XVI. TÁBLA. Magyar dolmányok a XV–XVI. századból.
XVI. TÁBLA. Magyar dolmányok a XV–XVI. századból.
(A hg. Esterházy-család birtokában, a fraknói kincstárban. Az Esterházyak Mátyás királytól és Oláh Miklóstól a következő leszármazási rend szerint örökölték a két dolmányt; Mátyás király nagynénjét, a kormányzó nővérét, Hunyadi Marinát nőül vette Argyesi Manzilla, ennek a fia volt Oláh Sztoján vagy István, kinek fia volt Oláh Miklós (szül. 1493. † 1568.), előbb zágrábi (1543–48.) és egri püspök (1548–53.), majd esztergomi érsek (1553–68.), a leánya pedig, tehát Oláh Miklósnak a nővére, Orsolya; Oláh Orsolyát előbb Császár Kristóf, aztán Bona György vette nőül; Oláh Orsolya és Császár Kristóf fia volt lánzséri Császár Miklós, ennek a leánya Császár Orsolya, Dersffy Ferencz főpohárnokmester és sárosi főispán neje, kiknek leányát, Dersffy Orsolyát, Mágocsy Ferencznek az özvegyét 1611-ben Esterházy Miklós, a későbbi nádor vette nőül. A dolmányok tehát családi örökségkép szálltak Dersffy Orsolyára s általa az Esterházyakra.)
1–2. Mátyás király († 1490.) dolmánya, elől és hátul, aranynyal átszőtt olasz brokátból. Az 1896-iki országos kiállításon volt eredeti után. (V. ö. Masner Károly: Die Costüm-Ausstellung im ik. k. eosterr. Museum. 1891. Bécs, 1894. Taf. 2. Arch. Ért. 1892. XII. 239. s köv. ll.)
)
3–4. Oláh Miklós fiatalkori (1530.) dolmánya, ezüsttel átszőtt perzsa brokátból, aranyos, vörös és zöld rózsákkal, palmettákkal. (Masner id. m. Taf. 11. Arch. Ért. 1893. XIII. 332–333. l.)
)
