V.
V.
TÖRTÉNETÜNK itt véget ér; Corvin János életének tragoediája a kifejlet előtt hirtelen és erőszakosan lett befejezve. A mi még hátra van, az utójáték, már csak annyiban érdekel, mert szereplői egy nagy történelmi név képviselői és sorsukban betelik a borongó végzet, mely e név egykori ragyogását elhomályosította. János herczeg váratlan halála családjának politikai és vagyoni helyzetében egyaránt nagy zavart idézett elő. A királyi udvarban megkönnyebbűlt lélekkel vették tudomásúl a vetélytárs elhúnytát, de a hazafiak egy szebb jövő zálogát gyászolták az elhúnytban, s aggodalommal gondoltak övéinek sorsára. A herczeg kiskorú fiút hagyott hátra örökűl, s a hagyaték kérdését 40,000 forintra rúgó zálogügyek s egyéb birtokperek tették bonyolúlttá. Corvinnak elmaradt báni fizetése és a tartományok védelme czímén jelentékeny követelése maradt hátra a király ellen, de ennek a behajtására az ország pénzügyi helyzete kevés reményt nyújtott. S alig húnyta be a herczeg szemét, megindúlt az érdekek harcza a fejét vesztett család ellen; régi sérelmek feltámadtak, régi igények újjá éledtek, hogy az özvegyet s árvákat kifosszák jogaikból. A Frangepánok, a corbaviai grófok s a délvidék többi főurai fegyverrel foglalták vissza az elhunyt kezén levő várakat, melyekre, joggal vagy jog nélkűl, ők maguk tartottak igényt, s maga a király adta az első példát azoknak, a kik kész zsákmányuknak tekintették az egykori királyi örökségnek még roncsaiban is gazdag maradványait.
A Hunyadi-ház sorsa e válságos napokban Corvin özvegyének, Beatrix herczegnének, kezeibe volt letéve. S a gyönge nő, ki férje életében, a politikai küzdelmektől távol, a birtokügyeknek s gyermekei nevelésének élt, bámulatos erélylyel látott a nehéz feladathoz, hogy gyermekei érdekét az ellenséges támadásokkal szemben megoltalmazza. Legnehezebb feladata volt a királylyal szemben, ki Both András és Gyarmati Balassa Ferencz személyében már 1505 elején kinevezte Corvin utódait a bánságban, s ezeket kiküldte a tartományok átvételére a nélkül; hogy Corvin örököseinek követelései kiegyenlitésére hajlandóságot mutatott volna. Beatrix a bánság átvételekor kötött szerződésre hivatkozva, a férje kormányzata alatt álló részek vissza adását a védelmi kiadások megtérítésétől tette függővé s Török Imre és Turóczi Benedek segítségével megakadályozta az új bánok beiktatását. Ellenállását odáig vitte, hogy Ulászló az 1505 február havában tartott országgyűlésen alkudozásba bocsátkozott vele s annak eredményeig elhalasztotta a tartományok átvételét.* Ép ily erélylyel lépett fel a horvát főurak ellen; a fegyveres támadásokat ő is fegyverrel verette vissza; tiltakozásaival útját állotta egyes birtokai eladományozásának, s míg a meglevő uradalmak együtt tartásán fáradozott, egyidejűleg már most feladatáúl tűzte ki a zálogba vetett birtokok visszaszerzését.
II. Ulászlónak ápril 9-én Túróczi Bernáthoz intézett leveléből. PRAY, Epistolae Procerum, I. k. 51. 1.
108 FRANGEPÁN BEATRIX PECSÉTJE.
A birtokügyekben kifejtett erélyével arányban állott számító okossága, melyet a Hunyadiak magasabb politikájának folytatásában tanúsított. E politika János herczeg halálával fiára, a kis Kristóf herczegre szállott örökségképen. A hatodik évében járó fiúcska volt a család jövőjének egyetlen záloga; mialatt gyermekjátékait játszotta, vérmes reményű hazafiak, Corvin egykori bajtársai, az ő ifjú életéhez kötötték szivük legtitkosabb terveinek sikerét. S az előrelátó családi politika érvényesült Beatrix herczegnének ama törekvésében, hogy a hatalmas Szapolyai családot rokonságba hozva nemzetségével, ez úton is gyarapítsa gyermekei jövendő támaszainak számát. 1505 február havában, a Budán tartott országgyűlés alatt, megbizottjai által egyezségre lépett Szapolyai István özvegyével, Hedvig herczegasszonynyal, melynek értelmében leányát, a nyolcz éves Erzsébetet a néhai nádor ifjabb fiának, Szapolyai György grófnak ígérte feleségűl.*
Az 1565 augusztus 25-iki, alább idézendő egyesség elbeszélése szerint.
FRANGEPÁN BEATRIX.
