Sarkantyú.
Sarkantyú.
Sarkantyunak a honfoglaláskori leletekben semmi nyomát sem találjuk. A keleti lovas népeknél különben sohasem is volt használatban, az ostor, korbács, kancsuka helyettesítette; nyugoton, a La Tčne-kultúra területén fordul elő legelőbb, a népvándorlás korában is főleg a germán vidékeken található. Őseinknél kétségkivül csak a honfoglalás után terjedt el, ekkor azonban gyorsan megkedvelték s használata olyan általános lett, hogy mindenki hordta, holott a németeknél csak a lovagoknak volt a kiváltsága.*
Sarkantyúról l. Arch. Ért XVI. 1896. 359. s köv. l. – A női viseletre l. 15. táblát. A jeniszei vidéki női szobrot l. Aspelin J. R. Antiquités du Nord Finno- Ougrien. Helsingfors. 1877. 72. l. 331. sz. – A «csepesz» a cseh nyelvben: čepec, a szerbben: čepac, az oláhban: čępsu (M. Nyelvőr. XI. 1882. 119.); a szövegben tévesen mondtam török szónak.
