IV.

Full text search

IV.
Weiss és a brassóiak összeköttetése Giczy Andrással. Giczy kineveztetése erdélyi fejedelemmé. Sikertelen békealkudozások Báthory és a brassóiak között.
BÁTHORY megelégedéssel tekinthetett vissza, az egészben csak tizennégy napig tartott hadjárat eredményeire. Igaz ugyan, hogy Hermány falai alatt kudarczot szenvedett, mi e templomkastély gyarló erődítéseit ismerve, nem valami kedvező színben tűnteti fel a fejedelem hadi tudományát s csapatainak harczképességét; de másrészről a fölkelést csaknem Brassó falai közé szorította vissza. Prázsmár és Hermány kivételével a barczasági szász községek kezében voltak; itt elhelyezett őrségei, s a székenként egymást felváltó székelyek csapatai folytonosan nyugtalanították Brassót, s minden összeköttetéstől észak felé elvágták, míg Törcsvár elfoglalásával a Havasalföldre vezető főút kulcsát kerítette kezébe. Brassó ügye határozottan elveszettnek látszott. Ipara és kereskedelme közel egy év óta szünetelt; az élelmezés Havasalföldről a tömösi és ó-sánczi szorosokon keresztűl szerfölött nehezen ment; kimerűlve a folytonos harczokban, s elszigetelt helyzetében kiéheztetve, meghódolása már csak napok kérdése lehetett. Fordulatot csak idegen beavatkozás, első sorban a porta közbelépése idézhetett elő, és ez volt, mit a fejedelem úgy látszik nem igen sejtett, de a mire Weiss már ekkor biztosan számított. Az, a ki e közbelépést kieszközölte és a ki most a brassói fölkelés történelmében Weiss Mihály mellett előtérbe lép: Giczy András volt.
Giczy András egy magyarországi nemes család sarjadéka, kora ifjúságától kezdve a Mágocsi család szolgálatában, a hadi pályán működött. Mágocsi Ferencz szolgálatai jutalmáúl Munkács vára kapitányává nevezte ki, mely állásában nevét zsarolásaival és kegyetlenségeivel bélyegezte meg. Miután állását Magyarországon tarthatatlanná tette, – egy kanonok meggyilkolása miatt számkivettetett – Erdélybe Báthoryhoz menekült, kinek kegyét hizelgésekkel annyira kinyerte, hogy a fejedelem 1611 végén őt bízta meg a portai követséggel.* Föladata volt a portát Báthory diadalairól Forgách és Serbán Radul fölött értesíteni, s ajándékok által a diván tagjait Báthory iránt továbbra is kedvező hangulatban tartani. De Giczy jótevőjének, a fejedelemnek, bizalmával a leggaládabbúl visszaélt. Ez ember egy közönséges kalandor volt, mint sok más hajdúkapitány e korban, e zsoldosvezérek jellemének minden árnyoldalával, minden nemesebb érzelem és magasabb törekvés nélkűl. Hűségről és hazaszeretetről fogalma sem volt; kész volt pénzért bárkinek szolgálatába állani, s ép úgy kész volt pénzért bárkit megcsalni, ha önző érdeke, tetteinek egyedüli rugója, úgy kívánta. Ismerte az erdélyi viszonyokat, a szászok és az urak egy részének elégedetlenségét, mely Brassóban már nyílt fölkelésben tört ki; ismerte a porta és a bécsi udvar ellenszenvét a fejedelem iránt, s miután Konstantinápolyba érkezett, vagy talán már előbb, oly összeköttetéseket szerzett, melyeknek segítségével Báthoryt megbuktatni s magának a fejedelemséget megszerezni reménylte. A konstantinápolyi viszonyokat alaposan ismerte: egy elég hitelesnek látszó adat arról értesít, hogy egyik testvére török volt.* Ő maga személyesen is ismerős volt a portán. 1608-ban erősen izgatott Homonnay mellett, s jutalmúl a portától ajándékot, negyven díszöltönyt kapott.* Most összeköttetésbe lépett Starzer-rel, Mátyásnak portai ügyvivőjével és egy renegáttal, Mehemed agával, Márkházi Pálnak fiával, egy ép oly lelkiismeretlen, kincsvágyó kalandorral, minő maga Giczy volt. Mehemed aga is ismerte az erdélyi viszonyokat; 1611 őszén megfordult Erdélyben; összeköttetésben állott Weiss Mihálylyal, ki bizonyára nem mulasztotta el őt lekenyerezni. Minden arra mutat, hogy az aga volt a Giczy, Starzer és a brassóiak között alakúlt és a Báthory megbuktatására irányzott összeesküvésnek lelke; ő adta Giczynek azon eszmét, hogy mint a Brassóba zárkózott urak és a szászok, helyesebben, mint az ország rendeinek képviselője, lépjen föl a diván előtt a fejedelem ellen. Mert, hogy Giczy konstantinápolyi utazása alkalmával Brassón keresztűl utazott volna és itt az urak és Weiss Mihály beszélték volna rá, hogy Báthoryt elhagyva, a fejedelemséget a maga számára kérje*, teljességgel nem látszik valószínűnek. Igaz ugyan, hogy rendes körülmények között az út Erdélyből Konstantínápolyba Brassón és Tergovisten át vezetett; de már ekkor Brassó nyílt felkelésben állott, s a fejedelmi udvarnál nem számíthattak arra, hogy a föllázadt város a fejedelem követének utat engedjen. Ezt leszámítva, Dóczy levele Mátyáshoz február 16-ról kétségtelenné teszi, hogy Giczy nem Brassón, hanem Belgrádon keresztül utazott Konstantínápolyba.* Az összeköttetést Giczy és a Brassóba zárkózott urak meg Weiss között – ha ugyan már előbb nem állott fenn – a márcziusban Tergovistban Radul vajdánál időző török követ – talán épen Mehemed aga – hozta létre, s valószínűleg ez alkalommal történt, hogy a Brassóba zárkózott urak Giczyt felhatalmazással látták el, hogy mint az ország képviselője lépjen föl.*
BOJTHI i. h. 294., 295. l.
A Stadthannenrechnungen 1612 okt. 19-ről a következő tételt találjuk: Schickt des Herrn Götzi seinem Bruder dem Thürcken so mit dem Herrn Hannes ist. 10 fl.
Velenczei jelentések HAMMERnél, i. m. II. k. 721. l.
SZILÁGYI S.: Báthory Gábor 183. l. és Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 60. l.
SZILÁGYI S.: Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 60. jegyzet.
Hogy ez február végén vagy márczius elején történhetett, következtethetjük a sűrű levélváltásból Tergovist és Brassó között (Stadthannenrechnungen 1612 február és márczius); s azon körűlmény, hogy ugyanakkor Weiss magyar nyelven ír levelet a Tergovistban tartózkodó csausznak, arra enged következtetni, hogy ez a csausz épen a renegát Mehemed aga volt.
Giczy törekvését a leghathatósabban mozdította elő Starzer, a bécsi udvar portai ügynöke, ki Báthory megbuktatására mindent elkövetett. A barátság a bécsi udvar és az erdélyi fejedelem között soha sem volt őszinte. Báthory nem felejtette el, minő veszedelmet hozott volt rá Forgách támadása, s bár látszólag azután kibékűlt, csak a kedvező alkalomra várt, hogy Bocskay napjait megújítva, az osztrák ház hatalmát Magyarországon megtörje. A portánál azon ajánlattal lépett föl, hogy, ha elengedik évi adóját és negyvenezer aranyat kölcsönöznek, s ha melléje rendelik a havasalföldi és moldvai vajdákat negyvenezer lovassal, a temesvári és egri basákat, a gyulai és szolnoki bégeket, a németeket Magyarország egész terűletéről kiszorítja.