III.

Full text search

III.
AZ ORSZÁG déli részei a törökkel szemben folytonos és megfeszített védelemre voltak szorítva, melynek vezetésére a rendes állami intézmények már-már elégteleneknek bizonyúltak. A legszélsőbb pontokon szervezett bánságokon kívűl a délkeleti határszélen az alvidéki főkapitányság létesítése vált szükségessé, s csak a helyzet természetéből következett, hogy a kormány vezetői a birodalom délnyugatán hasonló feladatokat szántak az újonnan alkotott szlavón fejedelemségnek. Szlavónia nevében egy ősrégi név támadt fel, melylyel valaha a Balkán félsziget északnyugati, illyr területét jelölték, s maga a fejedelmi méltóság utolsó felelevenítése volt a régi államjog egykori nevezetes intézményének, a szlavóniai vezérségnek, mely a királyi család ifjabb sarjaiban a hűbéres fejedelmek sajátságos fajtáját állítá az ország kapcsolt részei élére. A megváltozott viszonyok azonban más tartalmat adtak a régi institutiónak, új feladatokat róttak az új szlavón vezérre. S nem volt puszta esetleg, hogy az intézők épen e tartományokban kerestek kárpótlást a bukott trónkövetelő számára s a Hunyadi-ivadék oltalma alá helyezték azokat az országrészeket, miket legközelebb ért a török támadás veszélye.
A Mátyás király után hátramaradt nagy vagyont úgy a rendekkel, mint a királylyal kötött szerződés elismerte Corvin jogos örökségének, mely őt, az egyetlen fiút, származása révén megilleti. A Hunyadi-örökség az anyaország, Erdély és a kapcsolt részek területén mintegy 40 nagy uradalmat s a kisebb-nagyobb bírtoktestek, a várak és kastélyok egész sorozatát foglalta magába. Terjedelemre és jelentőségre egyaránt első helyen állott ezek között a négy városból és 143 helységből álló hunyadi uradalom, melynek közepén a hunyadi havasok közt büszkén emelkedett az ősi fészek, a királyi fénynyel épített Hunyad vára, minden faragott kövében fennen hirdetve birtokosainak hatalmát, dicsőségét. A második nagy birtok, Debreczen uradalma, a magyar alföld legtermékenyebb részén terűlt el s a népes és virágzó nagy magyar városon kívűl két vásáros várost és 21 helység földbirtokát számította tartozékai közé. Miként ez, Hunyadiné hagyatékából került Corvinhoz a munkácsi uradalom is, mely Munkács várán és városán s Vári és Beregszász városokon kívűl 27 beregvármegyei helység területére terjeszkedett ki. A felvidéken egész összefüggő lánczolatot képeztek a Hunyadi-birtokok. Az északnyugati határszéltől kezdve Bajmócz és uradalma, s az egész Vág vidéke, Trencsén vármegye keleti csúcsától Liptó-Ujvárig: Trencsénben Zsolna város és a sztrecseni vár, Túróczban Szklabina vára Mosóczczal, Szent-Mártonnal és hét faluval, az árvai uradalom és a liptói herczegség czímén birt liptó-vármegyei birtokok, melyek központját Likava vára képezte, Mátyás egyenes adományából vallották Corvint uruknak. S a felsőmagyarországi birtokok sorát a beszterczebányai gazdag rézbányákon s a hozzájuk tartozó zólyom-vármegyei falvakon kívűl Sárosban Nagy-Sáros vára és Zemplénben a sztropkói uradalom zárták be; ahoz a hasonnevű mezővároson kívűl öt falu és az eperjesi vám tartozott, ez a Beszkidek alatt 30-nál több helységet foglalt magában.
Kis-Marton és Fraknó csak névleg tartoztak az örökséghez, mert ezeket a kormány már az interregnum alatt elzálogosította s kiváltásukról többé soha sem volt szó. Túl a Dunán csak Kőszeg s az egykori Marczali-uradalom, Babocsa jutott Corvin kezére. Annál jelentékenyebbek voltak az ország déli részein fekvő birtoktestek. A gyulai uradalom az ország legáldottabb vidékén terült el; Gyula városán, Simándon s a békési kastélyon kívűl 83 helység tartozott hozzá a Kőrös-Maros közén s vára nevezetes szerepre volt hivatva a délvidék strategiai történetében. Nem messze feküdt ettől Solymos várának uradalma, Arad vármegye legterjedelmesebb jószágteste, Lippa várával és városával s Arad, Zaránd, Hunyad, Temes és Csongrád vármegyékben fekvő 93 falvával. E birtokokat Csongrád és Csanád vármegyékben Szent-András, Csabacsűd, Szenttornya, Királyság és Szent-Miklós egészítették ki, miket az egykor Hunyadi János kezén levő hódmező-vásárhelyi uradalomból kiszakított Dónáttornyával és Ötvenablakkal Szilágyi Erzsébet egyesített egy uradalommá.
A siklósi uradalom, Baranya vármegyében, 75 helységből állott. Ez egykori Garai-birtokkal azonos jogczímen uralta Corvint a Valkó vármegyei Gara (a mai Gorján) vára s Cserevics és Futak a Szerémség termékeny földén. Valkóban feküdt a Marótiak fészke is, Marót (ma Morovicz), 78 faluból álló tartozékaival. Szlavóniában Körös vármegye északi csúcsától kezdve a várak és uradalmak hosszú sora gyarapította Corvin örökségét. A mai Körös és Varasd vármegyék határszélén, a Kalnik hegyen emelkedett Nagy-Kemlek vára, melyhez a kalniki hegyvidéken s a Bednya és Lónya völgyében, Brezovicza városon (a mai Kalnikon) kívűl 17 falu tartozott. Körösnek nyugati szélén, a mai Belovár megyében feküdt a tekintélyes rakolnoki uradalom, Rakolnok (a mai Rakovácz) várával, mely a Zágrábbal szomszédos Medvevár (Medvedgrad) várral s Lukavecz kastélylyal és tartozékaikkal együtt a Laki Thúzokat valaha Szlavónia legtekintélyesebb birtokosai közé emelte. S ez örökséghez tartozott az országrész legszebb, legtermékenyebb vidéke, a nagy kiterjedésű zagorjei grófság is. A zágrábi, kosztelyi és ivaneczi hegységek közt elterülő dombvidék, a «hegyentúli tartomány», buja legelőivel és gabonaföldeivel s bor- és gyümölcstermő kertjeivel 10 hatalmas várat uralt maga felett. Főhelye Krapina volt, a Krapinicza völgyében elterülő hasonnevű városkával. Ettől észak-nyugatra, a stájer havasok alján emelkedett Kosztely, feljebb Trakostyán s a lerombolt Verbovecz helyett épült Császárvár, a kameniczai kastélylyal; északon Vinicza, 17 faluból álló uradalmával, Varasd vára és városa s ez alatt az Ivanicza déli halmain Lobor és Ostercz, a belai vár és Gereben, megannyi nagy uradalom központjai, melyek területe egész Varasd vármegyén kívül mélyen benyúlt Zágráb és Körös vármegyék határaiba.
Kevesebb jelentőséggel bírtak a Száván-túli országrész, Horvátország és a dalmát partvidék várai, mik közűl némelyiknél a helyet és a birtoklás jogczímét egyaránt nehéz megállapítani. Zengg, az adriai tengerpart legfontosabb kikötő városa, volt az egyedüli számot tevő birtok e vidéken; ez a Frangepánoktól 1469-ben elkobzott birtokokból maradt vissza Mátyás kezén, s bár 1488-ban a szabad városok sorába emelkedett, a király halála után Corvin magánjavai közé lőn sorozva. Zenggtől keletre, a mai ogulin-szluini kerület déli határán feküdt Brinye, és Belay (ma Bilaj), amaz eredetileg a Frangepánok, ez a corbaviai grófok birtoka s mindkettő csak életfogytiglan engedve át Corvinnak, feljebb, a mai báni kerületben Sztenicsnák vára (ma Sjeničak); Zenggtől délre Lika és Krbava megyékben Sztarigrad tengerparti erősség, Ottocsacz, Prozor és Pocsitelj, kisebbszerű erődítmények, sziklás, terméketlen, a török berohanások által elpusztított vidékeken fekvő gyér tartozékokkal. Úgy ezek, mint Novi (Nowe); Lipócz (Lipowcz), Vojvodina (Voyewodina), Othosecz és Klythovacz jobbára Frangepán Mártonról jutottak Mátyáshoz s utána fia kezére. A Vellebit-hegység alatt, a dalmát részekben feküdtek Obrovacz s az egykori Knin vármegyéhez tartozó Baag (Scrisia) és Wech (Vajka) várak, míg a jelentékenyebb Krupa vára a japrai kastélylyal és Ripac a hasonnevű városkával már a mai Boszniába nyúló termékenyebb vidékeknek képezték központjait.

KRAPINA VÁROS LÁTKÉPE.
A nagy birtoktesteken kívűl, miket a zálogjogon bírt Pozsony, Komárom s Tata várak s uradalmaik egészítettek ki, az ország majdnem minden részében voltak elszórva kisebb uradalmak, birtokok s egyes helységek, melyek magszakadás folytán vagy egyéb jogczímen Mátyáshoz kerűlve, fiának örökségét növelni voltak hivatva. Ilyenek voltak a Buda körűl, Pest és Pilis vármegyékben fekvő Solymár, Csév, Zsámbék, Tök és Perbál helységek, e három utóbbi a Maróti-hagyaték kiegészítő része; Titel, Maaháza és Izsákháza Solt vármegyében, Csege Szabolcsban, egykor a Parlagiak birtokai; Pátka és Dinnyés-Méd Fejér vármegyében; a Nagylucseiektől elcserélt Nagy-Iván hevesi és Kerekegyház pestmegyei helységek; az Upor László hagyatékából lefoglalt zempléni, beregi, szabolcsi és sárosi birtokok; Ajtós és Kígyós, Békés és Zaránd vármegyékben; Turóczi Györgyné baranyamegyei birtokai: Monostor, Árki és Láz; Mezőtúr és a két Varsány a Tisza mentén, az akkori Külső-Szolnok vármegyében; lejjebb, a Duna és Tisza közén Halas, a nagy kún város, terjedelmes határával; Erdélyben a Szentpáli Miklós és Suki János-féle birtokok: Bessenyő, Szent-Pál, Ugra, Gyulas, Laczkod Küküllőmegyében s a tordamegyei Gyéres, Omboz Dobokamegyében és Sandrin-fia Vuknak az országrész külömböző vidékein elszórt hagyatéka. Mindez csak igen kis része az apró birtokok csoportjának, melyek a nagy uradalmak közé beillesztve, mintegy összekötő kapcsot képeztek az óriási birtokterületeknek az egész országra kiterjeszkedő hálózatában.
A fejedelmi örökséggel nemcsak fényes előjogok jártak, de rendkívűli kötelességek is, s ezek között első sorban állott ama tartományok védelme melyeknek fejedelmi czímét Corvin viselte. S ez örökség tényleges birtokában a herczeg bizonyára képes lett volna megfelelni a hozzá fűzött várakozásoknak. De a rengeteg vagyon nagy része csak névleg volt a Corvin Jánosé. Mátyás ezt a művét is, mint annyi mást, bevégzetlenűl hagyta maga után. A nagy király uralkodásának utolsó időszakában folytonos pénzzavarokban szenvedett. Hadviselései óriási összegekbe kerültek, s talán még több pénzt emésztettek fel tudományos és művészi hajlamai, világhírű könyvtára, fényes építkezései s a műkincsek, mikkel palotáit elhalmozta. E kiadások nem állottak arányban a király rendelkezésére álló jövedelmi forrásokkal s Mátyás nem egyszer kényszerűlt rendkívüli útakon gondoskodni pénzszükségletei fedezéséről. A koronajavak s magán uradalmai közűl többet zálogba adott egyes országnagyoknak vagy az uradalmak élén álló várnagyoknak, s a védelmi vonalba eső várak és tartozékaik gyakran egyenes zálogszerződés nélkűl is egyedüli biztosítékaivá váltak a kiadásoknak, melyeket kapitányaik a sajátjukból voltak kénytelenek azok megerősítésére és fenttartására fordítni. Így jutott Hunyad vára 16,000 frtnyi kölcsön zálogáúl Nagylucsei Orbán püspök kezeibe; a szlavóniai Thúz-birtokokat és Nagy-Kemleket (az utóbbit 4000 frtért) Bajnai Both András tartotta zálogban, s Zenggben Tárnok Péter, a zagorjei várakban Székely Jakab, Solymoson s Lippán Haraszti Ferencz, Szklabinán a Pokiak nemcsak várkapitányok voltak, de egyúttal az uradalmak zálogos urai is, és kívűlök számos országos tisztviselő, várnagyok, a végvárak kapitányai s magánhitelezők várták a király érdekében tett kiadásaik megtérítését.
Mátyás nem rendezhette pénzügyeit s javaival együtt összes tartozásai fiára szállottak. Terhes örökség, melynek gondjait növelte az a körűlmény, hogy a hagyaték activ része sem állott teljesen szilárd alapon. A Mátyás kezei között összehalmozott uradalmak igen nagy része erőszakos vagy legalább is rendellenes módon kerűlt a király birtokába. A legtöbbjét hűtlenség czímén, királyi hatalmával kobozta el birtokosaiktól, s a magszakadás révén elfoglalt javak között is voltak olyanok, a melyekre örökösödési szerződés vagy egyéb jogczím alapján más főuri családok tartottak igényt. Solymossal és Lippával szemben Bánfi Miklós, Medvevár, Lukavecz és Rakolnok uradalmainál a Laki Thúzok, a zagorjei váraknál Vitovecz János fiai, Vilmos és György zagorjei grófok, a beszterczebányai bányabirtoknál az Ernusztok játszották a birtokon kívűl helyezett tulajdonosok szerepét, s a Szilágyi-örökségre a Gerébek, a Garai Jób-féle hagyatékra Ujlaki Lőrincz tápláltak rokonságra s szerződésekre alapított igényeket. E birtokuktól megfosztott vagy jogígényeikben mellőzött főurak csak a király halálát várták, hogy jogaikat törvény vagy erőszak útján érvényesítsék. Az interregnum zavarai elzárták egyelőre a törvényes útat, de annál tágabb teret nyitottak az erőszakoskodásoknak; Ujlaki és az Ernusztok voltak az elsők, a kik a legrövidebb úton: foglalással siettek a birtoklás kérdését megoldani. A többiek csak azért nem követték a példát, mert az illető birtokokat Corvin várnagyai őrizték nagy gonddal, nem ugyan uruk, hanem saját maguk számára. A kinek Mátyás régi katonái, tisztviselői közűl követelése volt az elhúnyt királyon – s ilyen nagyon sok volt – az egyszerűen a maga részére szedte be a gondjaira bízott birtok jövedelmét. Igy tett legelől Orbán püspök, ki mint kincstartó, a Hunyadi-javak kezelését a király halála után is magánál tartá; a zálog czímén bírt Hunyad vára nem volt elég követeléseinek fedezésére; a zálogos királyi várak: Pozsony, Tata, Komárom jövedelme az ő kezébe folyt be s ott is maradt a debreczeni, bajmóczi és egyéb uradalmakból s a bányákból befolyó összegekkel együtt.* A többiek sem jártak el máskép, s Corvin nem tehetett egyebet, mint hogy a zálogtartó urakat meghagyta a kezeikben levő birtokok teljes haszonélvezetében. Pénze nemcsak a zálogok kiváltására nem volt, de a folyó költségekre is alig jutott. Apja hitelezői egyszerre megrohanták; csupán a Firenzeből hozatott szőnyegekért és ruhaneműkért, a damaszk, atlasz és aranybrokát szövetekért, miket Mátyás termei díszítésére használt fel, 26,093 frtra rugott a szállítók követelése,* s a kincstárban még az országos szükségletekre sem volt elegendő készpénz; az országtanács Mátyás halála után a kismartoni és fraknói uradalmak elzálogosításával szerzett pénzt a legszükségesebb kiadások fedezésére. Corvin öröksége ez által mindjárt az első hónapban két legszebb uradalmával lett szegényebb s a herczegre a Mátyástól reá szállott tartozásokon kívűl a választási küzdelem kiadásainak terhei is várakoztak. Szorúlt helyzetében az atyjától tanúlt módhoz volt kénytelen folyamodni, hogy a szükséges pénzt előteremtse. A főbb embereket adományokkal iparkodott magának lekötelezni; saját híveinek szolgálatait szintén így kellett megjutalmaznia, s hogy készpénzhez jusson, nem állott más út előtte, mint zálogba vetni megmaradt legértékesebb javait. Tapasztalatlanságával, ingadozó, befolyásolható jellemével szemközt mi sem természetesebb, mint hogy a kapzsi urak, ellenfelei és saját párthívei, egyaránt igyekeztek kiaknázni helyzetét. A negyvenezer forintra becsűlt híres kálváriát, Mátyás kincstárának ma is csodált legremekebb darabját a herczeg egy másik kereszttel s egyéb drágaságokkal együtt mindössze 5200 forintba zálogosította el Bakócz Tamásnál. Nagylucsei Orbán, mint láttuk, még a májusi napok elején visszajutott kerekegyházi és nagyiváni egykori birtokaihoz, miket Mátyás nehány év előtt csere útján váltott magához. Báthory István országbíró Babocsára s a többi Marczalibirtokokra, Ráskai Balázs a Szabolcs vármegyei Csegére, Somi Józsa Pátkára kapott adománylevelet. Dobozi Dánfi András, egyike a herczeget környező udvarnokoknak, a donáttornyai uradalomra kierőszakolt új adománynyal a békés- és csongrádmegyei birtokok egyik legtermékenyebb részét szerezte meg; egy másik udvarnok, Ajtósi Tamás, szintén sietett visszaszerezni ajtósi és kígyósi régi birtokrészeit.*
Az Orbán püspök örökösei ellen 1492 ápril 3-án hozott ítéletlevélből. Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 87. sz. Ez ítéletlevél reprodukálja Orbán püspöknek Corvin bevételei s kiadásai felől vezetett számadásait. Ezekből megtudjuk, hogy a Hunyadi-örökséghez tartozó birtokok közül a Mátyás halálát követő egy év alatt a liptói uradalmak 998 és fél forintot, a debreczeni uradalom mintegy 450 frtot, a beszterczei bányák 847 frtot, Solymos és Lippa 550 frtot jövedelmeztek. A kiadások főbb tételei voltak a herczeg udvartartásának szükségleteire 1490 ápril 9-én 200, ápril 13-án 20, ápril 24-én 70 frt, ugyanakkor 100 frt az istállóra, ápril 20-án 20 frt a hajósoknak, a kik a herczeget Bécsből Budára leszállították, május 6-án két font sáfrányra 7 frt. Jajczára ment 1490 ápril 27-én a liptói jövedelemből 1000, május 17-én 2000 frt.
Müncheni kir. ltár, Ung. Doc, 96. sz. a. V. ö. a III. l. 2. jegyzetével.
Az ezekre vonatkozó adatokat részben már idéztük, részben később idézendő oklevelekben találunk felőlük értesítést.
Ez a pénzügyi politika még abban az esetben is veszélyes lett volna, ha a királyválasztás Corvin javára dől el; annál szomorúbbak lettek annak következményei a bukás után. Buda várának elhagyása, a csontmezei ütközet nemcsak politikai szempontból volt végzetes Corvin jövendőjére.
Miként az első siker szülője az újabb eredményeknek, úgy követte a bukás után egyik veszteség a másikat, újabb zavarokat idézve elő Corvin helyzetében. A herczeg mindazonáltal Mátyás fiához méltó buzgalommal tette magáévá az állásából kifolyó kötelességeket. Az a ténye is, hogy Mátyás király jajczai bánjainak követelését elfogadta saját tartozásaul, mielőtt helyzete Boszniával szemközt végleges rendezést nyert volna, szép bizonyságot tesz áldozatkészségéről. A további események igazolták azok számítását, kik a királyfi ifjú korát nem tekintve, ő reá bízták a fenyegetett országrészek védelmét, de egyúttal reá terelték arra az útra, melyen királyi aspiratioinak bukását szükségkép vagyoni romlásának kellett követnie.
A törökök mindjárt Mátyás halála után nyugtalanították a bosnyák területet, de nyílt összeütközésre csak 1490 október havában kisült a dolog. A rabló török csapatok az egész tartományt végig pusztították; Derencsényi vitézül harczolt ellenük, s Corvin az első hadi foglyok közűl a legelőkelőbbel, egy pasával kedveskedett karácsonyra a királynak.* Deczember végén pedig, Körösre érkezve, Egervári Lászlóval egyetértésben, nagyobb szabású hadi intézkedéseket tett, hogy készen várhassa a törökök újabb berohanását.*
Ulászló említi ezt 1490 deczember 21-iki, idézett levelében.
1490 deczember 28-án kelt levelét már fentebb idéztük.
1491 őszén a törökök megújíták támadásukat s ezúttal nagyobb sikerrel, mert elfoglalták Jajcza kulcsát, Koszoruvárat, s magát Jajczát is heves ostrom alá fogták. Haraszti Ferencz, a ki Derencsényit a jajczai bánságban felváltotta, sietve kért Corvintól segítséget. A herczeg 1490 végétől ekkorig már kerek 5000 frtot költött Jajcza védelmére; ezt a pénzt Nagylucsei Orbán előlegezte neki a kezén tartott birtokok számadásai terhére.* Mikor Haraszti üzenete megérkezett, a Zágrábban időző herczegnek nem volt több készpénze 1500 frtjánál. Ez sem volt már az övé, Tárnok Péternél kellett volna tartozását törlesztenie s épen Szent-Mihály napjára készűlt ez összeget Zenggbe küldeni. Jajcza veszedelme azonban eltérítette szándékától. Derencsényi Pált, Imre fiát, s más vitézeit Jajczára küldte a pénzzel és Tárnok Pétertől szívreható levélben kért haladékot, Tur és Tisza-Varsány felét kötve le zálogúl kárpótlás fejében.* A királynak is írt, sürgős segítséget kérve a bosnyák országrész megvédelmezésére.
A püspöknek az 1490 ápril 3-iki ítéletlevélben reprodukált számadásaiból.
Zágrábban, 1491 szeptember 26-án kelt levelének fogalmazványa az Orsz. levéltárban, Dipl. 22512. sz. a.
Ennek az 1500 frtnak sorsa bizonyságot tesz a szorult helyzetről, melybe jórészt fejedelmi méltóságának terhei sodorták az ifjú herczeget. A tisztázatlan örökségi ügyek bonyodalmaival szemközt e terhek semmi arányban nem állottak a fejedelemségből várható előnyökkel. Helyzetét. főleg az tette nehézzé, hogy szlavóniai birtokainak nagy része még mindig idegen kézen volt s egyaránt nélkülözte azok jövedelmét s a birtokukon alapuló tekintély erejét.

67. HARASZTI FERENCZ ALÁIRÁSA.*
Haraszti Ferencz aláirása: Franciscus de Harasthy manu propria (185. l.) a müncheni kir. ltár 1492 deczember 7-én kelt okleveléről (Ung. Doc. 88.) vétetett.
A Laki Thúzok várai azon módon, a mint azokat Both Andrástól kiváltotta, Derencsényi Imréhez kerültek zálogúl a szlavóniai hadjárat alatt tett kiadásaiért.* Hasonló czímen foglalta le Tárnok Péter Zengg város és kikötője jövedelmét. Legfőbb vesztesége azonban a zagorjei váraknál volt, melyeket még mindig Székely Jakab tartott magánál.
Későbbi oklevelek tanúsága szerint Derencsényi ugyanezen czímen Túr és Tisza-Varsány felét is bírta (1491 szeptember 5-én kelt záloglevele az Orsz. ltárban, Dipl. 19751. sz. a.) s 1492 ápril 3-án Tárnok Pétert 3000 frttal kielégítve, a két helységet egészen birtokba vette. (U ott, Dipl, 24759. sz.)
Ügyei lebonyolításában Corvin Ulászlónál keresett pártfogást, s a szlavóniai várak kiszolgáltatása egyikévé lőn a Miksával folyt béketárgyalások pontjainak. De Székely Jakabnak még Mátyás hadjáratai s a trónkeresés idejéből tetemes követelései voltak a herczegen, s az ügyet még bonyolultabbá tette az elűzött zagorjei grófoknak, a Habsburgok régi híveinek, megújított igény e atyai örökségükre. A kölcsönös ellentétek kiegyenlítésére a két fél békebiztosai lettek hivatva, de ezek mindkét részről igen közönyösen jártak el Corvin érdekeinek megóvásában.
A Pozsonyban, 1491 november 7-én létre jött nevezetes békekötés, mely Ulászlót 100,000 frtnyi hadi kárpótlás kifizetésére és a Habsburg-ház öröködési jogainak elismerésére szorította, behatóan foglalkozott Corvin János ügyeivel.
A Székely Jakab kezén levő stíriai, karinthiai és krajnai várakra vonatkozólag kimondta, hogy Székely tartozik azokat Frigyes császárnak átadni, s a mennyiben hadi költségei fejében akár Ulászlón, akár Corvin Jánoson követelése volna, a felett az Ulászló és Miksa részéről kiküldendő hat tagú választott biróság fog ítéletet hozni, mely Ottó bajor herczeghez lesz megfellebbezhető. A zagorjei grófság várait Székely nem Corvinnak, hanem Ulászlónak adja át, a ki a zagorjei grófok és a herczeg között az ország törvényei szerint fog azok birtoka felett dönteni.*
FIRNHABER, i. h. 469. s köv. ll.
Corvin a békekötés után Budára ment, itt tölté az új év első hónapjait s a februári országgyűlés ellenzése daczára első volt a főurak között, kik hozzájárulásukkal szentesíték a lealázó béke föltételeit.* Székely Jakabot január 10-én kelt levelével szólítá fel, hogy a várakat adja át a királynak.* S Ulászló január 11-én királyi pecsétje alatt ígérte meg neki, hogy ha a bíróság a zagorjei grófok javára hoz ítéletet, megfelelő kárpótlásban fogja őt részesítni.* De az egész ügy megakadt az öreg Székely Jakab makacsságán, a ki a várakat Corvin sürgetései s Ulászló egyenes parancsa daczára továbbra is hatalmában tartotta.
A 70 főúr által 1491 márczius 7-én kelt oklevélben, melyet FIRNHABER közöl (i. h. 511. l.), Corvin az első helyen szerepel.
A levél eredetije az Orsz. ltárban, Dipl. 19784. sz. a.
Müncheni kir. ltár, Brand. CCXX. 41/14. sz.
 
A herczeg most abba a sajátságos helyzetbe jutott, hogy a zagorjei grófok keresetével szemközt olyan birtokokat kellett a törvény előtt megvédeni, a mik tényleg nem is voltak az ő kezén. Hasonló volt az eset a Thúz-féle váraknál is, melyek birtokáért Szlavónia három előkelő ura, Thúz Osvát zágrábi püspök, Thúz Alfonz és. Mátyás 1492 őszén a király itélőszéke elé idézték. Thúz. János fiai e várakra atyjuk 17,000 frtnyi követelése czímén tartottak igényt, s ezenfelűl közel 20,000 frtra tették annak az összegnek nagyságát, melyet befektetési kiadások és az eddigi jövedelem kárpótlása czímén követeltek Corvintól. Zengg városa felett a herczeg a Frangepánokkal jutott ellenséges viszonyba; s mindez a sok viszály és pör nemcsak anyagilag okozott neki veszteséget, de tekintélyét is gyöngítette és ellenséges viszonyt létesített közte és tartományainak legelőkelőbb családai közt.
A magyarországi birtokoknál sem volt kedvezőbb a helyzet. Láttuk, hányféle kézbe vándorolt a gazdag hunyadi, bajmóczi, solymosi uradalmak s a többi javak jövedelme. A küzdelemnél, melyet azok visszaszerzéseért folytatnia kellett, a herczeg egyedül Hunyad vára ügyében érte el a kívánt sikert. Nagylucsei Orbán püspök 1491 október 21-én meghalt, a nélkűl, hogy Hunyad várát s tartozékait visszabocsátotta volna a herczeg birtokába, s örökösei, Nagylucsei Fodor István szerémi püspök és Nagylucsei János fia Demjén, a vár átadását az elhúnyt követeléseinek kiegyenlítésétől tették függővé. Ez összeg az állítólagos 16,000 frtnyi zálogösszeggel és a vár fentartására s Jajcza védelmére tett kiadásokkal együtt 24,664. frt 51 krra rúgott. Corvin nem ismerte el a követelés jogosságát, különben is képtelen lett volna ily nagy összeg kifizetésére. Perbe fogta tehát az örökösöket s az ügy az 1492-iki tavaszi országgyűlésen kerűlt tárgyalásra, akkor, midőn Ulászló kormányának a pozsonyi béke miatt támadt elkeseredés viharaival kellett megküzdeni. Corvin János a legelső volt a békét elfogadó főurak között, s a királynak kedvező alkalma nyílt a herczeg szolgálatai viszonzására. A Nagylucseiek nem tudták bebizonyítni a 16,000 frtnyi zálogösszegre igényüket; a többire bemutatták Orbán püspöknek a herczeg jövedelmeiről vezetett számadásait, a hunyadi várszámadásokat és Báthory István országbíró bizonyítványát a Boszniába küldött 2000 forint felől; de a király ítélőszéke csak az utóbbi követelést ismerte el, s a beruházási költségekkel szemben a régi magyar szokásjogra hivatkozott, mely azok felől csak az illető javak visszaadása után ad keresetnek helyet. Az 1492 ápril 3-án kiadott ítéletlevél az ügyet ennek alapján Corvin javára döntötte el; az örökösök a várat s összes birodalmát vissza tartoztak adni János herczegnek, ki csupán az oklevéllel beigazolt 2000 frt megtérítésére lett Szent-György napjától egy hónapon belűl kötelezve.*
Az ítéletlevél eredetije a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 87. sz. a. V. ö. a III, 182. és 184. lapok jegyzeteivel.
Ez alatt a törökök folyton fenyegették a boszniai részeket s a tartományok veszélyes helyzete újabb áldozatokat igényelt a fejedelem részéről. Haraszti Ferencznek, a bosnya bánnak, védelmi kiadásai 1492 végén már 3800 frtra rúgtak, s a bán nem az az ember volt, a ki ingyen hozzon áldozatokat ura szolgálatában. Már 1491 elején zálogos, majd örökös adománylevelet eszközölt ki, 2000 forintnyi követelése fejében, Pál-ülésére,* s most a herczeg kénytelen volt újabb tartozását a kezei közt levő solymosi és lippai uradalmakra iratni. Ugyanekkor Árva várának lekötésével újabb 2000 frtot vett fel tőle, hogy Tárnok Péter követeléseit legalább részben kiegyenlíthesse.* Egyik zálogos ügy a másikat vonta maga után, minden tisztázatlan kérdés két-három más újabb bonyodalomnak lőn kútforrásává, valósággal reá kényszerítve Corvint az adósságcsinálás útjára, melyről épen az ő viszonyai között a visszatérés mind nehezebbé vált. Monostor, Árki és Láz baranyamegyei birtokok 6000 frtnyi tartozás fejében visszakerültek Turóczi György főpohárnokmesterhez;* Csákmánra, ugyanott, Raguzai István kapott adománylevelet;* a bajmóczi uradalomból kiszakított Hendel-Lehotával a herczeg Kauka László, régi hű tárnokmestere iránt rótta le régi tartozásait;* Békés mezővárost kastélyával Bánczai András, a későbbi csongrádi főispán, kerítette kezére.* Török Imrének, a gyulai várnagynak 2000 forint követelése volt Corvinon, s a herczeg a határidőre nem levén lépes fizetni, felhatalmazta őt, hogy a gyulai várban őrzött családi kincsekből 333 márkányi ezüstneműt tartson meg magának.*
1491 február 3-án, Egerben kelt a herczegnek Pálülése inscriptiójáról s február 18-án, ugyanott, örök adományáról kelt oklevele. A beigtatást az aradi káptalan május 3-án eszközölte. Mindez oklevelek a gróf Forgách-család levéltárában, a M. Nemz. Múzeumban.
Corvin deczember 6-án kelt bevallása a gróf Forgách-család levéltárában; Haraszthy Ferencz deczember 7-én kelt oklevele a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 88. sz. a.
Ulászló 1492 márczius 7-én kelt megerősítő levele az Orsz. ltárban, Dipl. 29327, sz. a.
 
1492 decz. 31. U. o. 20248. sz. a.
Az 1492 július 2-án Budán kelt adománylevél a M. Nemz. Múz. ltárában.
A békési kastély ügyében folyt pernek alább idézendő irataiból.
Az 1492 deczember 15-én Budán kelt záloglevél eredetije a hg. Esterházyak kismartoni levéltárában. CSÁNKI DEZSŐ szíves közlése.
E gazdálkodási rendszer szomorú következményei Corvin egész örökségét gyors szétmállással fenyegették. S mialatt a fejedelemség terhei növelték pénzügyi zavarait, fejedelmi jogainak gyakorlása két áramlat részéről ütközött folytonos akadályokba. A tartományi rendek, kiknek nagy részével személyes viszályban állott, s Ulászló kormánya mely folytonos féltékenységgel őrizte ügyeit, karöltve igyekeztek azon, hogy helyzetét birodalmában megnehezítsék. A tartományok közjogi kapcsának épségben tartása a kormánynak elejétől fogva különös gondját képezte, s a király majdnem tüntetőleg kereste az alkalmat, hogy minden esetben nyilvánvalóvá tegye a kapcsolt részek felett bírt osztatlan hatalmát. Az 1492-iki országgyűlésen szinte tüntetőleg nevezte magát Szlavónia királyának, új czímmel növelve a magyar király felségi czímeinek sorozatát. S e fontos közjogi elhatározásának czélzatát kiélezték az országgyűlésnek Szlavónia részére hozott törvényei, melyekben egyetlen vonatkozás sincs Corvin fejedelemségére, abból kifolyó jogaira és kötelességeire.
A király e féltékenysége adott tápot a tartományi rendek ellenséges magatartásának, mely főkép a Frangepánok által élesztve, oda vitte a dolgot, hogy maga Corvin látta be helyzete tarthatatlan voltát. A Frangepán család két hatalmas tagja, Bernardin és Iván között kitört viszályban fejedelmi tekintélyét akarva érvényesítni, a büszke főurak részéről a visszautasítás oly nemével találkozott, mely mélyen sérté önérzetét.* Kedvét veszítve, 1492 telén elhagyta tartományait, s Budára ment, azzal a szándékkal, hogy rendeztetni fogja fejedelmi jogai kérdését, vagy lemond a fejedelemségről, de névleges fejedelemként nem fog többé szerepelni. Lemondásáért eleinte Sziléziában remélt kárpótlást kaphatni, az ölsi és wohlaui herczegségekben, melyek egykoron örökösödési jogon ő reá néztek.*
BONFINI, i. h. 554 l.
Csakis így magyarázhatjuk meg, hogy ismét igényeket táplált e herczegségekre, s 1492 deczember 12-én külön oklevélben biztosítja azok rendeit, hogy ha a tartományok birtokába lép, jogaikat s kiváltságaikat meg fogja őrizni. Schlesische Lehns- u. Besitz-urkunden, II. k. 106. l.
Az udvarnál éltek a kedvező alkalommal, hogy kivegyék kezéből a délvidéki tartományok kormányát; kezdetben talán biztatták is sziléziai tervei valósulásával, de Ulászló nem volt hajlandó engedményekre e herczegségekkel szemközt, miknek birtokára ő maga is igényt tartott. A kérdés 1493 elején dőlt el. Corvin továbbra is megtartotta a szlavóniai herczegi czímet, de a kapcsolt részeket visszabocsátotta Ulászló rendelkezése alá, s az újonnan kinevezett bánok, Derencsényi Imre és Both András, 1493 február havában a magyar király tisztviselőiként igtatták be magukat báni méltóságukba.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi