A keleties jellegű felöltő.
A keleties jellegű felöltő.
Mindezen felöltőforma, melyet föntebb elsoroltunk, a nyugoti divat körébe tartozott, ha mindjárt egy s más sajátságra nézve a divat előzményeit az Árpádkori magyar viseletben kell is keresnünk. Ezek mellett azonban az Anjouk alatt országszerte el volt terjedve nálunk a szorosabb értelemben vett keleti viseletmód is, melynek egyik jellemző sajátsága volt a sarkig érő hosszu felöltő. Őseink, mint említettük kunnak nevezték ezt a viseletformát, de tulajdonkép többféle változatot lehet benne megkülönböztetni, melynek nem mindegyike felel meg a szűkebb értelemben vett kun viseletnek. A sarkig érő hosszú felöltő különben is már a kunok bejövetele előtt is megvolt nálunk, mint a cividalei codex Endre herczeget ábrázoló képe tanusítja s mindenesetre az előkelőségnek volt a kifejezője. A Képes Krónikában is nemcsak olyan alkalommal találjuk, midőn kunt akar feltüntetni, de magyarok ábrázolásánál is, így a magyarok bejövetelének csoportozatánál nálunk több ilyen hosszú csuhás alakot (25. t. 5, 6.–X. t. 8.), ilyen a hétvezér közt Örs és Vér-Bulcsu (XII. 6., 8.), aztán Botond párbajánál egy lovas vitéz, bár a hadi viseletnél majdnem szabályszerűséggel szokta mellőzni, továbbá III. István megkoronázásánál a kardhordó (25. t. 15.) sat., nem is említve a fejedelmi viseletet, melyet igen sok esetben eltérően a sablonszerű nyugoti viseletmódtól szintén ilyen keleties szabású hosszú felöltővel szokott ábrázolni. (V. ö. 25. e. 11.)*
A cividalei kép színes másolatát l. A magy. nemz. tört. Szerk. Szilágyi S. II. k. 376. l. (ennek alapján készült VII. táblánk 13. sz. képe.) – V. ö. még 19. tábla, 4–5 és 9. sz.
