Magyar viselet a kuruczkorban.
Magyar viselet a kuruczkorban.
A kuruczkori viselet az a határ, mely elválasztja egymástól a keleti és nyugoti befolyás korszakát. Attól az időtől kezdve, hogy Thököly hívei csalódva a törökben, egymásután meghódoltak a császárnak s rövid idő alatt nemcsak Magyarországban szünt meg a török uralom, de Erdélyben is elvesztette régi befolyását: a korábbi nemzedékeknél folyton kisérő törökösségeknek is vége szakadt. Kaftán, boér mente, jancsár-dolmány, salavári, papucs, fejborotválás sat. mind kiment a divatból. A kopaszra nyirt fejen hagyott üstök utolsó nyomait a Lotharingi Károly hg. 1683–87-közti győzelmeit ábrázoló gobelineken találjuk (XXX. 2–4), II. Rákóczi Ferencz korában már nem; mindössze annyi maradt meg a régi szokásból, hogy sokan rövidre vágott hajat hordtak, mint p. egy ideig maga II. Rákóczi Ferencz is (XXVIII. 9). Sokkal általánosabb volt azonban a hát közepéig érő hosszu hajviselet szokása (66. 4. XXIX. 10, 12, 13, 15. XXXI. 1, 8, 9), sőt kezd már a francziás divatu idegen hajviselet is feltünni: az alloge-parókáé (XXVIII. 1.), vagy az annak módjára rendezett fodros hosszú hajé (65. 1. XXVIII. 6. XXIX. 9, 11.). A szakált ekkor már országszerte borotválták, csak bajuszt hagytak. Általános lesz a rövid dolmány, különösen 1708–9-től kezdve, a mikor a fejedelem valamennyi dolmányát megkurtittatta, «olyan kurták, mondja Cserey Mihály, hogy egy két ujjal alig látszik ki övek alól, hátuljok egészen kilátszik»; az is jellemző sajátsága, hogy szárnya rézsutosan, csákóra volt vágva (65. 10. XXIX. 13. XXI. 4, 7–9), a minek divatja – mint föntebb már említettük – mintegy félszázaddal előbb kezdődött. Régebben sujtással rojtos és vitézkötéses zsinórral inkább a mentét látták el, a dolmánynál pedig megelégedtek egyszerű gombsorral; a kuruczkorban mente és dolmány egyformán volt zsinórozva, de elhagyták a korábbi széles és hosszú zsinórzatot, e helyett a gombban végződő s két szál keskeny zsinórból álló rövid hurokformát s az u. n. szarufa zsinórt alkalmazták. (65. 3, 10, 11. 66. 2. XXIX. 8, 10, 13, 15. XXX. 6, 8–10. XXXI.) Oldalt a dolmány övig felnyuló hasítékkal volt ellátva (66. 4.) s vagy prémmel, vagy vitézkötéses zsinórral (XXXI. 3.) szegélyezve. Újjáról sohasem hiányzott a kutyafüles hajtóka. (V. ö. XXXI. t.) A dolmány szine különböző volt, az altiszteké más, mint a közlegényeké; piros dolmányt 1707-től csak az udvari hadak viseltek. A mente miként a dolmány, rendesen rövid volt (65. 10. 66. 1. XXXI. 3. 4.), a hosszabb fajta sem ért alább a térdnél s a korábban divatos lehajtott nagy gallér helyett egyszerüen prémmel volt szegélyezve (65. 3, 10. XXVIII. 9. XXIX. 1, 10, 13, 15. XXI. 3, 4, 7, 8); a mente mellett nagyon el volt terjedve Rákóczi seregében a párducz-, tigris- és farkasbőr kaczagány (XXVIII. 10. XXX. 8, 9. XXI. 2.) s aztán a lehajtott nagy galléru, csaknem bokáig érő ujjatlan köpönyeg (65. 12. 66. 2, 3. XXXI. 9), az előkelőknél palást (XXIX. 11.), a mit a Thököly-korabeli tisztek is viseltek. (XXX. 3–4.) A nadrágnál a dolmány rövidsége miatt ekkoriban kezd jelentőséget nyerni az ellenző sujtásos és vitézkötéses diszítése (65. 10, 11); jellemző sajátsága volt még a térden alkalmazott s rendesen szívalaku piros bőrfolt. (XXXI. 2, 6. V. ö. 68. 1–3.) Szine vörös vagy kék volt, Bezerédy Imre ezredéé fekete, a zöld és sárga nadrág nem volt használatban. Az előkelőbbek lehajló bársonyleffentyűs nyusztos süveget hordtak fehér, a fejedelem fekete kócsagtollal (XXIX. 11–13. 15.); ez a forma – jelentékeny magassággal s a nyusztot más vadbőrrel is, különösen farkasbőrrel helyettesítve – több mint egy századon át divatozott. Általánosabb volt ennél az alacsony prémes karimáju s magasabb álló bársony- vagy posztótetejü süveg, mellette forgóval s a forgóhoz erősített sas-, sólyom-, kerecsen-, ráró sat. tollakkal (65. 3, 10, 11. V. ö. még XXXI. 4, 7.), a mit a főbb tisztek viseltek, míg az alsóbb ranguak süvege mellett nem volt toll. (V. ö. XXX. 6–9. XXXI. 1–2, 6.) Nagyon el volt még terjedve a fekete selyemből, vagy nemezből készült csákós süveg is, melynek magas teteje részint kup-, részint hengeralaku volt. (65. 4. 66. 2, 4. XXX. 10. XXXI. 1, 5, 9.) A folytonos tábori élet az előkelőknél, tiszteknél s általában a lovasságnál nélkülözhetetlenné tette a csizmát, melyet most is, mint korábban, piros és sárga bőrből készítettek, csak Bezerédy Imre ezrede volt fekete csizmás általában fekete ruhás, orra hegyes volt, szára a lábikráig ért s elől ék- vagy félkör alakban jó magasan felnyult még a térd felé. A saru vagy bakancs és bocskor a hajduknak volt a viselete.*
Cserez M. l. Apor P. id. m. végén. 463. l. A II. Rákóczy Ferencz hadainak viseletéről szóló adatokat Thaly Kálmán bátyám volt szíves velem közölni.
