Gyöngy.

Full text search

Gyöngy.
A későbbi századok alatt az előkelőknél egy másik módja volt a hajdiszítésnek, hogy gyöngyöt fontak bele, valamint szakálukba, honfoglaláskori leleteink közt azonban eddigelé még egyiknél sem találjuk e szokás biztos nyomait, mert a pilini első sirban a koponyánál három arany lemezzel együtt lelt s fehér és fekete hullámvonallal ékített nagyobb fekete gyöngy, mint magában álló ékítmény, inkább süvegdísznek tekinthető; a bezdédi lovas (tehát valószinüleg férfi) sirok gyöngyeit pedig olyan helyzetben találták, részint a mellkas két oldalán fölülről lefelé irányuló sorban, részint a csontváz jobb felkarja fölött s ezzel egy vonalban a könyöktől a nyakszirtig, hogy azok csakis a ruhára lehettek fölvarrva, a mire különben úgy a X–XI. századbeli bolgár czárok viselete (18. 5.), mint a pécsi domborműveken fennmaradt Árpádkori divat is bizonyságul szolgál (19. 3–4., 24–26.). De ezenkivül a keleteurópai turánoknál még arra is van adatunk a déloroszországi emlékek, u. m. a Szasszanidakori ezüst csésze királya (4. 1.) s a csészetartó szobrok után (20. 2.), hogy nemcsak a nők hordtak gyöngyfüzért a nyakukon, hanem a férfiak is, csakhogy míg az utóbbiak megelégedtek egysoros füzérrel, a nők három-négysoros gyöngyfüzért viseltek (15. 2.) s amazoké egészen feszesen volt a nyak köré kötve – a gyöngyszemek bizonyára az ezüst vagy réz nyakpereczre voltak felhuzva, mire a székesfejérvári ősmagyar lelet szolgáltat példát, ellenben a nők gyöngyfüzére a mellre csüngött le.
A gyöngyfüzér különböző szinü, alaku és nagyságu üvegből és pasztából állt, tarkázva hosszú fülü apró ezüst pitykékkel, mint a székesfejérvári-demkóhegyi lelet bizonyítja (16. 24.); karneol, ametiszt, gránát s más ékkő inkább csak későbbi leletekben fordul el, honfoglaláskoriakban elvétve, például a bezdédi temetőből csupán egy karneolgyöngy ismeretes. A nagyobb és díszesebb gyöngyöket nem anyaguk (paszta), hanem a beléjük rakott s az alapszintől különböző szinű sávok és körök különböztették meg az apróbbaktól, az üveggyöngyökön ezenkivül az aranyozás nyomai is észlelhetők. Vannak köztük lencse-, aztán dinnyemag-, babszem- s egész mogyorónagyságuak. Szinük sárga, kék, lila, fehér, zöld, fekete.
A gyöngy a jazigoktul kezdve mindig nagyon kedvelt ékszere volt a népvándorláskori turánoknak. A magyar «gyöngy» a török «jindsi», «indsi» szónak felel meg, úgy látszik tehát, török fajta elemek honosították meg a magyarságnál a gyöngygyel való diszítés szokását.*
Hampel J. A honfogl. eml. 202. l. L. még 12. és 119. l. – Arch. Közl. IX. 17. l. – Arch. Ért. XIII. 1893, 267. és XVI. 1896. 390, 403–405, 407. l.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi