k. 147. l.
Így ír a kijózanodott férj négy évvel ifjabb feleségéhez, a harmincz éves férfi a huszonhat éves nőhöz, kinek előkelőségét és szellemességét dicséri, de nem tudja elfelejteni régibb s újabb édesebb kalandjait. Fekete János azok közül a férfiak közül való volt, a kiket egy nő nem tudott örökre lebilincselni. Ez érzetét bizonyítja «Sur le Mariage» költeményében,* midőn korábbi elvont fejtegetéseinek ellentmondva gyűlölettel fordul el tőle:
U. ott, II. k. 112. l.
Ennemi de la liberté!
Funeste noeud, dont naquit le parjure!
Ton esclavage détesté
Outrage l’aimable nature
Funeste noeud, dont naquit le parjure!
Ton esclavage détesté
Outrage l’aimable nature
Hozzájárul bölcselkedő hajlama, mely ekkor a házasságot már Hugo Grotiussal együtt vad állapotnak, az érzéki vágyak kielégítésének tekinti, hozzájárul a felesége iránt fölébredt ellenszenv, gyűlölet és utálat, melyet Voltairehez írt egyik levelében is kifejez, hozzá még az Eszterházycsalád dölyfössége ellen kifejlődött ellenséges érzület, melyek együttvéve szomorú okai voltak családi élete ziláltságának.*
Mes rapsodies, II. k. 268., 285. és 348. l. Pensées détachées, XXXVI. fej. Petites reflexions, XXVII. fej.
Ezek az érzelmek mélyen illették őt és állapotát tűrhetetlenné tették.
Valamint eddig, ifjúságától kezdve, minden szorosabb lánczot, mely szabadságát korlátolta, ketté tépett, így most is szabadulni óhajt és tárt karokkal rohan a katonai élet zajos körébe. Ez mentette meg a szülők szemrehányásától, az únott feleség környezetétől, sőt az udvarnak most már kevésbbé élénk és vonzó körétől.
20. XVIII. SZÁZADI ZÁRÓDÍSZ.
