A magyar vállnál elmaradhatlan volt az ingváll, melyet török, lengyel és közönséges patyolatból, olasz vászonból s török, gallos, sléziai és szepesi gyolcsból készítettek és skófiummal csillagosan, gyöngygyel csöpögetett virágalakú kötésekkel kivarrtak, irás (rajzminta) után arany-, ezüst fonállal, vörös selyemmel himeztek, olasz kötéssel, lengyel varrással diszítettek. A XVII. század elején, mint említettük, fodros gallérral, azután felálló, később – a század dereka felé – lehajtott csipkegallérral látták el. Újja többféle volt; a XVII. század első éveiben a dolmányújjut, a fönt hólyagos-bő, alant a könyöktől kezdve szűk újju, vag sipújju ingvállat 1595–1639. közt emlegetik; 1639-ben Monaky Anna hozományában van szó a félújjuról (64., 2.) és csipkés újjuról. (V. ö. XXV., 4. XXVI., 11.). A ránczos paraszt ingvállat, mely már a XVI. század utolsó tizedeiben előfordul, utoljára 1630-ban, Monaky Erzsébet ruhái közt említik.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.