Az ifjú királyné útja Székesfejérvárig. Hazai és külföldi követek János király esküvőjén s a királyné koronáztatásán. Ajándékaik bemutatása. Az ifjú pár.
Izabella herczegnő Wieliczka, Új- és Ó-Sandec érintésével a rendes postaúton haladt udvarhölgyeivel és nagy kíséretével Magyarország felé. A Poprád vize vadregényes szorosán lépte át hazánk területét és jutott Sáros vármegyébe, melynek földjén a Tarcza és Hernád völgyében Kis-Szebenen, Eperjesen keresztül útja nagyon szép, de fárasztó volt. Kassán hosszabb pihenőt tartottak, részint a szokatlan hideg, részint a kíséret nehézkessége miatt, s aztán oldalt hagyva Miskolczot, az erdős Bükk, Mátra és Cserhát aljában közeledett Mező-Kövesden, Hatvanon át Buda alatt Székesfejérvár, az ország koronázó városa felé.
Kassán megtekintette a Szent-Erzsébetről nevezett hatalmas dómot, melyről tudta, hogy «Magyar Lajos király», a lengyelek Jadwigájának atyja alapította, s hálát adott Istennek, hogy baj nélkül ideérhetett, s ezt a családját érdeklő emléket is láthatta.
14. Kassa látképe.
Ezalatt Budán nagyban készültek a menyasszony fogadására. Díszítgették az ódon várost, tisztítgatták a várpiaczot, tatarozták a királyi palotát kívül-belül, s az előkészületeket maga János király vezette, a mint Erdélyből január közepére ismét fővárosába érkezett. Különben úgy rendezték, hogy előbb Fejérvártt lesz meg az esküvő és koronázás, és – a kor szokásához képest – a copulatio, s csak azután Budán a mennyegző. Az ország úgy is rég nem látott már igazi magyar királyi lakodalmat, s ezért János király (a régi dolgokra emlékező vén emberek meghallgatásával) mindent megtett, hogy az úgy folyjon le, mint hajdan, akár Mátyás király korában. Ősi (az Árpádokig fölmenő) szokás szerint, aráját Csepel szigetén akarta először üdvözölni. Február 10–11-ikére várták erre a vadaskertjeivel, ligeteivel pompázó szép dunai szigetre, melyet királynéink nászajándékul szoktak kapni. Aleandro bíboros bécsi pápai követtől tudjuk ezt, s hozományként élvezte Ó-Budával és a Ráczok szigetével együtt II. Lajos felesége, a Németalföldön élő özvegy Mária királyné is. Sőt egy firenzei olasz kereskedő a magyaroknak arról a hagyományáról is értesült, hogy az új királynénak az ország ama részében szokták bekötni a fejét, melyet urától hitbérül kap.
Mennyegzőjére János király meghívta birodalma káptalanjait, nevezetesebb városait, testületeit, az erdélyi szászok univerzitását és egyes városait, valamint a szomszédos fejedelmeket, kikkel idők folyamán összeköttetésben állott, vagy a kiknek kegyét és támogatását kereste. Így első sorban Ferdinándot, a ki elfoglaltságával menté magát, hogy személyesen nem jelenhet meg, de kijelenté, hogy főkamarásával: Salm Miklós gróffal és Lorenzo fejérvári préposttal, gyermekei nevelőjével fogja magát képviseltetni. Meghívta még a brandenburgi választó fejedelmet, a bajor fejedelmeket, s Havasalfölde új vajdáját: Istvánt, Sáska Sándor fiát is. De habár ezek képviselői a kitűzött időre meg is érkeztek Budára, a királyné jövetele késett. A király már aggódni kezdett neje szertelen késése miatt, de gyors futárral megtudta, hogy egy kis hűlésen kívül nincsen semmi baja, s február 17-ikére fog megérkezni. Ekkor a koronázást 20-ikára (hamvazó szerda utáni napra) halasztotta, s ő maga – Budán hagyván kincstartóját, György barátot – 10-ikén reggel indúlt Fejérvárra, hogy az ünnepséghez még hátralévő intézkedéseket megtehesse. Előbb azonban fogadta és elhelyezé a 200 lovas kíséretében udvarába jutott török követséget, mely a szultán – az ő támogatója – nászajándékával jött fel, a mi szinte szégyent hozott a királyra. Salm gróf t. i. már Győrig ért volt, a mint hírét vevé, hogy János király a törököt is meghívta esküvőjére, s mivel nem tartotta összeférhetőnek, hogy ő – mint egy keresztyén fejedelem képviselője – együtt s egy födél alatt jelenjék meg a török követtel, hirtelen visszatért Bécsbe Ferdinándhoz, a ki őt (22-ikén) meglepetten fogadta, s azzal a meghagyással küldte pár nap mulva ismét vissza, hogy ha az ünnepségeken csakugyan találkoznék a törökökkel, akkor csak az esküvő után üdvözölje nevében az új párt.
János királyt annyival inkább bosszantotta ez a közbejött kellemetlen körülmény, mivel ekkor már ifjú felesége is szerencsésen megérkezett Fejérvárra. A csepeli révnél fogadta január 19-ikén, vasárnap a király, a kit a sziget legnagyobb községe Ráczkeve bírája egy szőnyeggel tisztelt meg, talán azért, mivel nálunk a jegyesek – ez időben – szőnyegen állva szoktak megesküdni. Innen előbb nehány napra Budára mentek pihenni, a hol a budai, pesti polgárok s a budai zsidók egy-egy kupával – a szokásos nászpohárral – lepték meg az új mátkapárt, míg Mehemed bég, a török követ szintén egy szőnyeget hozott a királynak. A meghívott vendégek és külföldi követek is ott nyüzsögtek már a koronázó város piaczain, s a vár alatti mezőn felütött sátrak közt. S éppen a legfontosabb hiányozzék, mikor elmaradása kész gyalázat, s annak a világos jele lenne, hogy ime Ferdinánd írásbeli kötelezettsége daczára sem ismeri el királyi méltóságát, a mi pedig Izabella eljegyzésének egyik lényeges föltétele volt. De találékonysága kisegíté a bajból. Dementálta a hírt, s másfelől gondoskodott, hogy a törökök ne legyenek jelen. Megüzente a bécsi udvarnak, hogy udvarába semmiféle török követség nem érkezik, mire «a római király» biztosai újra visszafordultak Bécsből. Igaz, hogy e miatt újból el kelle halasztania esküvőjét egy héttel, márczius 2-ikáig; de legalább Izabella is kipihenhette a hosszú, nehéz út fáradalmait.
Ennyi várakozás, akadály és halasztás után végre megtörténhetett az esküvő és a királyné megkoronáztatása Reminiscere vasárnapján, a kitűzött napon. A kettős ünnepély a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére Szent-István királyunk által épített székesegyházban folyt le. Mindkettőt az ország első papja: az öreg Várdai Pál esztergomi érsek végezte, fényes segédlettel. Valamikor János híve volt, most Ferdinánd pártján állott, s leginkább Bécsben lakott, és bizonyára ura beleegyezésével fogadta el a magyar király fölszólítását, melynek visszaútasítása politikai szempontból sem lett volna tapintatos. Meg aztán érezte az érsek, és mindenki, a ki a viszonyokat, a nemzeti és a Habsburg-király közt megoszlott, s a török által leigázott ország körülményeit ismerte, hogy úgy is ez az utolsó koronázás, melyet ez a tisztes, remek templom lát.
15. Várdai Pál aláirása.
Ez ad jelentőséget e napnak, melyre annyi gonddal készültek. Micsoda szemkápráztató fény és pompa lehetett ez ünnepélyen csak ruha és külső dísz tekintetében is, abban a fényes környezetben, melyben az új mátkapár megjelent. Izabellán virágos fehér atlaszból szabott menyasszonyi köntös, vont aranynyal hímezve, nyakán gyöngy, fején rubintos párta. János királyon zöld tafotás aranyos atlasz-mente, rajta hermelinnel béllelt aranynyal kivarrt dolmány, a mihez a királyszín nadrág és térdig érő csizma (szederjes szövetből) kitűnően illett. Oldalán ékkövekkel kirakott kard, fején forgós kalpag díszlett.
A «vőlegény» már 1526 óta koronás királya volt Magyarországnak, s így csak a házassági esküt kellett elmondania remegő arájának. Aztán ő is elmondta – feszült figyelem közt – a mint arra magát az itt is megjelent váczi püspöknek a krakói várpalotában kötelezte volt. Elhangzott hát mindkét részről a «holtomiglan-holtodiglan», de melyikre nézve jelent kevesebbet?
Bari Jakab Ferdinánd, Bona királyné orvosa, a ki Izabella fejlődésének és nevelésének éveken át figyelmes szemtanúja volt, azt írja róla az esküvő alkalmából, hogy száz nyelv sem tudná Izabella testi-lelki adományait és szépségét kellően jellemezni. Négy nyelven: latinul, olaszul, lengyelül, németül beszél és ír, úgy hogy mindenki csodálja. Teste csinos, kecses, homloka örömet és szerénységet mutat. Tagjai szépek és arányosak. Örvendhet János király, hogy ilyen feleséget kap, de Magyarország is, mely eddig annyit szenvedett. Így írnak alkalomadtán idegenek is, a kik nem tartoztak udvarához. Hozzátehetjük a jellemzés teljességéért még a következőket. Latinul a Krakóban is járt Honter János brassói prédikátor híres nyelvtanából tanult. Honter az oktatásra is vállalkozott, de a király leánya nevelését lengyel mesterekre bízta, nehogy idegen szokásokat sajátítson el. Egyébként kézséggel támogatta az ifjú tudóst egyik műve kinyomatásában, és ezen a réven Honter személyesen ismerte Izabellát, és tehetségét, sőt Szent-Ágoston munkáiból kiadott szemelvényeit neki ajánlotta, a mint magyar királynévá lett. De a kis herczegnő latin tanulása inkább a beszéd-ügyességre szorítkozott, mert még királyné korában is megesett, hogy egy-egy latin levelet mással fordíttatott le magának; latinul pedig soha sem írt. Termetére nézve magas növésű, karcsú, arcza, orra finom metszésű, hosszúkás, szája piczi, mély tekintetű szeme erélyt, de makacsságot és szeszélyt árúl el egyaránt, keze formás, újjai finomak – egészen olyan, mint anyja fiatal korában. Így nézett ki «az erények és kegyelmek tárházának nevezett» viruló hajadon, a ki alig töltötte be életének huszadik évét.
16. Bari Jakab orvos levele Izabella esküvőjéről.
17. János király arczképe aranypecsétjén.
S milyen volt mellette hites ura, a király? Roskadozó, beteges, nehézkes járású, kit csak a ruha, a méltósággal viselt királyi tekintély, okos beszéde és leereszkedő nyájas modora emelt ki a környezet fölé. Arcza beesett, tekintete a sok gondtól és szenvedéstől bánatos, bajusza, szakálla, vállig érő haja szürke, a mint már egy ötvenes emberé szokott lenni. Korán megvénült, sokat szenvedett alak volt, a kinek egész életét hányattatás, bánat és csalódás tölté be. Ez a mai esemény volt hívatva bearanyozni a jó király hanyatló életét, gondolta mindenki a tömegben. De micsoda ellentétet képviselt ez a térdeplő új pár az oltár előtt, s milyen a harmatos tavasz a hervadó ősz mellé képzelve?
Esküvő után következett a koronázás fölséges jelenete, a maga hagyományos szertartásaival, úgy, mint 12 évvel előbb Szapolyai János megkoronázásakor. Az érsek szentelt olajjal fölkente az oltár lépcsőjén térdelő királynét, s a nagymise után, a szokott háromszori kérdésre: akarja-e a nemzet, hogy Izabella Magyarország királynéjává koronáztassék – a jelenvoltak helyeslő éljenzése közben Werbőczi, a kanczellár segédkezésével fejére tevé Szent István koronáját, melyet ősi szokás szerint a visegrádi felső toronyban őriztek. Erre a püspökök megáldották a királynét s a «Téged Isten dícsérünk» hangjai mellett kísérték a házasokat szállásukra.
A kettős nemzeti ünnepségre az alábbiak jelentek meg a magyar koronázó városban.
Külföldiek közül: Salm Miklós gróf 60 főnyi kíséretével, «az magyari urakkal Bécsből» Ferdinándot képviselve, a ki «igen szép ajándékkal meglátá az barátját»; Ortenburg Móricz gróf a bajor fejedelmek, Maltzan György a brandenburgi választó fejedelem képviseletében, és Udryste visztier, a havasalföldi vajda kincstartója. A főurak közül: György barát, a kincstartó, Werbőczi István, Perényi Péter, Brodarics váczi püspök, Frangepán Ferencz kalocsai érsek, kik a házasság létrejöttén annyit jártak és fáradoztak; a Balassák és Törökök, a felsőmagyarországi, délvidéki és erdélyi főnemesek nagy sokaságban, nejeik és kíséretük társaságában. Városok és testületek képviseletében feljött: a battai apát, egy aranyozott kupát hozván nászajándékul; az erdélyi püspök (Statilio) nevében Wolffard Hadrián vicarius, négy nagy kupával; az erdélyi szászok küldöttségeiként, a hét szék tanácsa nevében: Hutter György nagyszebeni királybíró, Horvát Mihály és oratoruk: Byrkner András, két szép mosdókészlettel, tizenegy aranyos kupával, egy ezüst hüvelyes «sablyá»-val s egy behajtható késsel, «minek neve bicsak»; Brassó tanácsa részéről Fuchs János és Hoch János két remek kupával, egy teljesen felkantározott drága hátaslóval és két nagy szőnyeggel; Kassa város bírája két, Lippáé egy közepes virágos, Temesváré egy kisebb sima kupával; Karánsebes vajdája két sima kupával s végül Lugos bírája kilencz czobolybőrrel. Szeben, Brassó és Besztercze követei még az esküvő után is ott sürgölődtek hetekig az udvarban, hogy a királytól (a nász kedvező alkalmának felhasználásával) kiváltságaik megújítását kérjék.
Ezenkívül kapott még János király esküvője alkalmából: a pécsi püspöktől két virágos kupát, a gyulafejérvári s a váradi káptalantól 3–3 virágos kupát, a budai polgároktól egy fedeles serleget, a karánsebesi nemesektől egy muskátdió alakjára készűlt ezüstös kupát; s megkésve, két héttel esküvője után: a kúnoktól és jászoktól 2–2 virágos kupát. S ez ajándékok jegyzékéből nemcsak azt látjuk, hogy a XVI-ik században nálunk esküvőre leginkább ezüst kupákkal, serlegekkel és poharakkal szoktak kedveskedni, hanem megismerjük a János királyhoz hű városokat és híveket is, el egészen Erdélyig.
Kijövet, napestig tartó lakoma és vígság folyt, habár a tulajdonképpeni lakodalom csak másnap kezdődött Budán, a hova György barát előre is ment estefelé Salm gróffal és kíséretével, hogy az új házasokat illően fogadhassa. A királyi pár azután reggelre kelve az egész vendégsereggel és kísérettel megindúlt az ország fővárosa felé.
Elmúltak a leányévek és Izabella királyné mint asszony hagyta el Székesfejérvárat.
18. Izabella királyné czímere.