VII. A TRENCSÉNI CSATA. – 1708 augusztus 3. –
VII. A TRENCSÉNI CSATA.
– 1708 augusztus 3. –
– 1708 augusztus 3. –
MIALATT hadai pihentek, a fejedelem Bercsényivel augusztus elsején előre lovagolt Beczkó vára megtekintésére. Másnap Lukáról a sereg nagyobb része – 15.000 ember 14 ágyúval – megindúlt Trencsén vára felé. Le Motte jelentette, hogy a várral szemben levő jobbparti emelkedéseket Viard már megszállta; a gázlót tehát el nem sánczolhatta és a híd fölgyujtására sem küldhetett gyalogságot, mert azt Viard könnyen elvághatta volna. Az ellenség megjelenése valóban meglepő volt. Heister július 29-ikén még csak Brod alatt állt. Magához vevén Viard csapatát, onnan erőltetett menetekben sietett Vágújhely alá. Délfelé tudta meg, hogy Rákóczi átment a Vág balpartjára. Azonnal intézkedett, hogy katonái jó ebédet, a lovak bőséges abrakot kapjanak s minden pillanatban készen álljanak a támadásra; mert lovasai nyolczvan kurucz gyalogot elfogván, megtudták, hogy Rákóczi Lehotánál száll táborba.* 2-ikán a fejedelem valóban a Turna és Lehota közt levő vidékre érkezett.
Wagner, Hist. Josephi, 243.
Életében mindössze egyszer járt Trencsén vidékén, de annak már húsz esztendeje, s akkor csak tizenkét esztendős volt.* 1705-ben komolyan gondolt Trencsén ostromára;* most azonban azzal a titkos elhatározással jött, hogy azonnal elszáll alóla, ha az ellenség Lipótvár felé fordúl s Nyitrát és éléstárait fenyegeti.* Nem ösmervén a vidéket, az első pillanatban elbájolta annak szépsége. A hegyi vár magas tornyai alatt van a kettős fallal körített város, és az elég szélesen kanyargó Vág folyó. A tulsó parton az erdős Fehérhegyek emelkednek; emitt a jólművelt dombok, a mik egy egy-két mértföld átmérőjű medenczét vesznek körül. A medenczét mintegy bezárja a Vágra dűlő Vöröshegy, a melyen meglehetős szoros út vezet keresztűl. A medencze alja kellemes és mély síkság, a melynek közepén igen mély és meredek partú hegyi patak kígyózik keresztűl. De ő nem a táj szépségeit, hanem katonai előnyeit kereste. Jobbnak találta, hogy ne kövesse Le Motte tanácsát s ne a patak hosszában állítsa föl seregét, hanem Turna és Lehota közt a Vág folyót kísérő magaslaton. A tábor megerősítéséről a fejedelem maga gondoskodott. Gyalogsága különben csak sötét este érkezett be. Ugyanakkor értesűlt, hogy Heister a lovassággal az ide egy nagy állomásra levő Vágújhelyig jutott. Minthogy időközben Viard is ellátta Trencsént élelemmel, a vár bombázását fölöslegesnek tartotta s arra akart szorítkozni, hogy megfigyelje az ellenség mozdúlatait. Heister erejét jóval kisebbnek tartotta a magáénál s nem hitte, hogy őt megtámadni merje. Ha Heister mégis mert támadni, azt nem csupán abban a hiszemben tette, hogy Rákóczi és Bercsényi Brezovánál összevesztek, hanem abban a meggyőződésben is, hogy Rákóczinak nincs sem gyalogsága, sem tűzérsége; lovassága pedig a vízmosásos, árkos földön nem fejlődhetik ki. A fejedelem azonban erősebb volt, mint hitte; mert 7000 lovasán kívül 8000 gyalog állt mellette 14 mezei taraczkkal; ellenben Heister seregének száma csak 10–11.000-re tehető.
Thaly, Rákóczi ifj. 97.
1705 augusztus 26. Arch. R. I. 396–7.
Rákóczi eml. 246.
250. BECZKÓ VÁRA.
251. TRENCSÉN VÁRA.*
Trencsén vára Cserna Károly rajza.
Rákóczi felvonulásának befejezése után Czelder Orbán ezredes egy csapattal mint hátvédő maradt Beczkó és Bodóka közt a 468 méter magas Vöröshegy (Červena hora) szorosánál, mely közepe táján egészen a Vágra dől. A hegyről kellett tüzelnie Heister seregére, ha az a tábor és Trencsén felé nyomakodnék. Pálffy János előhada az éjszaka Vágújhelynél akadály nélkül átúsztatott a Vágon. A beczkói várhegyet elhagyva, hajnalban összecsapott Czelder vöröshegyi csapatával, melyet erős küzdelem után északnak, Rozvád és Szedlicsna felé szorított vissza. A puskaropogásra a fejedelem általános riadót veretett. Seregét rendetlen és szétszórt helyzetben találta, és csak nagy bajjal tudta csatarendbe állítani. Ez a csatarend Szedlicsnától Szoblahóig 7˝ kilométer hosszan három patak közt úgy készült, hogy középütt, Turnánál, maga a fejedelem állt a gyalogsággal, az udvari hadakkal és a tűzérséggel. Gyalogságát a hegytetőn végigvonúló árok s a lejtőség bozótja meglehetősen eltakarta. Az árok fölött kis rétre rendelte idegen lovasságát a gyalogság támogatása végett, Szentiványit pedig a palotás ezreddel a hamri erdőbe. A jobbszárnyon (Turna és Szoblohó közt a völgyben) Pekri vezette a gyöngébben fölszerelt mezei hadakat. A balszárnyon (Turna és Szedlicsna közt), az ellenség támadásának gyanított fő irányában, Bercsényi volt a lovasság parancsnoka. A derékhad fölállításával szemben torkollott a galgócz-trencséni országútba a zsámbokrét-lehotai út. A legjobb lovasezredeknek (Bercsényi alatt) 14 ágyúval főképpen ezt az útvonalat kellett szemmel tartaniok. A fejedelem valóban szorossági (defilče) csatára számított, mert az ellenség a sok árok és vízmosás miatt csak egy irányban, az országúton támadhatott reá.
A rendelkezésére álló egy óra alatt csak nagyjából készűlt el a csatarenddel, mikor megpillantotta a császári sereget, a mely Turna felé húzódott. Azt hitte, bekanyarodik a lehotai útra, mely a legmagasabb pontján is csak 700 méter magas galgóczi hegység erdőségein vezet keresztűl. Heister helyzete nagyon kényes volt. Csak most bontakozott ki a 17–18 kilométer hosszú vöröshegyi szorosból, hol, visszanyomatás esetében, útját könnyen elzárhatták volna. Szinte csodálatos, hogy a fejedelem Czeldert (már az előnyomúlás megakadályozása végett is) csak olyan kevés erővel hagyta a szoros védelmére. Turna és Szedlicsna felé a terep azontúl is rendkívűl kedvezőtlen volt Heister lovasságára nézve, a mely a turna-bellai magaslaton Rákóczi seregét úgyszólván megvívhatatlan, de a császáriakra nagyon veszedelmes állásban találta. Heister serege széles arczélben úgy ment előre, hogy jobb szárnya Turna falu felé igazodott. Ott azonban váratlanúl balra, a trencséni országútra kanyarodott vissza. A fejedelem azonnal három zászlóalj hajdút küldött le a faluba, hogy, a sövények mögé rejtőzve, puskatűzzel támogassa a kurucz lovasságot, ha az negyedkanyarúlattal rohanna a kisebbszámú ellenséges lovasságra. A Vág felé kanyarodás közben Heister seregének jobbszárnya meglehetősen födözetlenül maradt. A terep nehézségei miatt kétszeresen fárasztó kanyarodás meg is bontotta a császári lovasság rendjét.
252. TRENCSÉN VÁRA.
A fejedelem nagyon nyomorúságosnak tartotta Heister mozdúlatát s azonnal parancsot adott Pekrinek, hogy a jobbszárny lovasaival támadjon. Pekri egyenkint, lépésben vezette át lovasait a szoblahói Riba-tó megszakadt töltésén, s azon túl gyorsan csatarendbe állt. Ekkor azonban Ebeczky brigadéros hozzá lovagolt és figyelmeztette, hogy visszanyomatás esetében a Riba-tó gátja vesztét okozhatja és hogy a fejedelem a parancs kiadásakor aligha gondolt erre az akadályra. Pekri, a ki a multkor, Stražnicével szemben, szakolczai erdőnek egyik árka elöl is visszafordúlt, most megint meggondolta magát s abban a rendben, a hogy jött, visszavezette lovasait a tó gátja mögé. Követte azt a végzetes hibát, a mely miatt huszonnégy nappal azelőtt az oudenardei csata elveszett, mikor Puységur – mint most Ebeczky – Francziaország kárával arra figyelmeztette Vendômeot, hogy a balszárny nem mehet túl Eyne falun, mert az ott folyó patakon lehetetlenség átkelni. Heister idáig csak arra gondolt, hogy ütközet nélkűl vezesse hadait Trencsén alá; Pálffy pedig a nagyobb erővel szemben jobbnak tartotta volna a visszavonúlást, míg a vöröshegyi szoros nyitva áll előtte. Azonban Pekri szánalmas mozdulata más gondolatra térítette. Figyelmeztette Heistert, hogy a kurucz lovasság magatartása éppenséggel nem mutat nagy elszántságra. Keveset koczkáztatnának vele, ha a könnyű rácz lovasokat két svadrony dragonyossal Pekri ellen küldenék.
253. A TRENCSÉNI CSATA TERVRAJZA.*
A trencséni csata tervrajza (594. l.) Rónai Horváth Jenő «Magyar hadi krónika» cz. műve II. kötetéből.
A fejedelem, ki a hadvonala és a tartalék közt való összeköttetés megvizsgálása végett éppen ekkor lovagolt át a karabélyosokhoz, az ott talált Bercsényit azzal akarta megnyugtatni, hogy az adott körülmények közt a császáriak nem támadhatnak. Heister azonban megfogadta Pálffy tanácsát. A fejedelem és Bercsényi a magaslatról láthatták, hogy Pálffy a császáriak balszárnyán levő könnyű rácz lovassággal az országút egyik árka mellé áll, bevárja ott az Althan-dragonyosok két századát s mint a szélvész támad a jobb szárnyra. A fejedelem az országút felé a derékhadhoz vágtatott, hol az ágyúk azonnal tüzelni kezdtek a ráczokra. Az országúton álló kurucz lovasok az első támadást visszaverték. A császáriak azonban csak színből futottak meg, hogy a kuruczokat kicsalják erős hadállásukból; a mint ez megtörtént, a völgyben hirtelen szembefordúltak, a mi teljesen zavarba hozta a kuruczokat. Pekri, majd Ebeczky lovassága árkon-bokron keresztül, valami megmagyarázhatatlan félelemtől hajtatva futott vissza. A fejedelem azt hitte, hogy karabélyosaival visszatérítheti őket. Kedves Pandurja hátán lóhalálában rohant tehát errefelé, különösen mikor észrevette, hogy már tartalék-ezredének első sorai is engednek. Két árkon szerencsésen átugratott; a harmadiknál azonban lova megbotlott, bukfenczet vetett, összerogyott s kiadta páráját.
254. GRÓF BARKÓCZY FERENCZ LEVELE KÁROLYI SÁNDORHOZ A TRENCSÉNI CSATÁRÓL.*
GRÓF BARKÓCZY FERENCZ LEVELE KÁROLYI SÁNDORHOZ A TRENCSÉNI CSATÁRÓL.
eredetije a Károlyi-levéltárban.
Méltóságos Generalis nekem nagy jó Uram Sógor Uram.
Nem kétlem hogy adig kegyelmednek hirével ne légyen Trenchinnél törtent szerencsétlen Casus felől, az kiben alkalmas kárt is válottunk, de talám jobban esset vólna, ha Felséges Urunk maga Személyében ott nem let vólna, hogj az ellenségnek nagyob fel fuvalkodásra okot ne adtunk volna, de mégh kegyelmed Commendája allat lévő ugy Esterhaz Antal Uram allat is valo legyensek [legénység] jó karban lévén Istenben minket megh vigaztalhat.
Estében a fejedelem oldalt vetette magát s így nem került a ló alá; szeme fölött azonban megsérült s elvesztette eszméletét. Ebben a pillanatban gróf Esterházy József és Redl hadnagy hatvan császári huszárral már nyomában volt. Magyar egyenruhájuk miatt akkor ismerték föl bennök az ellenséget, a mikor már csak ötven lépésnyire voltak. A testőrök visszaverték a támadókat s kiszabadították fejedelmöket a ló alól. Iszonyodva látták, hogy arczát a vér egészen elborította.* Lándzsákra fektetve a közellevő hamrii erdőbe vitték, hol csakhamar magához tért s megint lóra pattant. Azonban már későn. A táboron végigfutott az a riasztó hír, hogy a fejedelem elesett; mások pedig éppen azt kiabálták, hogy meg is halt. Oly kétségbeesés, vagy inkább kislelkűség fogta el a lovasokat, hogy rendetlen futásnak eredtek. A fejedelem hiában állt velök szembe, hiában akarta őket megállítani; az áradat magával sodorta. A mellette levő néhány szolgával tehát hadai után Bán felé menekült.
Thaly 1889 október 7-ikén Konstantinápolyban a fejedelem sírját fölbontván, sérülésnek, zúzódásnak, forradásnak legkisebb nyomát sem találta sem a homlokon, sem az arczcsontokon. Hadtört. Közl. 1897. 155.
A gyalogság jóideig még dicsőségesen harczolt tovább. Báró Perényi Miklós, Czelder Orbán, báró Andrássy Pál, Bonefous, Csajághy János, Nyáray László, Winkler Vilmos hajdú-zászlóaljai, a fejedelem és Bercsényi palotásai Szentiványi vezetése alatt, Fierville franczia gránátosai, sőt Luzsénszky Sándor trencsénmegyei lovasai is hősiesen küzdöttek. Megmutatták, hogy ebben a hadállásban a kuruczoknak győzniök kellett volna, ha higgadtságukat oly megfoghatatlanúl el nem vesztik.
Kapitánynál magasabb rangú kurucz tiszt nem esett el. Halva maradt a csatatéren Belényi Albert és Bessenyey László kapitány. A karabélyos ezrednek egy arnót kapitánya a fejedelem védelmében halálos sebet kapott s hat nap mulya mint hadifogoly halt meg Trencsénben. Bercsényi csak nagynehezen kerülte el, hogy üldözés közben Vass Pál császári huszárkapitány leszúrja. Elesett összesen 2400 (jobbadán gyalog) kurucz; fogságba jutott 25 tiszt és 400 közvitéz. Az ellenség kezébe került 44 (többnyire gyalogsági) zászló és 2 dob; az ellenséghez átállott 60 ember, köztük Jósa Mihály, a fejedelem hadsegéde, a ki 3000 emberrel félrehuzódott és az üldözésben még kalauzolta is az ellenséget. A császáriak veszteségét 600-ra teszik. Kuruczok és labanczok együtt pihennek azon halmok alatt, a miket a hamri és lehotai erdőben a csatatéren levő 5–6 falu népe emelt holttesteik fölé.*
Rákóczi eml. 246–252. Ottlyk, MIM XXVII. 108–111. Tsétsi u.-o. 362–4. Cserei, 401. Teleki naplója, 204. Thaly, A trencséni csatáról, Hadtört. Közl. 1889. 145–159. 313–331. Összegyüjté a csatára vonatkozó egykorú följegyzéseket. Ezek közt nincs a MeIcurius Veridicus augusztus 6-iki tudósítása (Károlyi-lt.), de szó szerint közli ezt is. Az első hazai hírlapban, 27–30. A Feldzüge des Prinzen Eugens X. kötete közli a trencséni csata térképét, de hibásadatokkal. Én e könyvhöz Rónai Horváth Jenő Hadi Krónikájának (366–369.) tervrajzát vettem át. Zitterhoffer Károly (Streuffleurs Milit. Zeitschr. 1908.) és A v. Z. (Danzer’s Armeezeitung, 1908.) alkalmi megemlékezésökben a Feldzügét követték, de még a csata napját is hibásan teszik augusztus 4-re.
255. ASZALAY FERENCZ LEVELÉNEK TÖREDÉKE A TRENCSÉNI CSATÁRÓL, AUGUSZTUS 8-RÓL.*
Eredetije a Károlyi-levéltárban.
Olvasata:
ASZALAY FERENCZ LEVELÉNEK TÖREDÉKE KÁROLYI SÁNDORHOZ A TRENCSÉNI CSATÁRÓL AUG. 8-RÓL.
ASZALAY FERENCZ LEVELÉNEK TÖREDÉKE KÁROLYI SÁNDORHOZ A TRENCSÉNI CSATÁRÓL AUG. 8-RÓL.
(597. lap.)
…elsőben megh szalasztá kinek succursusára Marschiroltatván az Hadakat nagy szerencsétlenséghünk történt, mert az Ló eő Felséghevel úgy megh esett hogy menten megh döglött Isten neve áldassék érette ő Felséghehamar Lóra kapott s-el jöhetett de az Hadak közt olly hír futamodván hogy el esett és megh hólt vólna fegyver miatt az Fejedelem csak szellyel el oszla az egész Lovasságh az Infanteriat oda hagyánk és az Algyukat de légyen Istené a’ Dicsősségh a’ Gyalogság is Truppokban vervén magát sürőn kezdett puskázni és közel érvén az Erdött sálválta a’ többiré magát és Circiter 1000 Emberünk veszedelmével lett azon harczunk Feő Tisztek nem estenek hanem Companias Kapitányok szegin Belinyi Albert Bessenyei Sigmond Vram Fia és Vrunk két Inassa, Fáy Sigmond és Pálffy.
