III. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS VÉGRENDELETE.
III. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS VÉGRENDELETE.
Kolozsvár, 1702 febr. 17.
Én Miszt-Tótfalusi Kis Miklós elöttem viselvén halandóságomat, kiváltképen pedig e’ mostani romlott állapatomban igen közel látván hozzám a’ halált, jövendöbéli jó rend végett kevés Bonumimból tészek illyen dispositiót.
Elsöben-is, minthogy kedves Hites-társam mind annakelötte, mind pedig kiváltképen a’ mostani hoszszas nyomorúságomban mellettem lévén, körülöttem való dajkálkodásával hozzám hűségét eléggé megmutatta, és nem kétlem, hogy ennekutánna-is azt ne követné; azért nékie legálom ezeket in particulari, Székely Máriának, tud(ni)illik.
1. A’ szebbik, tudnillik Blavianus Atlást, neki hagyom, in Tomis undecim.
2. A’ Képes könyvet, in folio majori.
3. A’ Kádártól vött hátulsó Házamat,
4. A Tordai szölöm árába a’ mennyi Bort adtak, és adnak ővé légyen.
5. Az Enyeden való peres Házamért, szölémért, ha ötven forintot adnak, a’ Feleségem légyen azzal contenta; ha pedig elperelheti, Szikra István Uram lévén Prókátorom, és Dobai János Uram plenipotentiariusom; lássa, ő reá szálljon.
6. A’ bólton kivül a’ mi könyveim vannak, úgymint, a’ középsö bóltban való fekete bürös ládában, és itt a’ házban, a’ Thekátskában, és ugyan a’ házban való usualis egyéb könyvek, (mellyeket-is most die 9. Febr. laistráltunk) nékie maradjanak.
Ez felett, minden egyéb jószágomnak felét nékie hagyom, maradván a’ többi a’ gyermekeknek, Jutzinak és Annisnak.
Ha pedig történnék, hogy azok ö elötte meghalnának; eo casu, contentálja Feleségem Atyamfiait, így: A’ testvér húgomnak Fülekinének lévén egy gyermek-leánykája, az annyától árván maratt, annak hagyok öt száz forintot, (~ fl. 500.) úgymint: ha a’ két leánykám meg-halna, a’ Feleségem úgy adja-meg azon summát: ha pedig az én maradékim élnek, és amaz árva hugom-is férjhez menö lészen, az én haeresim proportionaliter két száz forintokat (~ fl. 200.) fizessenek nékie; úgy hogy ki-házasítására hozzá illendö tisztességes ruházatot tsináltassanak azon pénzböl és a’ több részét avagy szolgáltassék kezéhez* férhez menése után. E’ pedig megadódván, ha a’ Feleségem maradna utól, a’ több háromszáz forintot-is adja avagy szolgáltassa kezéhez. A’ több Atyámfiai-is, hogy ne háborgassák Feleségemet, (ha tudniillik, ö maradna utól) elégedjenek-meg azzal, ha excontentáltatnak illyenképen: Heted-ízig való Atyámfiai (a’ kik mutathatják igaz vérségeket, akképen osztozván) hét-száz forintokat (~ fl. 700.) vegyenek: úgy hogy ezen pénzt meg-osztó istenes Tanáts igazitsa ugy a’ dolgot, hogy a’ közelebb való Atyamfiainak többetske jusson. Ha pedig Leányim férhez mennek, és sine semine deficiálnának, azok tartozzanak azon hét száz forintnak felét proportionaliter le-tenni Atyámfiainak, a’ kikre szállottak leányim után Bonumim; a’ felét pedig a’ Feleségem tartozzék le-tenni nékik. Ezent kell érteni a’ feljebb említett kis hugom felöl-is a’ nékie deputált háromszáz (~ fl. 300.) aránt. De ha leányim élnek, avagy maradékjokat hagyván halnak-meg; tehát ezeket az Atyámfiait semmim se illesse. Mert a’ mim van, acquisitum és Szüléimröl avagy Atyámfiairól semmi se maratt reám; hanem minden ott engem illetö örökségemet hagytam testvér atyamfiának Fülekinének Urastól.
Javítással, előbb kezében állott.
Itt pedig meg-kell érteni, hogy Füleki sógorom nékem adós lévén százhetvenhét forintokkal (~ fl. 177.), annak másfél százát exigálják a’ meg-nevezett atyafiak Füleki sógoromon avagy posteritasin, a’ kire az ö Bonumi maradnak; és e’ hijjával vegyék itt fel a’ hét-száz (~ fl. 700.) forintokat, pénzzül, nem örökségül. Melly osztozásban Füleki sógor-is, vagy maradéki, mint közelebb való atyafi, részes lehessen, azon meg-nevezett atyafiak között. Ezt pedig meg kell tudni, hogy Ferencz mester a’ Molnár lévén kezes a’ báttyaért húsz forintig (~ fl. 20.) énnekem, azon pénzt tudják részébe az Atyafiak: és úgy itt annál kevesebbet vehetnek-fel.
Itt pedig jól meg kell érteni, hogy a’ melly hét-száz forintokat közönségesen atyamfiainak és három száz forintokat Füleki Istvánné húgom leánykájának hagyok, mig Isten kegyelmességéböl az én két leánykáim élnek, ‘s Istentöl magzatokkal és maradékokkal megáldatnak; addig se Feleségem, se az én leányim, vagy azoknak maradékok a’ meg irt két rendbéli summát ne tartozzanak az én atyám fiainak meg-adni; hanem, a’ mint feljebbis meg-iratott, per seminis defectum in earum posteritatum kivánhassák azokat az én atyamfiai azoktól, a’ kikre devenialnának az én javaim: úgy mindazáltal, hogy ha Javaim abban a’ quantumban, a’ mellyben Isten kegyelméböl most találtatnak, úgymint circiter tizezer forintokig (~ fl. 10000) azalatt nem kevesednének, úgy adattassék-ki nékiek a’ megirt két rendbéli summa; ha pedig a’ jó Isten tetszéséböl mostan maradandó Javaim kisebb quantumra szállanának, ahoz képest, a’ mint akkor találtatnának gyermekim kezektöl el-maradó Javaim, légyen proportionaliter atyámfiainak-is a’ meg-irott summákról való excontentatiójok; úgy hogy ha akkor felennyi javaim találtatnának tsak, a’ meg-irtt summáknakis tsak felével tártozzanak javaimban való successorim az atyámfiainak: ha pedig több avagy kevesebb, a’ szerint légyen az excontentationak-is proportiója.
Ezt-is hátra nem hagyván, hogy valamiket Feleségemnek specificé külön szakasztva hagytam, azt akarom, hogy azokon ollyan szabados dispositiója lehessen, hogy azokhoz még gyermekim-is, és azoknak maradéki édes Annyok szabados dispositiója ellen ne praetendálhassanak; hanem adhassa, hagyhassa, legálhassa, valakinek akarja. Az több egyéb részében jutandó Javaimat-is pedig, mind a’ mellyek dimidietas szerint Feleségemnek jutándanak, mind pedig (ha a’ jó Istennek úgy tetszik) gyermekim sine haeredibus deficiálván, valami az ö részek szerint való Jókból Feleségemre redeálna, mind azokat-is ollyan dispositióval hagyom feleségemnek, hogy senki-is, atyámfiai közzül, az önékiek oda-feljebb specificált ki-adandó részeken kivül semmit-is ne praetendálhassanak; hanem azokat-is, az én gyermekimnek maradékjok nem maradván, valakiknek akarja, szabadoson adhassa, hagyhassa és legálhassa. Feleségem-is pedig az én gyermekimnek, avagy azoknak maradékjoknak-is életekben az ö jussok ellen semminémü örökségeimet hirek és akaratjok nélkül másoknak el ne idegenithesse.
Az mi a’ kolosvári házam dolgát illeti; ha Isten gyermekimet annyira neveli, hogy házasságot érnek és édes Annyokkal, a’ magoknak jutandó fele részében tsendesen és békével meg-nem alkhatnának, ‘s együtt nem lakhatnának; szabadsága légyen a’ Feleségemnek reá, hogy öket az ö nekiek jutandó részekböl, jó és istenes betsü szerint, ki-fizethesse: és míg él, szabadosan és békeségesen bírhassa s lakhassa. Feleségem pedig meg-halván, ‘s az én gyermekim, avagy azoknak maradékjok meg-maradván, Feleségem után a’ proprietatis jus azoké legyen, immediatč succedáljanak benne. Bota Márton és Takáts István szomszédságiban való felsö Majorban ‘s Kertben-is életéig a Feleségemet Leányim ne háborgassák.
Ezen dispositiómat pedig, és Testámentomomat, noha gyarló tagaimnak erötelenségek miatt magam kezeimmel nem subscribálhattam; mindazáltal ép elmével ‘s élő nyelvvel az ide alább coramizáló betsületes emberek elött ugy adtam-ki, és ollyan authentiájúnak akarom mindenektöl esmértetni és tartatni, mintha tulajdon magam kezemmel irtam és subscribáltam vólna: Mellyet ezen betsületes emberek-is, hogy hitek szerint coramizáljanak, subscribáljanak és meg-pecsételjék, kivánom és akarom.
Datum in civitate Kolosvár, die 17. Febr. Anno Chr. 1702.
Hogy ezen Testamentumát, az fenn meg irt betsületes Urunk sAtyánkfia, mi elöttünk mindenekben e’ szerént celebrálta, maga élö nyelvével és ép elmével bizonságot tévén róla, miis keresztyéni hitünk és jó lelkünk ismérete szerént tészünk bizonságot róla, tulajdon kezünk irása és pecsétünk által. Anno, die, locoque in praenotatis, ac aedibus ejusdem domini disponentis.
Csepregi T. Mihály,
a’ kolosvári Orth. Refor. Ecclesiának Tanitója m. p.
(P. H.)
|
Laki Péter,
Colosvári Centumvir és Colosmonostori Conventualis Requisitor m. p.
(P. H.)
|
Harasztkereki Péter,
Kolosvár varossa hütös-szamvevője és Divisorja. m. p.
(P. H.)
|
Telegdi Pap Samuel,
a’ kolosv. Ref. Typogr. egyik cultora.
(P. H.)
|
Külczím: Testamentum Nicolai Kis Miklos de Kolosvar Tipografi A. 1702.
(Eredetije az Országos Levéltár kolos-monostori osztályában «Test. K. 13.»
(K. M. 47.) szám alatt.)
(K. M. 47.) szám alatt.)
58. ZÁRÓ-VIGNETTE HALLER «HÁRMAS HISTORIÁ»-JÁBÓL.*
A záróvignettát Haller «Hármas Historiá»-jából vettük, Emich Gusztáv úr példányáról.
