I.

Full text search

I.

43. BUDA VÁRA XV. SZÁZADBAN.*
A harmadik könyv fejképét, mely Buda várát ábrázolja a XV. században, tervezte és rajzolta Cserna Károly.
MÁTYÁS váratlan elhúnyta megoldatlanúl hagyta a trónöröklés kérdését; a királyválasztás joga visszaszállott a nemzetre s e jog gyakorlásától lett függővé téve a nagy király művének fentartása s fiának jövendője egyaránt. Nagy volt a veszteség, mely királya halálával a nemzetet érte, de senki sem vesztett annyit, mint János herczeg. Ha Mátyás még nehány hónapig él, bizonyára végrehajtja megkezdett művét, melynek befejezéséhez már úgyszólván csak nehány lépés hiányzott, s a királyfi nehézségek nélkül léphet atyja örökébe. A helyzet most egyszerre alapjában megváltozott s kitűnt, hogy az egész eredmény csak Mátyás személyes erejére volt alapítva. A ki nehány nap előtt egy hatalmas és fényes trón örököse gyanánt szerepelt atyja oldalán, annak most, legfőbb támaszától megfosztva, nehéz harczra, küzdelemre kellett készülnie atyai öröksége védelmében.
Az Árpád-ház kihalta után a politikai viszonyok arra utalták az országot, hogy idegen államok szövetségében keressen kárpótlást a nemzeti dynastiában rejlő összetartó erőért. Ez a vezérgondolat hatotta át a magyar Anjouk politikáját; ez emelte trónra Zsigmondot és közvetlen utódait: Albertet, a lengyel Ulászlót és V. Lászlót, egymásután hozva Magyarországot a fejedelem közössége által szoros kapcsolatba a szomszéd államokkal. Az egymást fölváltó államszövetségek természetükben lényegesen eltértek egymástól. Az északi szláv államokkal, a lengyel és cseh koronákkal létrejött personal-uniók a szövetkezésnek azt a nemét képezték, melynél politikai jelentőségre kisebb államok csatlakoznak egy nagyobb birodalomhoz, és országos érdekeik megóvása mellett amannak engedik át a vezetés terhét és dicsőségét. Változott a helyzet a Habsburg-ház tartományaival szemben, melyek a polgárosúltabb nyugat fölényét követelték maguknak Magyarország felett. Az Anjouk, Zsigmond és I. Ulászló alatt létrejött államcsoportok magvát vita nélkül Magyarország képezte, s még a római császári méltóság sem volt képes elhomályosítani e szövetségben Szent-István koronájának fényét. A Habsburg-ház, bár soha sem szűnt meg törekedni Magyarország birtokára, kezdettől vitássá tette annak vezérszerepét s mindig azon igyekezett, hogy Bécsbe tegye át az alatta létesült államszövetség politikai súlypontját.
Mátyás harminczegy éves uralkodása szerencsés módon egyesítette a nemzeti királyság eszméjével a szövetségi politika vezérirányát. Miután a törökkel szemben hatalmas bástyát teremtett magának a meghódított bosnyák országrészben, elég erővel bírt, hogy a hódítás jogán szerezze meg magának amaz országok egy részét, melyek elődeit, Albertet és V. Lászlót uralták, s magyar nemzeti, alapon újítsa meg a Habsburgok által egyszer már létesített magyar-cseh-osztrák nagy államszövetséget. E hármas birodalom hatalmi eszközeivel remélte megindíthatni a nagy actiót nyugat félelmes ellensége, a török ellen, melynek megtörése egész uralkodásának végső feladatát képezte. De nem volt ideje a hódításai által teremtett viszonyok megszilárdítására, s korai halálával összes politikai eredményei koczkára lettek téve. A koczka fordultától Magyarország egész jövője is függött. A nagyszabású hatalmi politikától visszatérni a régi, szerényebb határok közé, a nemzeti öntudat visszaesését jelentette volna, de a nemzet létérdeke is tiltá ezt, szemben a nagy veszélylyel, mely a törökök részéről fenyegette az országot. S viszont, ha nincs a ki folytatja Mátyás nagy művét, az óriási épület a munka derekán félben maradva, bevégzetlenűl, veszedelmére válhatott volna a nemzetnek, a helyett, hogy azt megvédte volna. Életbe vágó kérdés volt a nemzetre nézve, hogy olyan utódot találjon, a ki az épületet megóvja az összeroskadástól s ha kisebb arányokban is, képes lesz folytatni az elhúnyt politikáját.
Ha Mátyásnak elég ideje van cseh tartományaiban keresztűl vinni fia trónutódlását, a kérdés jó része meg van oldva; Corvin magyar királysága, még ha Ausztria oda vész is, módot nyújt az eddigi államszövetség fentartására. De a haeterogen országrészeket csak Mátyás erős egyénisége volt képes ily alakban összetartani; elenyészvén az összetartó erő, azonnal bomlásnak indúlt az egész mű. Mátyás halálhíre Morvaországban és Sziléziában valóságos örömünneppé varázsolta a husvétot, s az általános örömzajban benne volt az eddigi rendszer halálítélete. S itt tüntek ki a király késedelmes politikájának végzetes következményei. Corvin János jelöltségében a nemzeti királyság eszméje ellentétbe jutott a szövetkezés irányával, s mihelyt ez nyilvánvalóvá lőn, a királyválasztás megszünt személyi kérdés jellegével bírni. A fegyverek, miket Mátyás gondoskodása fia kezébe adott, a korona, a kincstár és királyi várak birtoka, az országnagyok ígéretei s a várkapitányok hitlevelei minden jelentőségüket elvesztették a küzdelemben, melynél a nemzeti politika évszázados vezéreszményei állottak ellenségekként egymással szemközt. Nem az egyes emberek hűtlensége, nem a nemzet hálátlansága, hanem a százados viszonyok állítottak vetélytársakat Corvin jelöltsége ellen; Miksa, a császári korona és az osztrák tartományok örököse, s a két Jagello, Ulászló cseh király és János Albert lengyel herczeg, bár a középkori diplomatia szokásos fegyvereire, a szerződésekre és családfákra hivatkoztak igényeikkel, a multak megannyi erős traditióit képviselték, s ez óriási előnyt biztosított számukra Corvin felett, jóllehet a vérségi kapocs czímén senki nálánál több joggal nem követelhette atyja koronáit. A szerződési diplomák és a leszármazási táblák mögött a külföldi szövetségi politika eszméi támadtak fel János herczeg trónjelöltségének megbuktatására.
A törvényszerűséggel szemközt, mely a helyzet ily alakulásában megnyilatkozott, a baj abban rejlett, hogy egyik vezéreszme sem rendelkezett magához méltó zászlóvivővel; a pártoknak csak jelöltjeik voltak, de vezetőik, a szó magasabb értelmében, hiányoztak. Maga az egész nemzeti élet törvényes vezetők nélkűl nézett a királyválasztási harcz elé. A nádori tiszt betöltetlen volt; a primási székbe gyermeket ültetett Beatrix szeszélye, s a főpapság és világi főurak sorában alig volt olyan, a ki saját egyéniségének erkölcsi súlyával pótolhatta volna a törvény szerint való vezérek hiányát. A fejetlenség magánál az udvarnál kezdődött. A trónkereső Corvinnal a férjre vágyó Beatrix állott szemközt, egyik győzelme a másik biztos bukását jelentette. A királyfi és mostoha anyja versengése eleve két táborra osztá azokat, kik az ország kormányának vezetését kezükben tartották. S a magyar országnagyok többsége Mátyás teremtménye volt minden tekintetben; nemcsak méltóságaikat, vagyonukat köszönhették neki, de elveikben is hű tanítványai voltak az általa meghonositott politikai iskolának, a nélkűl, hogy a nagy király fenkölt szellemével, lángoló hazaszeretetével ellensúlyozhatták volna ez iskola erkölcsi gyöngéit. A renaissance szelleme által szentesített egyéni szabadság Mátyás királynál teljesen a nemzeti czélok szolgálatában állott; teremtményeinél csak arra szolgált, hogy korlátozás nélkül elégíthessék ki saját önző, kicsinyes érdekeiket. Az eszmék küzdelme bennük s általuk silány érdekharczczá törpült, melynek czélja nem egyéb, mint saját kiváltságos helyzetük előnyeinek megóvása. A nemzet kebeléből, vagy kivülről választanak-e királyt, e kérdésnél az a szempont lépett előtérbe, melyik mód követel kevesebb áldozatot a haza oltárára? Nemzeti király alatt minden esetre több erőfeszítésbe kerűl a status-quo fentartása, míg a más állammal való szövetkezés két ország pénzén és hadi erején kívűl esetleg személyes kapocs révén biztosítja a hódításoknak vagy legalább azok egy részének megőrzését. A nemzet még nem fáradt bele a terhek viselésébe, de az urak már türelmetlenűl viselték azok súlyát, s az erélyes király uralmát szívesen cserélték volna fel békésebb, nyugalmasabb kormányrendszerrel. A nemzeti eszme diadalát a közszellem hanyatlása váltotta fel, s emelkedett felfogás, hazaszeretet és honfiúi áldozatkészség helyett, mikben nagy korszakok alatt a nemzet öntudata szokott nyilatkozni, az emberi elhatározások és tettek legközönségesebb rugója, az önérdek ragadta magához a döntést Magyarország jövendő sorsa felett.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi