Hadi felöltő.
Hadi felöltő.
A mi a régi magyarok hadi felöltőjét illeti, a már föntebb említett X–XI. századbeli byzanczi evangelium magyarnak, bessenyőnek vagy más rokonfajta népnek tekinthető lovasain kettős felöltő különböztethető meg. (17. tábla, 6–7.)– A felső egész rövid, csupán derékig ér, hol öv szorítja össze s pikkelyekkel van borítva. Alatta szoknyaszerü bő vászon ruha következik, mely valamivel a térd fölött végződik. Egy pár lovas ezen kivül még vállra vetett rövidebb fajta köpenyfélét hord. Ugyanilyen hadi viseletben van ábrázolva az a X–XI. századbeli byzanczi császár (17. tábla, 3.), a kinek csizmáiról már megjegyeztük, hogy azok csakis a kelet-európai turánok befolyása alatt terjedhettek el Byzanczban. A különbség a lovasok és a császár feltöltője közt csupán annyi, hogy amazoknál a kar alsó része meztelen, míg emennél a felső ruha könyökig érő újján kivül az alsó ruha is el van látva újjal, mely egész a kézfejig ér. Hasonló viseletet tüntetnek föl a tatár hódítás előtti kaukázusi emlékek is (17. t., 4., 5.), csakhogy itt a felső ruha már hosszabb, sőt a hagyományaink szerint magyar eredetü szvanok földjén levő ecseri templom tryptichonjának egyik szentje (17. 5.) térdig érő pikkelyes felső ruhában van ábrázolva s az alsó vászon ruhának csak egy keskeny szegélye látszik ki. Hogy ez a magyaroknál is így volt, világosan mutatják a pécsi domborművek (19. 3.) s a hainburgi u. n. Attila-szobor (19. t., 9.), melyeknél a czombig érő felső ruhától határozottan külön válik egy másik, egész térdig érő alsó ruha s ezenkivül a XIII. századbeli Reimchronik is említi, hogy a magyarok fehér bő inge kilátszott szűk felsőruhájuk alól, sőt úgy tetszik, egyik déloroszországi csészetartó szobron is (20. 6.) megkülönböztethető a kettős, rövidebb és hosszabb felöltő. Alig lehet kétségünk, hogy a csángók és oláhok kilóggó inge ennek a szokásnak a maradványa.*
Vámbéry A. A török faj. 487. Reimchronicot l. Pez Scriptores Rer. Austriacarum. 1745. III. 80. (l. alább 107. jegyzet és szöveg 74. l.)