* Bécsben mindezt jól tudták, épen a törököktől, kik között, jó pénzért mindig akadt eladója az ily statustitkoknak, s viszont mindent elkövettek, hogy a fejedelem hitelét a portánál megrontsák, ha lehet, letételét keresztűl vigyék. Május 4-ikén Starzer e czélra Mehemed agával irásbeli egyezségre is lépett, mely szerint Mehemed kötelezte magát, hogy közreműködik Báthory megbuktatásában, viszont Starzer az udvar nevében 12,000 tallér jutalmat helyezett neki kilátásba.* Ez összeköttetések segítségével lépett föl Giczy a fejedelem ellen. Miután a magával hozott ajándékokat kiosztotta a diván tagjai között, s miután Mehemed aga az útat előkészítette, benyújtotta a Brassó város és az oda zárkózott urak által kiállított okmányt, mint az egész ország panaszlevelét a fejedelem ellen. Az ebben fölhozott sérelmek részben ugyanazok, mint a melyeket Weiss leveléből a török csauszhoz ismerünk, csakhogy általánosítva vannak, s a panaszt, mit Weiss a szász nemzet nevében emelt, az egész ország nevében emelték. Elpanaszolták a fejedelem erőszakoskodásait: jószágaik, ősi örökségük felprédáltatását és elvételét, nejeik és leányaik meggyaláztatását, a törvények és privilegiumok felforgatását, szóval az egész ország romlását és szenvedését. Itt azonban nem állapodtak meg, hanem, miután nem egészen alaptalan sérelmeiket előadták, vádakkal léptek fel a fejedelem ellen, oly vádakkal, melyekkel Báthory hitelét a portánál tönkretenni akarták; de a melyek hazafiúi szempontból épen nem váltak a fejedelem gyalázatára és az okmány kiállítóinak dicsőségére. Nevezetesen, hogy Temesvár vidékére, tehát török terűletre idegen embereket telepít, hogy az adót a szultánnak beszolgáltatni nem akarja, hogy vonakodik Lippát és Jenőt kezéből kibocsátani, a török szökevényeket nem adja ki és mind a magyar, mind a lengyel királyok birodalmát pusztítja stb. Kérték tehát a szultánt, hogy vegye Erdélyt oltalmába s adjon nekik segítséget a megszabadulásra, azaz Báthory megbuktatására.* Maga Giczy egyenesen azzal vádolta a fejedelmet, hogy elszakadt a portától s a szultán ellen a magyar királylyal és a magyar rendekkel szövetségre lépett.* A Starzer által megvesztegetett Mehemed aga jelentése, melyben elég ügyesen a divánt különösen azon veszélyre figyelmeztette, hogy, ha Báthory tovább is a fejedelmi széken marad, a végképen elkeseredett ország német vagy lengyel segítséghez fordúl, s így német vagy lengyel kézbe esik,* a lázadó urak és a Giczy vádjainak alaposságát teljesen megerősíteni látszott.
HAMMER i. m. II. k. 748. l.
SZILÁGYI S. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 217. l.
ROZSNYAY DÁVID: Történeti maradványai. Magyar történelmi emlékek. Írók VIII. k. 53. l.
Báthory levele a nádorhoz. SZILÁGYI S. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 233. l.
ROZSNYAY DÁVID, i. h. 58. l.

Achmet szultán arczképe.*
Bocskay István s Achmet szultán arczképe a «Conterfet Kupferstich» után készült.
Május 15-ikén a divánban az erdélyi ügyek tárgyalás alá kerűltek. A hangulat Báthory iránt nem volt kedvező. Az ázsiai ügyek, nevezetesen a Perzsia ellen folytatott, még be nem végzett háború a porta figyelmét és erejét keleten lekötve tartotta, s minden bonyodalmat e pillanatban nyugaton kerűlni akartak. A folytonosan nagy terveket szövő erdélyi fejedelem soha sem volt kedvelt ember és most attól lehetett tartani, hogy elkeseredett alattvalói, ha Konstantinápolyban elutasíttatnak, a bécsi udvarhoz fordulnak és ez felhasználja a kedvező alkalmat, hogy régi igényeit a fenhatóságra ez ország fölött érvényesítse. Elhatározták tehát, hogy meghallgatják az erdélyiek kérését, s megengedik, hogy fejedelmöknek Báthory helyett Giczyt válaszszák meg; de súlyos feltételek mellett. Kezes gyanánt testvérét a portán hagyja; átadja Jenőt és Lippát; visszaadja a Temesvár vidékén Báthory által híveinek adományozott falukat; pontosan beszolgáltatja a régi adót, évenként 15,000 aranyat; valamikor a szükség úgy kívánja, maga a fejedelem, vagy valamelyik generálisa tizenötezer emberrel csatlakozik a török hadakhoz, a török szökevényeket kiadja és végre az oláh vajdáktól adót nem követel.* Bármily jellemtelen ember volt is Giczy, óvakodott mindazt, mit tőle a divánban kívántak, aláírni. Belátta, hogy e feltételekkel, melyek Erdélyt a két oláh vajdasághoz hasonló függő helyzetbe sülyesztenék le, az erdélyieket Báthorytól a maga pártjára vonni nem fogná; s még kevésbé nyerné meg a bécsi udvarnak nem nélkülözhető jóakaratát. Reversalisában tehát, melyet a diván számára kiállított, a legmegalázóbb pontokat kihagyta. Mély háláját fejezte ki a hatalmas szultán kegyelmessége iránt s megígérte Jenő, Lippa várainak átadását és a Temesvárhoz tartozó faluk visszabocsátását, valamint az évi adó pontos beküldését; de nem kötelezte magát és az országot hadi szolgálatra, valamint a többi kevésbé lényeges feltételeket is hallgatással mellőzte.* Úgy látszik azonban, a portán ezzel is megelégedtek; mert e reversalis alapján megkapta a szultán levelét az erdélyi rendekhez, melyben ezek felszólíttattak, hogy új fejedelmet válaszszanak. Giczy a szultán fermánját a maga leveleivel együtt azonnal útnak indította Brassó felé, hogy a lázadó urakkal és Weiss Mihálylyal a jó híreket tudassa és őket kitartásra buzdítsa.
ROZSNYAY DÁVID, i. h. 60. l.
ROZSNYAY DÁVID, i. h. 50. l.

Thurzó aláírása.*
ugyanonnan keltezett s ugyan ott.

A brassói nagy templom belseje.*
Cserna K. felvétele.
Míg Konstantinápolyban ez események történtek, Báthory a barczasági hadjáratról visszatérve, Szebenbe május 15-re országgyűlést hirdetett. Giczy árulásáról és a Konstantinápolyban ellene megindított cselszövényekről még nem volt tudomása; de a porta ellenséges hangulatáról már értesítve volt, s hogy nagyobb és könnyen veszélyesebbé válható zavaroknak elejét vegye, minden figyelmét és tevékenységét Brassó lázadásának elfojtására irányozta. Miután a békés kiegyezésre tett kísérletei meghiúsultak, nevezetesen a brassóiak, bár Szent György napjára hódolatukat kilátásba helyezték volt, mégsem mutattak semmi hajlamot a békülésre és hódolatra; elhatározta, minden kíméletet félretéve, a legnagyobb szigorral lépni fel úgy a hűtlen város, mint az ezzel tartó lázadó urak ellen. De a rendek nem voltak oly kiengesztelhetetlen hangulatban, mint a fejedelem, s előrelátva, hogy a szigorú végzések a már különben is elpusztult országra még elkeseredettebb és szerencsétlenebb polgárháborút hoznának, közbevetették magokat a lázadók érdekében. Miután Thurzó nádor is fölemelte szavát és a szászok számára kegyelmet kért, a fejedelem még egyszer engedett. Azon uraknak, kik az országot el nem hagyták, bocsánatot ígért; Brassóra nézve pedig beleegyezett, hogy a város a meghódolásra újabb határidőt kapjon pünkösdig, junius 10-ig.* A rendek a fejedelemmel egyetértőleg követséget küldöttek Brassóba, hogy az országgyűlés határozatát tudassák, s a várost és az urakat hódolatra szólítsák fel.
SZILÁGYI S. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 218. l.
A követség, melynek tagjai Erdélyi István, Cserényi Farkas, Bakó István, Frank György beszterczei bíró és Weyrauch Dávid kőhalmi királybíró voltak, junius 6-ikán érkezett a Barczaságra. Szent-Péterről tudatták a követek a brassóiakkal küldetésük czélját, s miután a brassóiak kezesek gyanánt három senatort és három communitasi tagot Szent-Péterre küldöttek, junius 7-ikén bementek a városba.* De a rendek követei békéltető szándékukkal későn érkeztek. Weiss már ekkor tudta, hogy mi történt Konstantinápolyban. Május 30-ikán Brassóba érkeztek Angyalosy Mihály, Giczy embere, és Görög Demeter, a havasalföldi vajda követe, s meghozták a szultán fermánját, mely az erdélyi rendeknek új fejedelem-választást parancsolt és Giczy levelét, melyben megérkezését török segítséggel közel kilátásba helyezte.* E körűlmény a dolgok állását teljesen megváltoztatta. Ha lett volna is a brassóiak részéről hajlam a kibékülésre, az most teljesen elenyészett. A szultán levele minden kétséget eloszlatott az iránt, hogy ügyöket a portán megnyerték. Weiss és a vele mindenben egyetértő tanács most tehát nem a kibékülésre, hanem a háború erélyesebb folytatására gondoltak, s készséggel ragadták meg az oly annyira kedvezőnek látszó alkalmat, hogy a fejedelem megbuktatására törjenek. Még a rendek által küldött követek megérkezése előtt, junius 6-ikán tudatta Weiss a segesváriakkal a Konstantinápolyból érkezett örvendetes hírt; megküldötte nekik a Giczy levelét is,* s másnap, junius 7-ikén, a követek megérkezésének napján egy emberét, Csukás Istvánt, a vajda követével, Görög Demeterrel Havasalföldre küldötte, hogy zsoldosokat fogadjon.* A harczias hangulat általános volt a városban, s Weiss minden ellenkezés nélkül beleegyezett, hogy a rendek követei megbízásukat a nép elé terjeszszék. Hogy a polgárok cserben hagynák, attól legkevésbbé sem tartott.
A rendek által küldött követség tagjai névszerint felsorolva vannak a Stadthannenrechnungban, 1612 junius 7-ről. A kezesek Brassó részéről a következők voltak: Forgáts Mihály, Honterus János és Katner Bertalan senatorok, továbbá Bánfi Péter, Kozák György és Hettner Márton communitási tagok.
Stadthannenrechnungen. 1612 május 30-ról.
Stadthannenrechnungen. 1612 junius 6-ról.
Stadthannenrechnungen. 1612 junius 7-ről.
Még ugyanazon napon, junius 7-ikén, megtartatott a népgyűlés, a mai nap is Brassó méltó büszkeségét képező nagy templomban, hová Weiss a belváros és a külvárosok lakosait összehívta. A rendek követei először is megkérdezték a polgárokat, hogy hajlandók-e elismerni Báthory Gábort fejedelemnek és akarnak-e neki engedelmeskedni, mire azok egyhangúlag nemmel válaszoltak. Most a követek megkísértették a népet más véleményre bírni; figyelmeztették, hogy minő veszélyek fognak a hódolat megtagadásából a városra háramlani; de teljesen eredménytelenűl. Ha voltak is, kik e lépés veszélyeit belátták, s a biztos békét eléje tették volna a bizonytalan háborúnak; a nagy többség a konstantinápolyi hírek által felvillanyozva, a kibékülésről hallani sem akart. Mindazáltal a követek egy pár napig még Brassóban maradtak. Junius 9-ikén felkeresték Weisst s határozott választ kértek: akar-e békét, vagy sem. Weiss a szultán parancsára hivatkozott, melynek Brassó ellent nem szegűlhet. Felszólította a követeket is, hogy fogjanak vele kezet s használják fel az alkalmat, hogy a hazát a Báthory zsarnokságától megszabadítsák. Ellenkező esetben minden felelősséget a bekövetkezendő bajokért rájok hárított. Felkérte őket arra is, hogy a szultán levelét a rendekkel közöljék. A követek csakugyan átvették a levelet, de azt később nem a rendeknek, hanem a fejedelemnek adták át. Az alkudozások fonala ezzel teljesen megszakadt. Pünkösd másod napján, junius 11-ikén, a brassóiaknak adott határidő leteltével a követek küldetésöket befejezve látván, távoztak a városból.*
NÖSSNER, i. h. 70. l. Bánfi i. h. 258. l. Benknek kézirati krónikája és legbővébben a Brevis Consignatio i. h. 255., 256. l.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi