IX.

Full text search

IX.
A beszterczebányai gyűlés. Ferdinand követei a magyarokat a csehektől el akarják választani. Ez nem sikerűl, mire az alkudozások megszakíttatnak. Bethlen Thurzó sürgetésére királylyá választatik.
Ily körűlmények között nyílt meg az ország rendeinek nagy részvéte mellett a máj. 31-ére hirdetett beszterczebányai gyűlés, melyre a szövetséges cseh-morva-sléz- és osztrák rendek képviselőin kívűl Fridrik cseh ellenkirály és Zsigmond lengyel király, valamint a török császár követei is megjelentek. Ferdinand, ki előtt nem maradhatott titokban, hogy Bethlen Konstantinápolyban lévő követei által a török segítségén kívűl annak beleegyezését is sürgeté Magyarország királyává leendő megválasztatásához, a beszterczebányai gyűléshez már eleve sem fűzött különös reményeket. Ő egyelőre csak időt kívánt nyerni, míg a szövetséges fejedelmek által ígért hadak mellette lesznek, s azért érdekében állott a gyűlést lehetőség szerint halasztani. Azon ürügy alatt tehát, hogy követei számára nem kűldettek meg a menedéklevelek, ezek helyett David Pál knini czímzetes püspököt, Teuffel Györgyöt és a Bethlen által mindvégig letartóztatott Laminger Farkast kűldé a gyűlésre, általok kijelentendő, hogy bár rossz néven veszi, hogy Bethlen a fegyverszünet ellenére segélyt kűldött a cseheknek, követeit mindamellett hajlandó útra bocsátani, mihelyt a menedéklevél megkűldetik. Figyelmezteti továbbá a rendeket hűségesküjökre hazájok javára, melyet tekintve, abbeli reményének ad kifejezést, hogy a rendek minden igyekezetöket a béke helyreálltára fordítandják, annál is inkább, minthogy ő is kész sérelmeiket megorvosolni, méltányos kívánalmaikat teljesíteni. Kívánta végűl, hogy a mühlhauseni német ligának a rendekhez intézett békére intő levele is olvastassék fel.
De mind a császár üzenete, mind a levél csak vajmi kis hatást gyakorolhatott az egybegyűlt rendekre azon hírrel szemben, mely szerint junius elején egy kozák had Ferdinand hadaival egyesülendő, Árva- és Trencsénmegyén át tűzzel, vassal pusztítva vonúlt végig, Miksa bajor király pedig a császár szövetségeseinek hadával Ausztriába tört.
A fegyverszünet ily nyilván való megszegése a rendeknél nagy méltatlankodást szűlt, mely szinte ingerűltséggé fokozódott, midőn Bethlen jul. 3-án tartott előadásában számot adván a pozsonyi gyűlésen reáruházott kormányhatalom kezeléséről, egész meztelenségében adta elő Ferdinand eddigi eljárását, melyből csak vajmi kevés reményt lehet meríteni arra nézve, hogy a béke háború nélkűl megszerezhető legyen. Szükséges tehát, hogy az ország is védelméről, megmaradásáról kellően gondoskodjék. Tudván, hogy a rendek között számosan vannak, kik Ferdinandhoz szítanak, a fejedelem alkotmányos szabású beszédében finom tapintattal hangsúlyozá, hogy a tanácskozások szabad folyását mindenképen meg fogja védeni. Gondja lesz rá, hogy az ellenkező vélemények is szabadon nyilvánúlhassanak, egyedűli kívánsága csak az, hogy egy értelemben végezzenek: ha lehet a békét, ha kell a háborút, melyre minden körűlmények között készűlniök kell. Előadása fonalán számot adott továbbá a három főkövetségről, mely a pozsonyi gyűlés határozata értelmében a csehekhez, a lengyel királyhoz és a portára volt kűldendő. A cseh követségről már korábban tett Thurzó Imre személyesen jelentést, azt tehát előadásában csak futólag említé a fejedelem. A lengyel követség a viszonyok kedvezőtlen volta miatt elmaradván, szükségesnek látszik, hogy a lengyel király jelenlévő követei illő válaszszal bocsáttassanak el. A török követséget illetőleg, melyről Korláth István tett jelentést, hangsúlyozá, hogy a már korábban megválasztott követeknek a szövetséges tartományok követeivel együtt leendő mielőbbi útnak indítása annál szükségesebbnek látszik, minthogy Ferdinand is «Caesar Gált nagy sok ígéretekkel, kincscsel, ajándékokkal sietve bocsátotta be a fényes portára» nyilván nem oly szándékból, hogy ott «Magyarországnak csendes állapotát tractálná ő felsége». Szükségesnek véli továbbá a fejedelem, hogy a gyűlésen jelenlévő számos idegen követségekkel való fontos tárgyalásokra szűkebbkörű bizottságok választassanak, melyeknek jelentése után – főleg, ha a szövetséges országok követei a lengyel király és Ferdinand követeivel a tárgyalásokon együtt jelen nem lehetnének – könnyebb leend a rendeknek egy értelemben határozniok. Végűl ajánlja a rendeknek, hogy azon személyekről, kiknek ügye a pozsonyi gyűlésről a mostanira halasztatott, s kik azóta is – daczára a fegyverszünetnek – nem szűntek meg az ország ártalmára működni, végleg határozzanak.*
KATONÁ-nál: XXX. 405. és kk. l.
A fejedelemnek ezen előadásai felett rögtön megindúltak a tárgyalások, melyeknek legközelebbi eredménye az vala, hogy a fejedelemmel újabb szoros szövetség köttetett, s egyszersmind határoztatott, mikép mindazok, kik a szövetséghez járúlni nem akarnának, száműzettessenek, javaik elkoboztassanak, a kath. papság pedig a világi ügyekbe való befolyástól megfosztassék. Minthogy pedig Ferdinand követei, bár részökre időközben a menedéklevél is megkűldetett, még sem jelentek meg, a rendek a háború folytatásához megkívántató eszközöket is tanácskozásaik körébe vonák. Ezt most annál készségesebben tehették, mert csak az imént érkezett egy török követ Budáról, hírűl hozó, hogy a szultán kész a magyarokat és szövetségeseiket minden erejével segíteni, mihelyt Bethlent királylyá választják.
Ennyire haladtak az ügyek, midőn végre julius utolsó napjaiban megjöttek Ferdinand meghatalmazottjai: gróf Collalto Raimbold, Cziráky Mózes tanácsos és Ferenczffy Lőrincz kir. titkár, kikhez a császár előbbi küldöttei David, Teuffel és Laminger is csatlakozának. A követek augustus 1-én jelentek meg a gyűlésen, hol a király képviseletében gróf Collalto foglalta el a királypártiak helyeslése közt kivont karddal a fejedelem számára készített menyezetes széket. Habár ezen esemény határozott visszatetszést szűlt a rendeknél, annak semmi további következménye nem vala. Maga Bethlen a császár méltósága iránti tiszteletének kifejezést adandó, fedetlen fővel hallgatta végig Collalto előadásait. Minthogy azonban a követek megbízó levelében a szövetségesekről, említés sem tétetett s a rendek Collalto előadásából is világosan érthették, hogy Ferdinandnak czélja nem egyéb, mint az, hogy őket a csehektől elszakaszsza, a tárgyalások csakhamar ismét fennakadtak. Néhány nappal később Ferdinand a megbízottak számára s felterjesztésükre újabb felhatalmazványt kűldött ugyan, követeit azonban ebben sem hatalmazá fel a csehekkel való alkudozásokra; a miért a dolog ez által sem nyert lendűletet. Míg a magyarok határozottan kijelentették, hogy szövetségeseik nélkűl semmiféle alkudozásokba bocsátkozni nem akarnak, addig a császár megbizottjai váltig azt vitatták, hogy a csehek ügye a birodalmi gyűlés elé tartozik, s hogy valamint Pozsonyban is csak a magyarokkal folyt az alku, úgy a fegyverszünetre vonatkozó okmány hatodik pontja értelmében itt is az ügyek csak velök lettek volna tárgyalandók és elintézendők. De a magyarok a külön alkudozásba semmikép sem akartak ereszkedni, minélfogva a megbízottak végűl kijelentették, hogy a gyűlést a király nevében feloszlatják, annak határozatait érvényteleneknek nyilvánítják, isten és az egész keresztény világ előtt óvást tévén az ártatlan vérontás és a dolgok el nem intézéséből eredhető minden rossz ellen.*
KATONÁ-nál: XXX. 454. és kk. l.
A császár megbízottjainak ezen kijelentésével vége szakadt az alkudozásoknak s a béke reményének utolsó szikrája még azok keblében is kialudt, kik annak lehetőségében mindeddig hittek. Ezek közé tartozott maga Thurzó Imre is. Ő, ki már a csehekkel folytatott tárgyalások alkalmával Prágában időzése alatt sem tudta sehogysem felfogni, hogy Ferdinand a csehek számára sürgetett fegyverszünetet ezektől megvonhatná; ki e miatt – mint láttuk – már-már maga is kételkedni kezd vala a fejedelem közbenjárásának őszinteségében; ki az utolsó pillanatig remélte, sőt meg volt győződve, hogy a császár, ha látja a cseheknek hajlandóságát a békére, ennek létrehozása érdekében a fegyverszünetet elvégre is engedélyezni fogja: most személyesen győződhetett meg a császár makacsságáról, meg arról, hogy Bethlen helyesen ítélt, midőn hozzá intézett leveleiben váltig állítá, hogy a béke tisztességes feltételek mellett csak a háború által lesz megszerezhető. Ferdinand ezen következetes makacssága, meghatalmazottjainak fennhéjázó magaviselete a büszke főurat valósággal fellázíták. Ő reá nézve kiválóan becsületbeli dolog volt, hogy a csehekkel kötött szövetségszerződésben foglalt feltételeknek foganat szereztessék. Valamint tehát azokkal szemben, kik Ferdinand meghatalmazottjaival külön alkuba bocsátkozni készek lettek volna, főleg ő vala, ki a szövetség szoros megtartásának szükségét hangsúlyozá, úgy a királyi biztosok távoztával ismét főleg az ő erélyes sürgetésére történt, hogy Bethlen, miután az eleibe terjesztett feltételeket elfogadta, augustus 25-én királylyá választatott.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi