Sallangos csüngő.
Sallangos csüngő.
A sallangos csüngőkről (10. t. 15, 16. tábla 4., 6., 13.) részletesen szóltunk a honfoglalás koránál; ez a tag-i-bosztani sziklakép tanusága szerint kétségtelenül Szasszanidakori ruhadiszítmény az Árpádok alatt is divatban volt, a mire kétségtelen bizonyítékul szolgálnak az I. Béla és Sz. László érmeivel datált földvári (Arad m.) temető leletei, valamint a győri viztorony melletti ú. n. újszállási Árpádkori temető egyik sirja, melyben 7 drb. honfoglaláskori kerek pitykével és egy sallangos csüngővel együtt az ismert IV. István-féle (vagy mint előbb hitték, IV. Béla-féle) rézérmet találták. A dettai (Temes m.) leletben is a sallangos csüngők s más honfoglaláskori jellegü ékszerek XIII–XIV. századbeli ékszerekkel együtt fordulnak elő s épen azért minden olyan esetben, hol a sallangos csüngőt nem lovas sirban találták, ellenben a többi mellékletek közt a hajgyürü vagy halántékgyürü is előfordul, valószinübbnek tartom, hogy a lelet az Árpádházi-királyok, nem pedig a honfoglalás korából való. A tag-i-bosztani sziklaképen II. Koszru (591–628) perzsa király egész ruhája, úgy hosszú dolmányszerü felöltője, mint gatyája vagy salavárija tele van ilyen sallangos csüngőkkel. A mi képes emlékeinken nem találjuk nyomát, hogy a ruhán mikép alkalmazták, sirleleteinknél pedig, mint föntebb az 51-ik lapon már említettük, csupán a kecskemétinél figyelte meg Kada Elek a csüngők fekvését. Úgy látszik különben, hogy nálunk csupán a ruha szegélyén voltak csüngők, nagyon valószinünek tartom ugyanis, hogy az ebersbergi krónika a saját korabeli magyarok viseletmódjáról vette a képet, midőn azt irja, hogy az augsburgi ütközetben elesett magyarok nyakáról leszedték az arany torqueseket vagyis a leletekből ismert csavaros nyakpereczeket, és ruháik széleiről a lecsüngő arany csengetyücskéket.*
Schlägli szój. torques = rez. 1195. sz. – Bezsterczeiben rezes. – A földvári leletet l. Arch. Ért. XVIII. 1898. 128–131. A győri ujszállás éremmel datált ékszereiről Börzsönyi A. úr a győri kath. főgymn. 1893/94-ki értesitőjében (23. l.) csak ennyit mond: «egy másik sirban bronz boglárfélék fordultak elő IV. Béla (helyesebben: IV. István) rézpénzével együtt», a közelebbi adatokat szóbeli szives értesités után tudom, mely alkalommal magukat a tárgyakat is volt alkalmam megtekinteni. V. ö. U. o. 45. l. és III. kép 7. sz. A dettai leletre l. az előbbi jegyzetet. – A tag-bosztani sziklaképet l. Ethnografia. IX. 1898. 56. – Az ebersbergi krónika sz. «Eberhardus comes primitias tollens de torquibus aureis, quae sunt ornamenta colii, et intinnabulis, id est auri campanulis, in immis vestium dependentibus, 3 libras auri ad faciendum calicem crucemque argenteam ad ecclesiastica ornamenta dedit».
