VI. RÁKÓCZI MINT HADÚR.
VI.
RÁKÓCZI MINT HADÚR.
RÁKÓCZI MINT HADÚR.
A NÉP szeretete, lelkesedése volt Rákóczi szabadságharczának éltető ereje. «Nem alkuszunk! – szólt oda Bercsényi egy alkalommal a hollandus követnek. – Mi szabadságot keresünk, nem sajtot!» «Ha szabadságot kerestek, – felelt a hollandi csöndesen, – ne értéktelen rézpénzzel fizessetek, hanem vágjátok le a sok arany-ezüst lánczot mentéitekről, veressetek pénzt belőle s katonátok majd jobb kedvvel harczol. Hollandia nem ezüst, hanem ólompitykés katonákkal vívta ki szabadságát.» A fejedelem valóban arra törekedett, hogy lelkes, de zsákmányhoz szokott, fegyelmezetlen népfölkelők helyett jól fizetett, jól fegyelmezett nemzeti rendes hadseregre bízza a szabadság ügyének kivívását s megoltalmazását.
Fölkelése és hadjárata megmutatta, a mit őmaga hirdetett,* hogy a nemesség járatlan a katonai ösmeretekben; mestereik nem voltak, de voltak tanítványok, a kik közé önmagát is számította. A háborúról elavúlt vagy ferde fogalmaik voltak, különösen a Thököly korabeli kuruczoknak. Tanúlniok és tanítaniok kellett tehát egyidőben. Maga is szüntelenűl tanította hadait, pedig újoncz volt a hadakozásban s tanácsadói éretlenek, a kik azonban azt hitték, hogy többet tudnak nála. Először a nagyszombati veszteség világosította föl, hogy egyikük sem ért a harcztanhoz. Azután is «nyelnie kellett» azoknak szemrehányásait, kik szerint a francziáknak a nemzet szokásaival és elveivel ellenkező elveit és tanácsait követi. Neki viszont arra kellett törekednie, hogy «ezen mi magyar nemzetünket a pogány (török) módra való hadakozástól elszoktassa, a szófogadást szívére tapaszsza, a ki által a hadi jó rend és disciplina helyreállíttatik». Forgách Simon, a ki ösmerte a fejedelem «szent ügyekezetét a jó militáris disciplinához»,* nemzete katonai tanítójának szánta őt.
Rákóczi emlékiratai 77., 80., 95–99., 114–5., 120., 146.
Forgách előszava Zrínyi török áfiumához, Századok, 1882. 534.
A fejedelem valóban már 1705-ben tervezte, hogy Magyar- és Erdélyországban katonai akadémiákat állít föl tisztek képzésére;* egyelőre azonban be kellett érnie a nemes ifjak társasága fölállításával. Ezek az ifjak, az isteni gondviselés, vagy a Szentháromság gondviselésének lovagjai, a társaság alapszabályai szerint* a fejedelem oldala mellett és szeme előtt növekedtek, hogy hazájukhoz való szeretetüket az isteni félelemmel, többféle tudománnyal és jóságos erkölcsökkel tanúlják és gyakorolják. Ismeretes az a féltő gond, a mellyel fölöttük őrködött. Katonai gyakorlataikra nem-egyszer ő maga ügyelt föl.* A társaságat, mint egy katonai akadémia magvát, a békében is fentartani kívánta és csak az ott tanúltaknak akart tisztségeket adni. Hogy tiszteket képezzen, a háború kezdetétől fogva nagy udvart tartott, mert így akarta magához vonni a nemeseket. A katonáskodást úgy kedveltette meg velük, hogy tavasz kezdetén mindig személyes jelenlétében gyakoroltatta őket franczia gránátos századával. Néhány magyar tisztet pedig egyenesen azért küldött ki Francziaországba, hogy a hadiszokásokat elsajátítsák. Ezek XIV. Lajos hadjárataiban mint beosztott magyar tisztek vettek részt; sőt Saint Geniez ezredét a király egy ilyen magyarnak, Salamonfai Ráttky Györgynek ajándékozta, ki a fejedelem meleg ajánlásával ment ki hozzá.* A magyar udvari hadak, a palotások, a fejedelem nyilatkozata szerint, égtek a tanulás vágyától.* Nem mondhatott hasonló dícséretet a mezei hadakról. Ott a fiatal tiszteket az öregebbek példái többnyire elrontották. Azonban a kapitányoktól, hadnagyoktól, tizedesektől mégis megkívánta, hogy az alattok álló vitézeket tanítgassák, oktassák, harcz idején miként álljanak egy rendben s legjobban miként bánjanak a fegyverrel.* Az iskolákból tiszteknek kinevezett fiatalok jóakaratot tanusítottak. Az altiszti testület, melyet a fejedelem a hadsereg alapjának tartott, nem felelt meg a föladatának, mert a káplár, őrmester pajtáskodott a falujabeli közlegénnyel s együtt szöktek haza szántani, aratni, szüretelni.*
Rákóczi Sréterhez, 1705 november 23. U. o. 1893. 813.
Közli (de I. vagy II. Rákóczi Györgynek tulajdonítja) Rumy, Monum. Hung. I. 188. Ismerteti Thaly, Tanulmányok, 328–342.
Rákóczi-tár, I. 199.
Journal du marquis de Dangeau, X. 490. és XIII. 317. Századok, 1875. 490.
Rákóczi emlékiratai, 128–9.
Az 1706. évi regulamentum 43. pontja. Tört. Tár, 1885. 562.
Rákóczi eml. 97–98.
II. RÁKÓCZI FERENCZ MINT IMPERATOR
(A Gróf Erdődy Károlyné ónodi kastélyában őrzött egykorú festményről.)*
Rákóczi mint imperator egykorú eredeti olajfestményről, mely gróf Erdődy Károlyné, szül. Kolowrat Julia grófnő ónodi kastélyában őriztetik.
A fejedelem szerint a hadakozás a szerencse dolga;* szerencsénk nagy része pedig attól függ, hogy megelőzzük az ellenséget.* Csak elmefuttatások mindazok, a mikből – a magunk dolgai nyomán – az ellenségről akarunk ítélni. Néha olyanokról is gondolkozunk, a mikről az ellenség nem is álmodozik.* Ha csak azt akarjuk tudni, az ellenség merre ment, azt 2–3000 ember is véghezviheti; de ha minden istenadta éjszaka – a mint a haza szolgálata kívánja – csapdosni, nappal ugyanannyival kísérgetni akarnók, a lovak fáradtsága miatt kétannyival sem vihetjük véghez. Mert bizonyára fárad, a ki fáraszt...* Nagy gondja volt a hadak menetelésére s rendes fölvonúlására. Ebben a részben néha rendkívül sokat kívánt tőlük.* A menetrendet, mikor csatlakozásról volt szó, a vezérek rendesen magától Rákóczitól kapták.* Seregét egy-egy dombról olykor úgy rendezte el, mintha ütközetbe kellene mennie s néhány kilométerre így marsíroztatta. A rendetlenűl menőket megbüntette.*
1706 márczius 13. Arch. R. I. 486.
1706 márczius 20. U. o. I. 494.
1706 augusztus 29. U. o. I. 598.
1706 szeptember 3. a párkányi táborban. U. o. 603.
Rákóczi eml. 36., 49., 114., 132., 139., 156. Arch. R. I. 371., 405., 427.
Arch. R. I. 404.
1708 május 15. és június 18. Arch. R. I. 124., 137., 139.
A jövendőt nem tudhatván, az ügyet a történhető dolgok szerint kívánta kormányozni.* Véletlen esetekre is számított.* Lehetetlennek tartotta hazánk minden helyét hadaink dirib-darabolásával megoltalmazni kár és veszedelem nélkül.* Apró portyák helyett a hadak összevonását ajánlotta. Hiszen a vezér sohasem bátoríthatja jobban az országot és hadait, mint ha megmutatja nekik a maga erejét.* A vezér azon legyen, hogy csoportban tartsa hadát s nézze, kivel van dolga. Abból gyaníthatja legjobban, mire czéloz.* Az éjszakai próbákon a zavartól való félelmet tartotta a legnagyobb bajnak, mert a jelet föl nem ismervén, a kuruczok egymást ölik. Ajánlotta, hogy jel gyanánt odvas fák villogó darabjait tűzzék süvegeik mellé. «Ez olyan villámlás (ötlet) – írta ő maga,* – a mely próba (tapasztalat) híjjával vagyon; nem is vétene az ember, ha csak kuriozitásból megpróbálná.» Minden hadi szabállyal ellenkezőnek tartotta, hogy teljes erővel vagy elégséges gyalogság nélkül várat vívjanak, kivált hegyek között.* Arra tanította katonáit,* hogy a rést oltalmazni nem lehet jobban, mint ha mély árkot csinálnak a háta mögött, éjjel-nappal keményen lángoló tüzet tartanak benne, de csak akkor, ha az ellenség a ravelint megvette és hídakat rak az árkon; mert másként nem volna elegendő fájok. Hogy pedig hirtelen gerjeszthessenek tüzet, szurkos rőzséket tartsanak készen s az árok két oldalán belül sánczot vessenek. Táborőrségi, valamint főképpen várvédelmi utasításaiban* sok taktikai érdekesség és sok gyakorlati tanács van.
1706 szeptember 7. U. o. 610.
1706 szeptember 27. U. o. II. 107.
1706 szeptember 12. U. o. I. 618.
1708 június 7. U. o. II. 276.
1709 szeptember 4. Arch. R. II. 534.
1706 október 4. U. o. I. 636.
1709 szeptember 4. U. o. II. 534.
1704 július 1. Hadtört. Közl. 1895. 300–3. 1710 szeptember 24. Arch. R. III. 168.
1704 július 1. Hadtört. Közl. 1895. 300–3. 1710 szeptember 24. Arch. R. III. 168.
Nyilt harczban mindvégig ajánlotta a harczászati rend és a zárkozottság fentartását s hogy a tisztek szorosan csapataiknál maradjanak.* A hadirend jó folytatása, szerinte, a jó rendet és vigyázást leginkább akkor kívánja, a mikor legkevesebbet tarthatni az ellenségtől.* A lármáskodások ellen való műveletekre maguk tanították az ellenséget; mert rászoktatták, hogy 1–2 ezer emberével, sőt kevesebbel is bátran sétáljon. Már benne volt az a vélemény, hogy harczot nem állanak s az a felfuvalkodás, hogy meg nem győzhetik. Attól kell tartani, hogy hadát megosztván, csúffá teszi eldiribelt-darabolt hadtesteiket. Volna ez ellen orvosság és ha a dolgokat annak rendje-módja szerint tudnák folytatni, könnyű volna hirtelen egyiket vagy másikat megszégyeníteni.* A fejedelem megtartotta a régi magyar hadviselés több módját; pl. a szekérsánczokat;* de már arra is gondolt, hogy az alföldön a spanyol háborúban bevált guerilla-harczot folytassa.*
1710 februárius 25. Hadtört. Közl. 1892. 273–7.
1706 május. Arch. R. I. 547.
1707 november 8. Károlyi Sándorhoz. U. o. II. 135.
1707 szeptember 27. U. o. II. 108.
Önéletrajz, 196.
Leveleiből nagyon sok hasonló megjegyzést lehetne kijegyezni, a mik bizonyítják, hogy nem csupán olvasmányainak (főképpen talán a Schola militaris modernának) hatása alatt állt. Mindig szívesen hivatkozott a gyakorlatra. Hadakozásának súlya abból állott, hogy a tárgyakat dolgainkhoz bárdolni s magát a dolgot véghezvinni törekedett. Mivel pedig a rendszabás új dolog hazánkban, azt mindenkinek tapasztalatból kell tanúlnia. Ez ugyan lassú munka; de az időn erőt venni csak az Isten hatalmában áll.*
1708 április 13. U. o. II. 241.
54. PALOCSAY GYÖRGY NÉVALÁÍRÁSA.*
Palocsay György
Éppen a szabadságharcz első esztendejében történt, hogy Palocsay György huszárkapitány magyarra fordította I. Lipót király hatvan pontból álló hadi artikulusait.* Még abban az esztendőbén szeptember 7-ikén Rákóczi is kiadta 21 pontú hadi ediktumát,* a melyet a hadak számára 1704 januárius 19-ikén és május 14-ikén újabbak követtek, szintén 21 pontban,* július 1 pedig egy utasítás a táborőrség számára.* Már november 13-ikán figyelmeztette a vármegyéket, hogy több ezredbe behozta a hadi szabályzatokat, melyek a külföldön jó sikerrel jártak. «Lehet azért öröme a nemes vármegyének ily isteni munka által nemzetünknek lett rendbeveretése s abból következhető nagyobb szerencséje a szegénységnek is.»* Ismeretes a fejedelemnek 1705 május elsején kelt hadi utasítása* és utasítása a várparancsnokok számára.* Magát a császári regulamentumot a fejedelem csak 1705 október 6-ikán kezdte tanúlgatni;* de a részben ennek nyomán szerkesztett ideiglenes hadiszabályzat 47 pontjával október 12-ikén már annyira kész volt, hogy kinyomatás végett átküldhette Bercsényinek.* A fővezérnek azonban aggodalmai voltak s így a fejedelem elnöklete alatt 1706 februárius 6–8-ikán még egyszer átmentek a szövegen* és csak azután nyomatták ki.* Más keresztény nemzetek dicséretes példáját követték – a bevezetés szerint – addig is, míg több dolog és állapot bővebb leírásával készűlni kezdett haditörvényeik és egyéb rendszabásaik feltett szándékuk szerint kiadatnának. Ezeket a szabályokat a katonák előtt többször kellett fölolvasni. A fejedelem a székely hadi tiszteket külön is utasította szigorú megtartásukra, a mi annál érdekesebb, mert a székely hadak a császári hadiszabályzatok fordítójának, Palocsay Györgynek parancsnoksága alatt állottak.*
Eredetije Thaly Kálmáné, Századok, 1873. 174. mutatványnyal. Hadtört. Közl. 1895. 299.
Közli Bányai K., Tört. Tár, 1904. 36–39. a Gencsy-család levéltárából.
U. o. 35. Thaly, Tanulmányok, 275–6. Erdélyi N. Múzeum, Kemény-gyűjt. 37. köt.
Thaly, Hadtört. Közl. 1895. 299–304. Július 24-ikén is szigorúan tiltotta az edictumok és a hadi regula ellen való dolgokat. Hornyik, Kecskemét tört. IV. 305.
Hornyik, u. o. IV. 335.
Thaly a Ludovika Akadémia Közlönyében, 1876.
Megjelent Egerben, 1705. Thalyé.
Arch. R. I. 8.
Magyar Könyvszemle, 1899. 319.
Szendrei, Miskolcz tört. II. 336–7.
Hadi Regulák avagy articulusok. Nagyszombat, 1706. 8-r., számozatlan 11 lap. Ismerteti Thaly, Tanulmányok, 315–327.
Rákóczi a székely tisztekhez 1706 május 26. Erdélyi N. Múzeum, okl. törzsgyűjt.
)
)
Kurucz vezényszavak a dr. Stripszkynél levő eredeti példányról.
Olvasata:
KURUCZ VEZÉNYSZAVAK.
1a: Exercitium Militare.
Primň Lábhoz a’ Fegyvert.
2dó Tegyétek a’ Főldre.
3tió Nyissátok fől az Londingot.
4. Vegyétek fől a’ fegyvert.
5. Karotokra az fegyvert.
6. Legyetek készen.
7. Tegyétek a Pofátokhoz.
8. Vegyétek le a’ Pofátukrul.
9. Huzzátok a’ Sárkányt helyíre.
[10.] Ereszétek balra a’ Karabinyt.
[11.] Vegyétek ki a’ tőltést.
[12.] Porozzátok fel.
|13.] Zárjátok be a’ serpenyőt.
[14.] Jobra fordicsátok a’ Karabinyt: Tőltést [..........] NB. Nyujjatok a’ Veszszőhöz.
[1]5. Háromszorra huzzátok ki a veszszőt.
16. Rőviden a’ Mellyedhez. Tegyétek a Csévében.
17. Adgyatok a tőltésnek három ütést.
18. Háromszorra huzzátok ki az Veszszőtt.
19. Rőviden az melledhez tegyétek az előbbeni helyére.
20. Fől a fegyvert: állyatok az előbbeni helyre.
21. Fél jobra. 4.
22. Balra. 4.
23. Egészlen Jobra.
24. Egészlen viszsza balra.
25. Egészlen balra.
26. Egészlen viszsza Jobra.
27. Temetésre fordicsátok a’ fegyvert.
28. Karotokra az fegyvert.
29. Eső ellen főddgyétek bé a’ fegyvert.
30. Karotokra az Fegyvert.
31. Lábhoz a’ fegyvert.
32. Térdepőllyetek le.
33. Kellyetek fől.
34. Karotokra az fegyvert.
35. Első klid egészben jobra. NB. Márs.
36. Tegyétek bal lábhoz a’ fegyvert: Ereszszétek bal karotokra a’ fegyvert.
37. Vegyétek elől az Farmatringot. NB. A’ Fegyvert kezében.
38. Vessétek vállotokra az farmatringot.
39. Tegyétek el a’ farmatringot. NB. Azonnal job lábhoz a’ fegyvert.
40. Karotokra az fegyvert.
[4]1. Az első klid egészlen balra.
[4]2. Két klidbűl formállyatok hármat. NB. Czuggal fél jobra, fél balra vagy Contra mars.
[4]3. Jobrul, balrul sasérozzatok.
[44.] Három klidbűl formállyatok kettőt. NB. Jobrul, balrul.
[45.] Hátulso klid előre, r... [A kéziratból egy darab kiszakadva] Márs.
[4] 6. Hátulso klid légyen készen [A kéziratból egy darab kiszakadva] Tüzet.
47. Az első klid légyen készen - Tüzet egészen.
48. Plátony szerint Tüzet. NB. Karabinnyal és Pisztollal.
49. Aufmasérozzatok.
50. Abmasérozzatok Czugreisz.
51. Balrul, vagy jobrul Contramasérozzatok.
52. Czuggal aráncsérozzatok.
53. Czuggal retirállyatok.
54. Jobrul, balrul formállyatok Flankot Mars.
55. Formállyatok Svadronyok Carét.
56. Hátulso klidek Legyenek készen.
57. Helyben svingollyatok, és formállyatok két Treffet, Svingollyatok Jobra vagy balra Mars.
58. Két Trefbűl formállyatok négyet. Mars. Svingollyatok.
59. Négy Trefbűl formállyatok kettőt, Mars. Svingollyatok.
60. Két Trefbűl formállyatok edgyet Mars. Svingollyatok.
A haditörvényeknek az ország törvényeiből való kikeresésére* az ónodi gyűlés 1707 június 18-ikán bizottságot küldött ki, a mely 21-ikén már bemutatta a teljesen kész hadiszabályzatot.* Ezt a fejedelem július 5-ikén szentesítvén, Lőcsén 2000 darabban kinyomatta,* s több százat saját aláírásával és pecsétjével is ellátott. Magyarúl és latinúl adta ki, hogy az idegen tisztek is használhassák. Magyar műszavainak egy része az 1869-ben fölállított magyar honvédség szabályzataiba is átment. A fejedelem úgy hitte, hogy mikor kezünkbe veszszük a jó rendtartás erejét és ahhoz mérjük hazai természetünket, mely a német ellenségnél többet kibír, továbbá népünknek számosabb, virgonczabb, frisebb munkabírását, a magyarnak veleszületett vitézkedő vérmes indulatát: ellenségünk kezéből, igenis, kiveszszük hatalmaskodó eszközeinek s fegyverének erejét. Mivel a fizetés a rend és az engedelmesség zabolája, első sorban a tisztek, az altisztek és a közlegények fizetését szabta meg. Azután megállapította az ezredek létszámát, a tisztek kinevezése és elmozdítása módját, a mezei és kerületi tábornokok hatáskörét, az udvari vagy testőrző hadak, tűzérség és helyőrségek szabályait. Ezredesektől fölfelé a tisztek kinevezése jogát magának tartotta fenn; a többiét megosztotta a fő és vezénylő tábornokok s az egyes ezredesek közt. A második rész a hadak fizetéséről, ruházatáról, az ezredek pénztáráról szólt s kivette a katonaságot a közterhek viselése alól. A harmadik rész a hadiszemlékkel, ujonczozással, lovasítással, s a fegyverek és ruházat szolgáltatásával foglalkozott; a negyedik a téli szállásokkal, az ötödik a hadi pénztárakkal és a hadak fizetésével, a hatodik a hadbiztosság intézményével, a hetedik pedig, nagy általánosságban, a haditörvényekkel.
1706 deczember 12-én Bercsényi ezzel már foglalkozott. A mint a fejedelemnek írja, kihagyta a regulamentumból a beszállásolt hadak boritalát. «Miért? Ut gratia principis locum habeat. (Hogy alkalom legyen a fejedelem kegyelmére.) Ha már nagyságodnak udvarol a regulamentum: egy pohár bort ő kegyelmének, – egész kvártély s vendégség lesz belőle!» Arch. R. V. 336. 1707. februárius 15-ikéről azt írta, hogy körülbelül négy nap múlva fejezi be a regulamentumot, mert több dolga van vele, mint vélte. U. o. 360.
Századok, 1895. 850–1., 854–5., 922–8. Ismerteti Thaly a Tanulmányokban, 278–294. Erdély számára a fejedelem a hadiszabályzatot Terebesen 1707 szeptember 3-ikán némi módosítással és pedig az országgyűlésre való hivatkozás nélkűl, fejedelmi méltóságának teljességénél fogva adta ki. Thaly, u. o. 295–6.
Murányba még 1708 szeptember 6-ikán is 823 darab edictumot, 734 regulamentumot küldtek. Tört. Tár, 1882. 571.
Ugyancsak 1707-ben jelentek meg «a magyarországi konfederált nemes státusok és rendek részéről szabott hadi regulák, ediktumok és törvények,* a melyek tizenkét czímre és sok szakaszra osztva tartalmazzák az első rendszeres magyar katonai büntető törvénykönyvet.*
Ívrétű 14 íven, vagyis 28 számozatlan levelen Nagyszombatban nyomatták ki.
Thaly, Tanulmányok, 297–315.
Abban a meggyőződésben, hogy «a jó rendtartás és annak bizonyos igazgató regulái nélkűl a hadakozásnak hasznosan és boldogúl folyni nem lehet»,* a hadiszabályzatokat folytonosan kiegészíteni és javítani igyekezett. Így a beszállásolás módját,* a támadás, üldözés és hátrálás ügyét.* Regulamentum számába megy a munkácsi vár védelmére kiadott utasítása is.*
Rákóczi, 1706. Tört. Tár, 1895. 558.
1706 deczember 5. Nagyszombati magyar-latin nyomtatvány, 1706.
Hadiparancs alakjában 1710 februárius 25. Hadtört. Közl. 1892. 273–7.
1711. februárius 10. Arch. R. III. 572–590.
Bizonyára szükségét érezte a gyakorlati szabályzatok elkészítésének is. Ezek még XIV. Lajos korának első felében is nagy ritkaságok voltak. Orániai Móricz már 1597-ben készített utasítást a pikák és puskák kezeléséről, de pl. Poroszország első gyalogsági szabályzata a puskákkal való bánásról csak 1702-ben kelt, Schulenburg Szászország első Exercier-Reglement-jét a gyalogság és Flemming a lovasság számára csak 1704-ben készítette el. A puskával való gyakorlatok szabályzatát Rákóczi alkalmasint lefordíttatta, de csak a nemestestőrétől, veszprémi Badicz Ferencztől följegyzett 36 vezényszó maradt reánk.* Irányt általában véve a császárnak képes Exercitium militaréja adhatott,* csakhogy a német vezényszavakat magyarokkal pótolták.* «Az Ausztriai Ház megigéri most, – írta Bercsényi a fejedelemnek* – hogy holt still fon süs! »(Halt! Still vom Schüssen!)« Tudom én azt, – tréfált máskor* – rechtz um, khert aich! Mindjárást ott fordúlok, a hol parancsolja felséged!» A szécsényi gyűlésről írt latin gúnyíratban németűl beszél a rendes katona: «Brauchst Geld, brauchst Curaschi; nichts Geld, nichts Curaschi!» Már a zsoldos katona legalább káromkodik egyet magyarul: «Ebteremtette!» Károlyi pedig magyarúl kiáltja: «Csak rajta! Csak rajta!»* Sokat küzdött Rákóczi a «Rajta, Miska!» csatakiáltás hívei ellen; de – ahogy Pálffy mondta, ki Rákóczi szerint maga is németűl szolgált a németnek,* minduntalan «kard, ki kard!» lett a dologból.* A hol – a kurucz nóta szerint – német sas vert fészket, mindenütt berdót (Wer da?) kiáltoztak;* míg a fejedelem táborában a tót kurucz is «magyarul szpivált».*
Közli Thaly a Századokban, 1868. 741–2. A régibb kurucz vezényszavakra nézve l. dr. Stripszky Hiador értekezését a Századokban, a Kemény-féle följegyzés alapján. (1909.) 128–142. és 203–217., magáról Rákóczi fejedelemről különösen a 202. lapon.
Megvolt gróf Forgách Simon könyvei közt. Századok, 1882. 537.
A kurucz katonai műszavak egy része német és franczia maradt; pl. adjutant artoleria (Artillerie), aufpot (Aufgebot, népfölkelés), berdo (Wer da?), bogácsia, brigadéros, fasina, feldbábel (Feldwebel), flinta, generálstób, Haupt Wacht, infantéria, Kherausz (Gewehr heraus!), lajdinont vagy lajtenant, lavéta, marschutta (Marsch-Route), mundirung, muntir, order, placzmajor vagy Plotzmajor (még Munkácson is!), postirung, parátsoft vagy prajtsofft (Bereitschaft), ravelin, regiment vagy regyiment, reklutázás, rekruta, remunda, rostog (Rasttag), silbokt (Schildwacht), spanis rajter, torup (troupe), volenterség stb. Ezek a szók Rákóczi leveleiből valók.
1704 szeptember 12. Arch. R. IV. 136.
1709 október 7. U. o. VI. 366.
Thaly, Adalékok, II. 83–84.
1711. április 18. Károlyi önéletírása, II. 377.
1711 márczius 28. Arch. R. III. 603.
Thaly, Adalékok, II. 268.
U. o. II. 375–6.
Károlyi Sándor 1703-ban nem vehette rá I. Lipótot a magyar nemzeti hadsereg megalkotására.* Ennek ujjászületése Rákóczi nevéhez fűződik. 1705 újesztendő napján a szenátus az ő javaslatára mondta ki a rendes magyar hadsereg fölállítását;* s az ő halhatatlan érdeme, hogy ezt a sereget nemcsak tanítani, hanem lelkesíteni is tudta. Igazi renaissance volt ez: a régi magyar hadviselésnek az európai hadakozáshoz való alkalmazása. A fejedelem, míg reformjaiban gátolta, gyakran kifakadt a régi magyar hadakozás, különösen a Thököly-féle hadviselés módja ellen; de idővel elösmerte, hogy «rekurrálnunk kell a mi magyar artikulusunkhoz, a mely még régi eleinktől hagyattatott ránk».* A könnyű lovasság, szétszórt csatározás, portyázás, apró harczok, meglepetések* és lesek,* a falvak fölégetése,* a falvak üresen hagyása az ellenség előtt,* a nép erejének megfeszítése együttvéve okozták hogy a nemzet a világ egyik legjobb hadseregével, a császárival szemben nyolcz esztendeig a sikernek sok reményével küzdhetett. Rákócziról elmondhatni, a mit ő másokra értett, hogy «jó a magyar, ha jól vezetik».*
Károlyi emlékirata, Századok, 1874. 330., 340. Takáts Sándor, kisérletek a magyar haderő feloszlatására U. o. 1904. 302. Később, 1706. januárius 22-ikén, Károlyi hajlandó volt százezer német lovas és gyalog katonát meghagyni az országban, de úgy, hogy ezek mindenben magyaroktól függjenek és az ország belsejében seholse állomásozzanak. Károlyi-oklevéltár V. 367.
Szalay, VI. 230.
Rákóczi 1709 augusztus 3. Arch. R. II. 509.
Azonban a kuruczok is gyakran meglepni engedték magukat s ilyenkor mindig vereséget szenvedtek. (Rákóczi eml. 104., 282., 283.) «Gyarló sikere szokott lenni a mi hadaink között az olyan aktusoknak – írja a fejedelem (Arch. R. II. 509.) – a hol idejök nincsen a hozzá való készülésre: obruáltatnak az ellenség hirtelen való jövetelétől.»
A lest Rákóczi már legelső támadásainál alkalmazta. (Eml. 39.) Erre az alföldi homokbuczkákat nagyon alkalmasaknak tartotta. (U. o. 156.) Szerinte a mulatozó (hanyag) parancsnokok minden próbája abból áll, hogy messze helyezvén a lest, maguk sohasem támogatják; azért a közrend bizalmatlan is irántuk. (1708 augusztus 24. Arch. R. II. 305.) «Szoros földön = (defilé-vidéken) – mondta máskor – vagy harczolnunk kell, vagy csalokat vetnünk.» (1710 januárius 31. U. o. III. 13.)
Erre nézve l. e könyvben, II. 124–126.
Ez különösen 1706 óta, mind gyakoribb. Arch. R. I. 446–7., I. 540., II. 96., 109., 343., III. 171., VI. 289. stb.
1709 szeptember 16. Arch. R. II. 534.
