MIKOR Mátyást a nemzet óhajtása a trónra emelte, megválasztásában a nemzeti királyság eszméje győzedelmeskedett. Hatalma tetőpontján állva, a nagy király nem ismerhetett magasabb czélt, mint házában örökössé tenni a koronát, családi zászlaja alatt biztosítani a nemzeti önállóság eszméjének jövendőjét. Ha törvényes házasságból fia születik, dynastia alapítására törekvő vágyai kétségkívűl valósúltak volna. De majdnem egy negyedszázadig hiába várta a legitim trónutód születését, s végre is le kellett mondani reményei teljesüléséről.
A percz, melyben ezt belátta, az első forduló pontot alkotja Corvin János életében. De ez a fordulat sok nehéz órát okozhatott a király atyai szívének. A fölcsillámló remény nyomában ott járt a sötét gond, melyet a gyermek születésének kérdése támasztott föl benne. Míg szívét örömmel és büszkeséggel tölté el egyetlen fiának sokat ígérő fejlődése, keserű aggodalommal kérdezhette önmagától, fogja-e valaha koronáit viselni a gyermek, kinek végzetéhez eltörölhetetlen foltként tapad törvénytelen származásának homálya?
A magyar nemzet ötödfélszáz éves történetében nem volt példa reá, hogy házasságon kívűl született királyi sarj örökölje a szent királyok koronáját. Boricsot, a ki pedig törvényes házasságból származott, anyja botlásának puszta gyanúja száműzte az atyai földről. S ő az egyetlen alakja történelmünknek, a ki születésének foltja daczára szemet mert vetni Szent-István örökségére. A magyar közszellem erkölcsi szigora a közönséges életben is rideg kegyetlenséggel járt el a szerelem gyermekei iránt. A családi kötelékből kizárva őket, létüket a szülők örökös szégyenének tekintette s nevüknek a megbélyegző kifejezések között adott helyet. S erkölcsi szigorának mértéke nem csökkent, hanem emelkedett a trónnal szemközt, melyet a szentség nimbusával övezett körűl nagy királyainak emléke.
A nyugati nemzeteknél nem volt ennyire szigorú a társadalom, midőn nagy nemzeti vagy családi érdekek, túlsúlyban levő hatalmi tényezők léptek föl a fejedelmi bastardok érdekei mellett. A világtörténelem számos példát mutat föl, hogy a fejedelmek törvénytelen sarjai uralkodó családot alapítottak, vagy atyjuk trónját örökölték, Angliában a normann hódítók dynastiája Bastard Vilmostól származik. Castiliában IV. Pétert 1369-ben féltestvére, Trastamare Henrik űzte el trónjáról. Portugalliában 15 évvel később I. Péter házasságon kívűl született gyermeke, János, folytatja a Burgundok királyi családfáját, s ugyane János király bastardja, Alfonz, a később trónra hivatott Braganza-háznak lőn ősatyjává.
Itáliában a természet jogainak diadala a társadalmi korlátok fölött úgyszólván minden különbséget megszüntetett az uralkodók törvényes és törvénytelen gyermekei között, s a születés homálya épen nem képezett akadályt a trónöröklésre annál, kit egyéni tulajdonai képessé tettek az uralkodásra. A XV. század derekán, Nápoly királyi trónjától kezdve, majdnem mindegyik államban korcsszülöttek uralkodtak. Ferrarában Leonello és Borso, Firenzében ál Mediciek, Urbinoban Federigo da Montefeltro, a herczegnek pápai bulla által törvényesített fia öröklik az atyai méltóságot, s az utolsó Visconti törvénytelen leányának, Blankának keze adta meg Milanóban a legitimitást Francesco Sforza uralkodásának. A társadalom hallgatagon húnyt szemet a fejedelmi bastardok származása fölött, s az érinthetlenség daczára, mely a házasság szentségét övezte, az egyház sem vonakodott utólagos törvényesítéssel szentesíteni fejedelmi jogaikat.
Mátyás királysága nagy mértékben különbözött a középkori magyar királyság jellemétől; sok volt a rokon vonás közte és a renaissance korabeli olasz kényurak uralma között. Trónját, melyre úgyszólván forradalom útján jutott, egyéni erejével, fényes tehetségeivel szilárdította meg; s egyéniségével, talentumának hatalmával remélt diadalmaskodni, midőn fia trónöröklési joga érdekében megkezdte a küzdelmet a régi hagyományok ellen.
Számító lelkében sorra vette a többi akadályokat. A nemzet 1462 óta szerződéssel volt lekötve III. Frigyes császárnak, hogy Mátyás törvényes fiutódai hiányában őt és maradékait fogadja királyának. Igaz, hogy a főurak által kierőszakolt kötést a hazafiak többsége visszautasította, s a Habsburg-ház ellen táplált idegenkedés csak erősíthette a nemzeti királyság híveinek táborát; de a császár trónigényei nemzetközi téren jelentékenyen megnehezíthették Corvin örökösödésének elismertetését. S Frigyes cselszövényeinél sokkal nagyobb veszélyt rejtett magában itthon a királyné idegenkedése ama gondolattól; hogy a törvénytelen mostoha fiú foglalja el a trónt, melynek ő lett volna hívatva örököst adni.
Mátyás nem riadt vissza a nehézségektől. A császár igényeivel látszólag keveset törődött, de seregei már megkezdték a háborút az osztrák örökös tartományok ellen, s gondolatban előre látta magát, a mint Bécsnek büszke várából szabja meg a békekötés föltételeit. S a mi Beatrix királyné ellenkezéseit illette, azoknak megszünését maguknak az eseményeknek fejlődésétől várta. Ha teljesűlnek a királyné anyai reményei, ha fiút szül, akkor önkényt meg van oldva a kérdés; ellenkező esetben pedig magának a királynénak természetes érdeke fogja kívánni, hogy férjének gyermeke örökölje a koronát idegen helyett.
A legelső nehézséggel, nemzetének idegenkedésével kellett mindenekelőtt számolnia.
Az országos élet tényezői közűl a főpapság nagy része Mátyásnak köszönhette gyors emelkedését. Rangoninak, a szerzetesből lett bíbornoknak, Nagylucsei Orbánnak, kit kincstartójává nevezett ki, Proszniczi Filipecz Jánosnak, a morva mesterember fiának, támogatására minden körülmények között számított; de számított főleg kedvelt kanczellárjára, Váradi Péter kalocsai érsekre és Geréb László erdélyi püspökre, ki női ágon – anyja Szilágyi Erzsébetnek nővére volt – közeli rokonságban állott a királyhoz. A főurak sorában a régi, hatalmas nemzetségek sarjai, a Báthoryak, Bánffyak, a Bazini és Szentgyörgyi grófok, a Rozgonyiak, Garaiak, Héderváryak, Perényiek stb, vitték a főszerepet; dúsgazdag, dölyfös olygarchák, megannyi kiskirályok, kik közűl nem egy személyes harczban állott egykor a Hunyadi-házzal, kiket csak a király erélye tudott féken tartani. De velük szemben a király oldala mellé csoportosúltak az új korszak alakjai, Guthi Országh Mihály, a nádor, Hunyadi János küzdelmeinek osztályosa; a Szapolyaiak, kiket a kormányzó úgyszólván a porból emelt föl; unokatestvérei, a Gerébek: Péter, a királyi zsoldosok kapitánya és Máté, Horvátország bánja; Kinizsi Pál, Magyar Balázs, és egész csapata a fiatal, vitéz katonáknak, a kik Mátyás pártfogásától várták jövendő emelkedésüket. A Hunyadiak új arisztokracziáját a hála és a személyes érdek kötelékei fűzték a királyhoz; a régieket magas állásokkal, kedvezményekkel igyekezett lekötelezni. A köznemességnél pedig joggal számított a Hunyadi-név varázsára, dicsőűlt atyja emlékére, s az elismerésre, mit saját tetteiért, sikereiért várhatott nemzetétől. S a magyar nemzet nemes gondolkozására, lovagias, hálás érzületére támaszkodva fogott nagy terve előkészítéséhez.
Maga a gyermek, kinek sorsáról volt szó, csak passiv részese lehetett a megindítandó actiónak.
A kérdés a király akaratának, hatalmi erejének kérdése volt, s eredménye csupán azon fordúlt meg, hogy a külső tényezők fognak-e kellő tért juttatni ez akarat érvényesítésére?
9. MÁTYÁS KIRÁLY KÉZJEGYE.
A Hunyadiak fényes történelmi szerepében jelentékeny része volt a család vagyoni állásának. Az erkölcsi tényezők egymaguk sohasem érvényesűlhettek volna oly nagy mértékben, ha Hunyadi János, a nagy hadvezér és államférfiú, nem lett volna egyúttal korának egyik legnagyobb birtokszerzője. Mátyás saját megválasztatásának történetéből ismerhette a gazdagságban rejlő politikai erő hatalmát. Mi sem természetesebb, minthogy fiának is meg akarta szerezni e nagy erő birtokát, s ezt annál könnyebben tehette, mert király volt, az adományozási jog korlátlan birtokosa. A Hunyadi-örökségen kívűl, melynek nagyobb része anyjának özvegyi tartására lett kijelölve, a korona örökösödési joga s egyéb jogczímek alapján óriási birtoktestek jutottak kezére, az ország különböző részeiben. Ilyenek voltak a magvaszakadt Maróthy Mátyus birtokai: Gyula vára a békési kastélylyal és 84 faluból álló uradalmával; Solymár, Zsámbék, Tök, Perbál s a többi pestmegyei birtokok s Maróth vára és tartozékai Valkó vármegyében; továbbá a siklósi uradalom Gara várával, Csereviczczel és Futtakkal, mik a Garaiak nádori ágának utolsó férfisarjáról, Garai Jóbról szállottak a koronára; az északnyugati fölvidéken Árva, Likava, Bajmócz és Szklabina várak, előbb a Komorovszkyak és Bajmóczi Onofrius birtokai, Sztrecsén vára Zsolnával, mik Trnkától, a sziléziai hadvezértől zálogjogon jutottak Mátyás tulajdonába. E birtokokat János herczegnek szánta, és a gyermek tizedik születésnapját követő napokat választotta ki az adománylevelek kiállítására. Az első adomány, 1482 ápril 8-án, husvét hétfőjén, az ősi fészekről: Hunyad váráról s öt várost és 155 falut számláló uradalmáról szólott. Másnap, ápril 9-én, a liptói, turóczi, árvai és trencséni uradalmakról és a Maróthy-örökségről adott pecsétes levelet, és megújította a Szentpáli- és Vuk-féle jószágokról 1479-ben tett adományát; ápril 14-én pedig a délvidéki Garai-birtokokkal egészítette ki előbbi adományait.
A királyi bőkezűség e nyilvánulásával vetekedett a jóságos nagyanya gondoskodása unokája felől. Hunyadi János özvegye, miután nem ölelhette keblére királyi menye szülötteit, nagyanyai szeretetének egész nagyságával a kis János herczeg felé fordúlt. A gyermek majdnem szemei előtt nevekedett, annak mosolygása aranyozta be viharos életének utolsó napjait. Halálát közeledni érezvén, őt tette birtokai örökösévé. Munkács vára Munkács, Vári s Beregszász városokkal és 27 faluval, Debreczen városa a nemesi kúriával és két vármegyében fekvő tartozékaival, Mezőtúr és Tisza-Varsány Külső-Szolnokmegyében s a régi békésmegyei Hunyadi-birtokok: Szent-András, Csabacsűddel és Szentetornyával, Királyság és Szent-Miklós, a hódmezővásárhelyi uradalomból kiszakított Donáttornyával és Ötvenablakkal jutottak e végrendelet folytán Corvin János tulajdonába. A király 1484 november 11-én Pozsonyban erősítette meg boldogúlt anyjának erre vonatkozó végintézkedését.
A gyermek még nem töltötte be 12-ik évét, midőn az észak-nyugati Kárpátok alján, a Tisza hátán, az Alföldön, a három Körös mentén, a Duna és Dráva közt és Erdélyben fejedelemséggel fölérő uradalmak vallották jogszerint való birtokosuknak.
10. SZILÁGYI ERZSÉBET PECSÉTJE.
A gazdag királyi örökös a nyilvános életben is hamar elfoglalta az őt megillető fényes helyet. Az a tény, hogy a nevére szóló első nagyobb birtokadományok 1482-iki születésnapjának hetében foglaltattak írásba, az évforduló megünneplését sejteti velünk, mely kiváló jelentőséget, kölcsönzött a budai királyi udvar ez évi husvéti ünnepének. Talán ez a tizedik születésnap adott alkalmat első bemutatására a királyfinak, ki élénk szellemén kívűl föltünő családi hasonlatosságában is igazi Hunyadi-sarjnak mutatva magát, méltán tarthatott igényt a nemzet rokonszenvére.
CORVIN JÁNOS HOROSCOPJÁNAK 2-IK LAPJA.
CORVIN JÁNOS HOROSCOPJÁNAK 4-IK LAPJA.
Corvin János rendkívüli mértékben hasonlított atyjához. Fejének alkotását, arczvonásait, a jellegzetes orrt örökölte Mátyástól, bár szebb kiadásban, mert anyai öröksége, a szlávval vegyes germán faji jelleg, sokban enyhitette Mátyás arczának erőteljes, markáns vonásait. Termete szép növésűnek ígérkezett; természeti hibája, a sántaság, nem volt oly föltünő, hogy elrontotta volna testtartását, melyet egészen atyjától kölcsönzött. Szemeiben pedig nagyatyja tekintetének tüze lángolt, « melynél tündöklőbbet senki sem ismert» – mérsékelve a gyermeki kedély ártatlanságából fakadó mosoly derűjével.
S a nagy elődökre emlékeztető külsővel vonzó egyéni tulajdonságok s az észbeli tehetség nem közönséges mértéke párosúltak, s együtt véve kedves, megnyerő jelenséggé tették Mátyás gyermekét.
A serdűltség éveinek közeledtével a király minden alkalmat fölhasznált, hogy fiát a nyilvánosság előtt származásához méltó fénynyel vegye körűl. Az udvari és egyházi ünnepélyeken jobbjára ültette, s maga mellett tartotta a fényes diplomatiai szertartások alatt, midőn külföldi követek elfogadására gyűjté össze udvarát.
Születésnapjának visszatérő évfordulói megannyi kedvező alkalmul szolgáltak a kis királyfi ünneplésére. Tizenkettedik éve betöltésekor, 1485 ápril 2-án, a királyi udvar csillagászai, kiknek élén Ilkus Márton budai plébános állott, az égi jelektől kérdezték meg jövendőjét, kettős horoscopban állítva össze a csillagzatoknak fényes élet pályával biztató válaszát. S talán ugyane napon nyújtotta át János herczegnek a tudós Marzio Galeotti Mátyás király jeles mondásairól írt könyvecskéjét, melynek előszava Jánost, mint az atyai trón leendő örökösét, buzdítja atyja példájának követésére.
A birtokadományok tömege, a szépreményű gyermek ügyesen vezetett nyilvános szereplése, a humanisták dicséretei, s a miknek e kor kiváló jelenséget tulajdonított: a csillagászok kedvező jóslatai, mindmegannyi jól alkalmazott eszközök a talaj előkészítésében; egymásba illő részletei egy gondosan kieszelt tervnek, melynek finomsága magán viseli az atyai szív gyöngéd gondoskodásának s a tapasztalt diplomata óvatosságának kinyomatát.
Az első sikerek nem is maradtak el. A közvélemény növekvő rokonszenvvel látta a király oldala mellett a sziléziai nő gyermekét, kiben az atya koronájának fénye mellett egyéni tulajdonságai is feledtették a fogyatékos származást. Az udvari körök kellő óvatossággal ugyan, de annál sűrűbben hirdetik János örökösödési jogát. S ha szavuk nem is talált azonnal visszhangra a nemzetnél, de tiltakozó hangot sem idézett elő, sem idebent, sem az ország határain túl, hol a német birodalom fejedelmei már 1481 nyarán foglalkoznak a lehetőséggel, hogy Corvin János örökli atyjának koronáit.
Maga a király kezdetben gondosan kerüli a nyilatkozatot e kényes kérdésben. De nem sokáig rejtegeti szándékát; csak kedvező alkalomra vár, hogy azt nyíltan bevallja alattvalóinak. S ez alkalmat csakhamar meghozta uralkodásának egyik legfényesebb diadala, Bécs elfoglalása.
III. Frigyessel már 1480 óta folyt – kevés megszakítással – a háború, melyben Ausztria várai egymásután jutottak Mátyás birtokába. A kitartás, melyet a király e hadviselésben tanúsított, bizonyítja, hogy annak czélja több volt, mint a Frigyestől szenvedett régi sérelmek megboszúlása. A politikai motívumokban, mik e nagy vállalatra indították, kétségkívűl jelentékeny része volt a trónöröklés kérdésének. A császár hatalmának megtörésére törekedve, Mátyás végleg le akart számolni a Habsburgok magyar trónigényeivel. 1484 őszén személyesen indúlva a hadjárat vezetésére, magával vitte kis fiát is, a kiért első sorban viselte e háborút. Hunyadi János unokájának itt nyílt először alkalma megismerkedni a katonai élettel. Bécs ostroma alatt többnyire atyja táborában tartózkodott, s mikor a polgárok megnyitották kapuikat a magyar sereg előtt, Mátyás őt küldé maga előtt a meghódolt városba.
János herczeg május 28-án délelőtt lépte át Bécs küszöbét; elment a Szent-István-templomba, megnézte a nevezetességeket s megfürdött. Egész napi időzés után csak este tért vissza a táborba. Két nappal később tartotta Mátyás diadalmas bevonúlását, s midőn a királyné megérkezését követő napon, június 6-án, a királyi pár a város főtemplomában a lakosság hódolatát fogadta, Bécs polgárai a királyon kívűl fiának kezébe is letették a hűségesküt.
Ez volt a trónjelöltség első határozott bevallása; itt szerepelt Corvin János először, mint atyjának kiszemelt utóda. S e nyílt föllépés összefüggésben állott Mátyás egy másik tervével, melyben egyik legerősebb kártyáját játszsza ki: fejedelmi menyasszonyt keresve serdülő fia részére, külföldi uralkodóház ivadékát, a ki családi nevének fényével oszlassa el a herczeg születésének árnyfoltját, s kinek születendő gyermekeiben a nemzet helyrehozva lássa a legitimitás elvén ütött csorbát.