Fejedelmi és főuri viselet. Az alsóbb néposztály viselete.
Fejedelmi és főuri viselet. Az alsóbb néposztály viselete.
A mi az egyes társadalmi osztályok viseletét illeti, első sorban a fejedelmi viseletet említjük, melyet úgy a Képes Krónika, mint a többi emlék, sokszoros előállításban tüntet föl. Ez most is a palást, a sarkig érő hosszú ruha és a korona s aztán a buzogányforma kormánypálcza (25. 3.) és az Anjoukorban készült arany alma jellemezte, de az általános viselettel egyező rövid ruhában is gyakran látjuk a fejedelmi személyeket, így ábrázolja pl. a czímképen a Képes krónika a trónon ülő Nagy Lajost (v. ö. IX. 4.) vagy a dömösi egyház alapításának jeleneténél Álmos herczeget (25. 13.), szintén rövid ruhában festette meg Aquila J. Szent Lászlót a veleméri templomban, (26. 8.) A palást, ha a festő nem hadiviseletben ábrázolja a fejedelmet, ritkán szokott elmaradni ép úgy, mint a korona vagy a hét vezér és az Árpádházi herczegek ábrázolásánál a fejedelmi süveg. A sarkig érő hosszú ruha, a minőt a Képes Krónika fejedelmei és királyai viseltek, miben sem különbözik a főurak hosszú öltönyétől, csak itt-ott látszik az Árpádházi bizanczi izlésű fejedelmi viseletnek egy-egy maradványa, így pl. Sz. István képén kerek gallér helyett a ruha kivágása a nyaknál a mell közepéig lenyuló széles paszománttal van szegélyezve. (25. 3.) Általában a hosszú ruha az előkelőséget s bizonyára, mint később is hagyományos szokásként tartották, az érett férfikort jellemezte; rövid ruha csak a fiatalsághoz illett, s az alsóbb osztályoknak volt a viselete. Épen ezen okból a Képes Krónika olyan alakjainál, minő az Szvatopluk előtt térdelő lovász, ki az Árpádtól ajándékba küldött fehér ló fékét tartja, a sarkig érő bő ruhát a derékon alul nem a felöltő folytatásának, hanem a magyar népies viselet, a mai csikósok gatyájának tartom. Valószinű, hogy az alsóbb néprétegek közt nemcsak nemzetiség, hanem foglalkozás szerint is különböző volt a viselet, a hogy ma sem veszett ki teljesen a hagyománya annak a szokásnak, hogy más a viselete a csikósnak, mint pl. a kanásznak, másforma a kocsisnak, mint a béresnek sat. Az Anjou-korszakból azonban csak egy-két töredékre tudunk ebből a szempontból rámutatni. Imént említettem a lovászt; ugyanazon a képen ökörhajtó gulyásokat is látunk, de vörös, zöld és barna szinű felöltőjüknek csak felső része és báránybőr sipkájuk vehető ki, minőt a lovász is visel. Hasonló sipkája van Hunor és Magyar vadászatánál egyik kutyapeczérnek, másiknak, ki hajadon fővel van, rövidre van a haja vágva, mint általában a szolgáké; ruházata pedig mindegyiknek nyaknélküli, térdig érő és derékban szijjal átkötött zubbonyféle újjas felöltő és szűk nadrág. Ilyen a hunnok bejövetelénél a teherhordó szolgák s a váradi egyház alapításánál foglalatoskodó földmunkás viselete is (26. 7.), csakhogy – mint föntebb említettük – ennek szekernyeféle csizma van a lábán. A turnicsei templomban Aquila is megfestette ezt a képet, melyen a kőmüvesek viseletét látjuk; közülük egyiknek elől hegyes csúcsba végződő, olaszos izlésű, karimás kalapja van, másiknak térdig érő zubbonyforma felöltője és szűk harisnyája.*
A koronázási arany almát l. a XXXIX. táblánkon, 2. sz. a. – Szvatopluk előtti lovászt és gulyásokat a Képes Kr. 11. levele után közölte Millen. magy. tört. I. 103. Hunor és Magyar vadászatát a 3. l. levő miniature után U. a. I. 29. A turnicsei freskókon a váradó egyház alapítását l. Rómer id. m. 28. l.