Tervezgetéseit újabb rettenetes csapás szakította félbe, megsemmisítve anyai szívének szép reményeit. Corvin egyetlen fiörököse, Kristóf herczeg, az 1505. évi márczius 17-én megszűnt élni. Egy félév sem telt el a herczeg halála óta, s a Hunyadi-ház utolsó férfisarja, kit őseitől örökölt nagy neve talán fényes szerepre jelölt ki történelmünkben, atyja mellett nyugovék a lepoglavai sírboltban. Jellemző, hogy a közvélemény mérgezésnek tulajdonította halálát, s a népies felfogás képviselője, a jó Szerémi György, egyenesen a Hunyadi névre féltékeny királynét nevezte meg a rejtélyes bűntény értelmi szerzőjének.*
Taddeo Lardo levele Esztergomból Hippolyt bíbornokhoz, 1505 márczius 31-én, mutatja, hogy a hir legmagasabb körökben is hitelt talált. Tört. bizottság másolatai. SZERÉMI elbeszélését l. Monum. Hung. Hist. Scriptores, I. k. 39. s köv. ll.
Beatrix herczegné a kisdedet atyja mellett, a boldogságos szűz oltárának jobb oldalán temette el, Rakolnokról, Krapináról és Varasdról, Mátyás kincstárának utolsó maradványai közűl óriási értékű ékszereket, díszöltönyöket s templomi edényeket vitetett át Lepoglavára, a kolostor gazdagítására, s a zagorjei uradalom több jelentékeny helységét adományozta a templomnak, melynek sírboltja élete két legdrágább kincsének adott örök nyugvóhelyet.*
Az erre vonatkozó okleveleket közli SPIESS, i. m. 292. l. és KOLLER, Hist. eppatus Quinqueeccl. IV. k. 508. I. V. ö. KUKULJEVIČ, Beatrica Frankapan, 43. 1. A sirok annyi évszázad viszontagságai daczára maig épségben maradtak. Baró Rauch Levin horvát bán 1870-ben felbontatta azokat; a koporsókban talált gyűrük ez alkalommal állítólag a zágrábi múzeumba kerültek. Dr. TÖRÖK AURÉL egyetemi tanár által eszközölt felbontásukról már fentebb (22. l. ** jegyzet) megemlékeztünk. Atya és fiú két különböző koporsóban feküdtek, a koporsók már elvoltak korhadva, s dr. TAUFPER EMIL akkori fegyházi igazgató a csontokat egy új, diófából készült, közös koporsóba záratta. A csontmaradványokon végzett mérések szerint Corvin középtermetű, erőteljes testalkotású férfi volt,; középnagyságú, mesocephal koponyával, melynek alkata szabályos és szép alakra enged következtetni. Kristóf herczeg maradványainál feltűnő a nagy hasonlatosság az ő és atyja fejalkotása között. Dr. TÖRÖK AURÉL a csontokról fényképfelvételeket eszközöltetett, melyek a budapesti egyetem anthropologiai múzeumában láthatók.
Kristóf herczeg halála folytán a Hunyadiak jószágai magszakadás czímén a koronát illették meg. Ulászló Czobor Imrét küldé az özvegyhez azok átvételére,* s egyúttal meghagyta a bánság elfoglalására induló Both Andrásnak és társának, hogy a bánsággal együtt Corvin összes szlavóniai és horvátországi várait vegyék birtokba.* Beatrix azonban, ki Hunyadot még ez év tavaszán átvette Töröktől,* tárgyalásokat kezdett Ulászlóval, s alkudozásai folyamán hathatós támogatást nyert Szapolyainé részéről, ki most már Erzsébet keze útján az összes Hunyadi-birtokokat családjára remélte átszállíthatni.
Rendeletének szövege, kelet nélkül, OLÁH MIKLÓS formulás-könyvében, 171. l.
II. Ulászló idézett levele Turóczi Bernáthoz.
1505 május 17-én adott elismervénye a hg. Batthyány-cs. körmendi ltárában.
Az első egyezség Szapolyainéval, a melyet még Kristóf életében kötöttek meg, úgy szólott, hogy Kristóf halála esetén a jószágokat Erzsébet, s általa leendő férje, Szapolyai György örökli. A tárgyalások most, midőn már csak Erzsébet volt életben, ezen az alapon folytak a két család között; s a Rakolnokon, 1505 augusztus 25-én létrejött megállapodások szerint Beatrix kötelezte magát, hogy a férje által hátrahagyott jószágokat az esküvő után át fogja adni vejének, ama birtokok kivételével, a melyeket férje végrendeleti végrehajtói és Szapolyainé megbizottai részére ki fognak szakítani, s melyek, ha másodszor férjhez nem megy s gyermektelenűl hal el, szintén leányára és ennek férjére fognak szállani. Ezen felűl az 5000 frt fedezetéűl, mit Szapolyainétól jószágügyei rendezésére kapott, lekötötte az almási, algyógyi, debreczeni és buzai uradalmakat, s felhatalmazta az özvegy nádornét, hogy a Horváth András és Mihály kezén levő Árva és Likava várakat magához váltsa.
A szerződésben Szapolyainé sürgetésére az is ki lett mondva, hogy mihelyt a menyasszony 12-ik évét eléri, a házasság a jegyespár serdületlen kora daczára meg fog köttetni. Corvin Erzsébet ekkor 9-ik éve felé járt s a vőlegény egy évvel és 10 hónappal volt idősebb nála.*
SPIESS, i. h. 287. 1. V. ö. Történelmi Tár, IX. k. 10. 1. Az egyezménynek több fogalmazványa maradt fent a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 260. és Brand. CCIV. 9/1–5. sz. a.
Időközben azonban Beatrix megegyezésre jutott a királylyal; ez már 1505 július 22-én megigérte, hogy a tartományok védelmére tett kiadásokat a számadások átvizsgálása után ki fogja egyenlíteni; lemondott abbeli kívánságáról, hogy Gyula vára neki adassék át, s a Hunyadi-javakat Szeged, Debreczen, Ujváros és nehány erdélyi uradalom – Almás, Toroczkó, Algyógy és Buza – kivételével az özvegy és leánya birtokában hagyta. Frangepán Bernardin ez évi deczember 13-dikán fiai által is aláírt ünnepélyes védőlevélben biztosította leányát, hogy e javakban minden támadások ellen megfogja őt oltalmazni.* A végrendeleti végrehajtó urak a várakat 1506 május 25-én a király rendeletére tényleg átadták Beatrixnek; az özvegy előzőleg, ápril 26-án megkötött egyezségben kötelezte magát, hogy a zálogos birtokokat mielőbb ki fogja váltani, s leánya férjhezmenetele esetén vele a jószágok felett igazságosan megosztozik. S 1506 augusztus 31-én kelt Ulászló adománylevele, melyben a Hunyadi-ház méltóságára és János herczeg érdemeire való tekintettel, a herczeg összes javait – a már említett uradalmak kivételével – különös kegyelemből özvegyének és leányának adományozta.*
Müncheni kir. ltár, Brand CCIX. 41/11, sz.
Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 177., 178. és 201. sz. a.
Az örökség nagy kérdése meg lévén oldva, Beatrixnek többé nem volt szüksége a Szapolyaiék támogatására. A nagyratörekvő Szapolyai család terve, mely a múlt és a jövő két királyi családjának sorsát lett volna hivatva egymással összekapcsolni, nem jutott el a megvalósulásig; a házasság terve még ez év folyamán végleg el lett ejtve.
109. FRANGEPÁN KRISTÓF ALÁIRÁSA A BEATRIXNEK ADOTT VEDŐLEVELEN.*
Item nos Cristoforus promissimus ipsa supra scripta conservare et manu propria scripsi.
Frangepán Kristóf aláírása, Frangepán Bernardinnak leánya részére Modruson, 1505 deczember 13-án adott védőleveléről vétetett, melynek eredetije ugyane levéltárban (Bvand. CCIX. 41/11.) őriztetik.
Beatrix, ki ez évben a Török Imrétől 4900 forinton kiváltott gyulai várba költözött, s Ulászlótól maga és leánya részére a békési főispáni tiszt birtokát is kieszközölte,* más irányban igyekezett leánya jövendőjét biztosítani. Választása a nagyságosok rendjéből való Palóczi Mihályra, Palóczi Máté nádor unokájára, Gyulával szomszédos nagy uradalmak örökösére esett. Az eljegyzés, úgy látszik, 1507 karácsonyán ment végbe Lippán, s a király 1508 január 5-én foglalta írásba a jegyesek nyilatkozatát, hogy Beatrix herczegnét a családi javak birtokában holta napjáig meg fogják hagyni.*
U. ott, Ung. Doc. 184., 196. és 206. sz. a. A Gyulai kezén levő ezüstért Beatrix külön 7000 frtot fizetett.
U. ott, Ung. Doc. 245. sz. a.
A sors itt is máskép határozott. A kis menyasszony, az utolsó, kinek ereiben a Hunyadiak vére csörgedezett, Gyulán, 1508 elején, ifjú életének 13-ik évében meghalt.
A szerencsétlen anyát, mint tudjuk, egy év letelte előtt a durva és erőszakos György brandenburgi őrgrófhoz kényszeríté nőűl menni az udvar politikája. Az esküvőt 1509 január 25-én Gyulán tartották meg.* Alig egy évvel utóbb már Beatrix sem volt az élők között. Anyát és leányát a gyulai Ferencz-rendi szerzetesek sírboltja fogadta magába.
SPIESS, i.h. 45. l.
A Hunyadiak öröksége merőben idegen kézre jutott. Száz évvel azután, hogy a hunyadi hegylakók vajdájának fia, Vojk vitéz, a nyilvánosság elé lép, egyetlen viselője sincs nemzeti történetünk legnagyobb nevének, s a Hunyadit névvel egy fényes múlt utolsó sugara is letűnt a haza egéről.
110. A MULANDÓSÁG JELVÉNYE A PÁRISI S. HIERONYMUS CORVIN-CODEXRŐL.*
Az utolsó zárókép, mely a mulandóság jelképét ábrázolja, a párisi nemzeti könyvtár S. Hieronymi Breviarium in psalmos David czímű Corvincodexének czímlapjáról vétetett.
