Palást.

Full text search

Palást.
A testhez álló rövid dolmányon, a hosszú kun felöltőn s az újjnélküli korszovágy-dolmányon kívül még egy negyedik fajta felöltőt is találunk anjoukori képes emlékeinken, ez a palást, mely sarkig ért, újja nem volt, rendesen bélelve és szegélyezve volt, az előkelőbbeknél hermelinnel, nyuszttal, nyesttel, közönségesen pedig vadmacska-bőrrel s vagy a mell közepén (IX. A. 4X. B. 7., 26. 8., 29. 1.), vagy a jobb vállon (X. B. 1., XI. 1., XII. 2., 27. 8.), de mint a zárai Sz. Simon koporsóján Nagy Lajos palástja (27. 12), néha a bal vállon is volt összekapcsolva, rendszerint egy kerek boglárral. A palástot ép úgy, mint a dolmányt, részint nyak nélkül találjuk, részint pedig kerek gallérral vagy csuklyával ellátva.
Az anjoukori felöltőnevek közül ismerjük a rövid mentét, melyről a már említett Zbraslowi Péter szól, a magyarok «curtas mentes» nevű ruhájáról irván; aztán a dolmán-korszovágytot, melynek első része a hadi felöltők török eredetű magyar elnevezésének felel meg, utórésze pedig a «corset»-nek, «kursit»-nak s bőrdolmányt jelent, a Zsigmond-kori szójegyzékek hol «joppá»-nak (jube, jube, jupon, gippon, giupone, al-huba), hol «bambusium»-nak (gambeson, wambeson) magyarázzák, de nyugoti értelemben véve mindegyik más volt s a «corsettől» is különböztek, a «joppa» név nem más, mint a magyar «suba», csakhogy mi hozzánk kelet felől jött a név és az így nevezett bundaféle bőrruha, míg a nyugoti népekhez a móroktól jutott «mór pánczél» értelemben s a XIV. században már a gyapjuból készült fegyverkabátnak is «joppa» volt a neve, ebben különbözött a bőr «corset»től; ellenben «bambusium»-nak, mely alatt a XIII. században az újjnélküli bő és hosszú fegyverkabátot értették, a XIV. század folyamán a redőbe szedett és kivattázott újjas, rövid és szűk felöltőt nevezték, mint a «Chronicon Colmariense», már a 1298. év alatt mondja, még mindig használták a garnacia vagy garnatus (ganache, canache, garnache) elnevezést, csakhogy most már lebernyeges újjal és csuklyával ellátott, nem pedig újjatlan hosszú felsőkabátot, «epitogium»-ot értettek alatta; a schlägi szójegyzékben találjuk az olasz «gabbano»-nak vagyis köpenynek megfelelő szlávos kabanicza, kabaricza (délszláv: kabanica, cseh-tót: kabanica) szót, melyet máskép tabirruhának vagy tabardának is neveztek s miként a mai tótban «szűrkankót», rövid szűrt jelent, úgy régen is a rövidebb fajta palástnak volt a neve, csakhogy rövid újjal is ellátták s mint Péter szőllősi plébános 1317-ki okleveléből látjuk, vadmacska- vagy más vadbőrrel szegélyezték (tabardam cum vario volutam). A tunika elveszti régi jelentését, a XIV. században vagy legalább a század második felében már «szoknyát» értettek alatta.*
Pápa nb. Miklós 1317-ki végrendletében két rend öltözetet sorol fel, mindegyik rend állt palástból (palium), újjnélküli s hölgymenyéttel vagy vadmacskabőrrel bélelt tunikából és újjas tunikából. Ezenkivül volt még a bambusium, mely a pánczélzathoz tartozott. Anj. Okl. I. 431. – A mentére, korszovágy-dolmányra, subára, bambusiumra, garnaciára l. föntebb 40, 86, 107, 110, 148, 149. és 151. jegyzetet. – Schlägli szój. epitodium = gernatus. (1207. sz.), podus = kabaricha (1213. sz.), a Beszterczei szójegyz. sz. a. m. tahbyrruha. – Péter, szöllősi plebános 1317-ben bizonyos elzálogosított, de kiváltott ruhák közt emiti a következőket: «Tabardam cum vario volutam», «Tunicam structam» és «Capucium blaueti maneriei.» Anjouk. Okl. I. 417. Tunica a. m. zoknia (Schlägli szój. 1264. sz., Beszterczei sz. szognya). U. e. Capuciumot «chaprong»-nak, «chaprang»-nak magyarázzák.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi