BEVEZETÉS.
BEVEZETÉS.
2. ABLAK-PÁRKÁNY A KOLOZSVÁRI BÁTHORY-HÁZBAN.*
A kolozsvári Báthory-ház ajtó-díszleteit, a kolozsvári Báthory-ház ablakpárkányát, Görgény látképét, a Kendy és Kovacsóczy család czímerét, a kolozs-monostori kápolnát s Maros-Ujvárt s végűl a kolozsvári Báthory-házat Cserna K. eredeti felvételei után, a nagy-enyedi kastélyt fényképről Cserna által készített rajz után közöljük.
A török hódítás hatása Magyarország néprajzi viszonyaira. – Szlavonia és a Szerémség ős lakóinak kiszoríttatása. – A Kovacsóczyak kivándorlása Erdélybe. – A Kovacsóczyak erdélyi birtokai. – Kovacsóczy Farkas az eddigi történetírásban.
A török hódítás Magyarország néprajzi és nemzetiségi viszonyait gyökeresen megváltoztatta. Azokból a vármegyékből és országrészekből, melyek a török hatalmába kerűltek, valóságos népvándorlás indúlt meg: a lakosság túlnyomó, főkép tehetősebb része feljebb húzódott a hódoltságon kívűl fekvő vármegyékbe, a királyi terűletre, vagy Erdélybe, a fejedelmek védszárnyai alá. A hódoltság terűletén, nagyobb községekben összetömörűlve, alig maradt más a régi lakosságból, mint a földhöz kötött szegény nép.
Ez a szegény sors, az ősi földről elbujdosás keserve, legelőbb érte az ország délnyugati részét, a merre a mohácsi vész után a török hadak országútja vezetett. Buda elfoglalása (1566), a Dunántúl déli része török tartománynyá lőn. A magyarság eddigi végvidékei, a Szerémség és Szlavonia, a mely – miként be van bizonyítva – magyar vármegyékből és magyar lakosságból állott, teljesen a török hatalmába kerűlt.
Innen indúlt meg az első népvándorlás. Az ottani magyarság a dúló és népirtó hadjáratok alatt részben elpusztúlt, részben feljebb húzódott; helyét a hódítók és más idegenek foglalták el. Hogy ez egykor magyar föld volt, «hogy itt hajdan szebb élet volt»: arról a történeti emlékek élénken tanúskodnak.
A magyarság eme végvidékén volt őshazája a Kovacsóczyaknak. A pozsegamegyei Kovacsócz (a most is létező Kovacsovecz) falutól vették nevöket. Itt ringott a család bölcsője, innen terjeszkedtek ki a szomszéd vármegyékbe; ősi birtokaik Pozsega, Szerém, Valkó és Baranya vármegyében terűltek el.*
Ld. Kovacsóczy F. alább részletezendő végrendeleteit.
A török hódítás zavarta ki innen őket is a XVI. század derekán.
Az elveszett helyett új hazát Szent-István birodalmának ellenkező részén, Erdélyben találtak, a hol előlről kellett kezdeniök a honalapítás nem könnyű munkáját. – És az isteni végzet oly bő kárpótlást nyújtott nekik a veszteségért, hogy Erdély első főurai, legvagyonosabb, családai közé emelkedtek, fejedelmi birtokok urává, országos főméltóságok viselőivé lettek.
***
Erdély legtermékenyebb völgye a Maros-, a beleszakadó Nyárád- és vele párhuzamos Kis-Küküllő-völgye, melyeket a vadregényes görgényi havasok választanak el a Székelyföld keleti részétől.
Ezekben a völgyekben s ezen havasok alatt terűltek el a Kovacsóczyak erdélyi főbirtokai.
A Maros völgyén, Vásárhelytől Radnótfájáig, innen a Görgény patak mentében fel a havasokig, – a kettős Nyárád völgyén, Nyárádtőtől fel egyrészt Remetéig, – másrészt Magyarósig, – a Kis-Küküllő mentén Korod-Sz-Mártontól Szovátáig: a falvak legnagyobb része (számszerint mintegy ötven a Kovacsóczyak birtokát képezte.
A székelyek fővárosából, Maros-Vásárhelyről, bármerre indúlt az útas: Kovacsóczy-birtokokon kellett keresztűl mennie. A szomszédos Nagy-Ernyét máig is a Kovacsóczyakból leányágon való leszármazás jogán bírja a báró Bálintitt-család;* a később előnévűl is használt Körtvélyfáján állott a család egyik udvarháza; ők bírták a híres Görgény várát és a hozzá tartozó hatalmas uradalmat. És még ezeken kívűl is tekintélyes birtokai voltak a családnak az ország különböző részeiben.
A Kovacsóczyak egykori levéltárának maradványai itt, br. Bálintitt József úrnál őríztetnek. A birtokügyi adatokat főként innen merítettem.
A KOVACSÓCZY-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA A KÖVETKEZŐ:
Kovacsóczy János
Budai Török Erzsébet
Jusztina. Farkas † 1594 a kanczellár. 1. Harinnai Farkas Kata (1581-től.) 2. Kendy Krisztina (Géczy Péter özvegye, 1593-tól.) János Móga Judit
Erzsébet sz. 1582 † 1584. Kristóf † az 1590-es években. Zsigmond † 1603-ban Karánsebesen István a kanczellár † 1636. Telegdi Zsófia † 1637. Zsuzsánna 1. Mikola Jánosné. 2. Lázár Istvánné.
Kata sz. 1608 † 1645.
1. Petky Ferenczné.
2. Bálintith Györgyné.
Mily kiváló és hatalmas embernek kellett annak lennie, a ki mindezt maga szerezte, a ki ily töméntelen vagyonról elmondhatta, a mint Kovacsóczy Farkas tevé végrendeletében, hogy «az mi kevés jószágom és marhácskám vagyon, mind én magam sok szolgálatommal, fáradságommal, munkámmal találtam.*
Br. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás 139. l.
Már magában ez felkölthetné érdeklődésünket, hogy megismerkedjünk történetünk amaz alakjával, a kinek szolgálatait s érdemeit a fejedelmek ily bőkezűen jutalmazzák, a ki saját erejéből küzdi fel magát az államkormányzat legmagasabb polczáig (a kanczellárság és kormányzóságig) s a ki a politikai élet sikamlós pályáján) oly rohamosan sodortatik le, mélyen, egészen a vérpadig, hogy elveinek vértanújává, a zsarnoki önkény áldozatává avattassék.
De bár a politikai martyrok, a zsarnokság áldozatai mindig kegyelet tárgyai az utókor előtt: Kovacsóczyval eddig vajmi keveset foglalkozott történetírásunk. Alakja elmosódott ködfátyokép, melyről Clio ecsetje néhány jellemző vonásánál egyebet nem hagyott ránk.
Emlékét a feledékenység háromszázados homályából kiemelni, elmosódott alakját kora történetének keretében kidomborítani, bár az adatok gyér világa mellett nem könnyű, de a kísérletre mindenesetre méltó feladata történetírásunknak.
3. A NAGY-ERNYEI KASTÉLY (A KOVACSÓCZY-LEVÉLTÁR MARADVÁNYAIVAL).
