A korona.

Full text search

A korona.
A pecséteken királyaink keskeny abroncsu liliomos koronával vannak ábrázolva s a koronáról két felől ékkövekben végződő lánczocskák csüngenek le, miként a szent koronáról. Az ilyen lánczocskák Európaszerte hozzátartoztak a fejedelmi föveg kellékeihöz, maga a szokás Byzanczból ered s onnan ép úgy elterjedt a latin-germán népeknél, mint az oroszoknál. Nálunk a XII. században – úgy látszik – nemcsak királyaink koronája, hanem a legelőkelőbbek fövege is el volt látva lecsüngő lánczocskával; Janus ispán (talán a II. István korabeli Uros fia Janus nádor) XII. századbeli arany gyürüjén ugyanis a rajz kezdetlegessége mellett is egész jól kivehető a fövegről lecsüngő láncz, sőt épen a rajz kezdetleges volta bizonyítja, hogy milyen nagy súlyt fektettek arra, hogy a láncz el ne maradjon a fövegről. A III. Béla és neje sirjában lelt ezüst pántos nyilt korona liliom helyett négy kereszttel van ellátva (VI., 4–5.), míg a liliomos koronára az a Margit-szigeten a zárda-templom oltáránál levő női sirban lelt ékköves ezüst korona hozható föl, mely alighanem Szent Margité volt. Bár ez későbbi eredetü az itt tárgyalt időszaknál, II. Géza király pecsétje bizonyítja, hogy a liliomos koronát már a III. Béla előtti időszakban is használták királyaink.*
Janus ispán gyűrüjét l. 24. t. 30. sz. a. (Arch. Ért. XIII. 1893. 432.) – Sz. Margit koronáját l. 24. t. 33. sz. a. II. Géza pecsétjét 22. t. 1. sz. a (rekonstruálva V. t. B. 6.)
Ezek a koronák a rendes, hogy úgy fejezzük ki magunkat, mindennapi használatra készültek. Ellenben a szent koronát csupán koronázáskor s talán egyéb rendkivüli ünnepélyességek alkalmával tették föl királyaink. Mindenesetre feltünő, hogy a pecséteken s érmeken a középkorban soha nem fordulnak elő királyaink a szent koronával, bár valószinü, hogy a Szilveszter-féle felső koronát (VI., 1.) már a XI. század vége felé összefoglalták a Dukas féle alsó koronával (VI., 2.).
A mi a szent korona két részét illeti, tudvalevő, hogy az alsót Dukas Mihály (1071–1078) s fia és uralkodó társa Konstantinus Porphyrogenitus (1074–1078) küldte I. Géza királynak, míg a felső, általános felfogás szerint, az a korona, melyet 1000-ben II. Szilveszter pápa adott Szent Istvánnak. Egyik kiváló történetírónk azonban arra támaszkodva, hogy Aba király legyőzetésekor (1044) a korona III. Henrik császár kezébe került, ő pedig Rómába küldte a pápának, kétségbe vonja, hogy a felső korona azonos volna a Szilveszter-féle koronával. Annyi bizonyos, hogy ez a korona 1074/1075-ben még Rómában volt s ez teszi érthetővé, hogy a XI. század derekán két koronát is kaptak Byzanczból királyaink. Egyik a XII. (IX.) Konstantinus Monomachus császár (1042–1054) s Zoe (1028–52) és Theodora (1042–56) császárnők arczképével ellátott s a M. N. Múzeumban őrzött zománczos arany korona, melyet Nyitra-Ivánkán a szántóföldben leltek; ezt bizonyára I. Endre király (1047–60) szerezte Konstantinápolyból s 1047–52 között került Magyarországba. Csakhamar azonban elveszett, akár az Endre és Béla (1060), akár a Salamon és a herczegek (1074) közti harczok alatt. Szükséges volt tehát más korona után nézni s I. Géza, miután VII. Gergely pápa az 1074–1075 közti levél- és követség váltások alatt a Szilveszter-féle koronát nem küldte vissza, újat kapott Dukas Mihály császártól. Valószinü azonban, hogy a Szilveszter-féle korona is nemsokára ezután visszakerült, a pápa visszaküldte már Szent Lászlónak s ekkor aztán a régi és új koronát egyesítették. Mert a Dukas-féle díszes korona megszerzése után csakis az teszi érthetővé, hogy a kissé barbár módra két koronából állítottak össze egyet, hogy a felső koronának királyaink és a nemzet szemében volt valami jelentősége. Az a jelentősége, hogy Szent Istváné volt. Bizonyos ugyanis, hogy kora valamivel régibb, mint Dukas M. koronájáé, nyugoton készült és nem Konstantinápolyban, mert bár a zománczművészet rajza byzanczi, a föliratok latin nyelvüek s aranya is tisztább, sárgább s nem halványszinü, a minőt Konstantinápolyban használtak; technikája és zománczművészete kezdetlegesebb, mint a Dukas-féle koronáé, mely a byzanczi ötvöstechnika teljes kifejlődését tanusítja.*
A magyar korona ujabb leirásai Hampel Józseftől Vasárnapi Ujság 1880. 20. sz., Pulszky Károlytól Archaeologia Értesítő. XIV. 1880. 189. Ipolyi Arnoldtól: A magyar sz. korona 1886. A Szilveszter-féle koronát l. 138. l., Pulszky Ferencztől Magyarorsz. Archaeol. II. k. 151–153. l.; Czobor Bélától A magyar koronázási jelvények. Budapest, 1896. 3–7., szines mása megjelent az ugyancsak Czobor Béla által szerkesztett Magyarország történeti emlékei az ezredéves országos kiállitáson cz. munka I. füzetében (II-III. tábla, 16. lapon). – VII. Gergely ide vonatkozó sorait l. 93. jegyzetben. Erre támaszkodva állitja Pauler Gy. (A magy. nemz. tört. I. 542. s köv. l.), hogy Sz. István koronájának többé semmi nyoma. V. ö. Kondakov. Byzant. Zellenmails. 242. – Bock F. Die Ungarische Königskrone. 1896. és Arch. Ért. XVI. 1896. 439.
A koronán kivül az arany alma és a liliomos királyi pálcza tartozik a rendes királyi jelvények közé.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi