Szoknya.
Szoknya.
A szoknya a XVI. században még derékkal vagy vállal volt ellátva. Legelőbb Horváth Gáspár ingóságai közt 1579-ben fordul elő egy aranyos vörös atlasz szoknya «válla nekül», volt egy losonczi Bánffy Istvánné, Károlyi Kata hozományában is 1595-ben, egy újabb adatot 1603-ban gr. Thurzó Zsuzsána hozományának jegyzékében találunk arra, hogy a szoknya más kelméből (zöld virágos bársonyból) készült, mint a gyöngyös prémű virágos vont arany váll. A XVI. századbeli szoknya általában hosszú volt, úgy hogy rendesen csak a czipő fele látszott ki, s a század utolsó tizedeiben ránczos (44. 4. 45. 6. 54. 9. 57. 1–5.); alja kerekre volt vágva, az uszályos vagy, mint őseink nevezték, hosszú farkú szoknyák csak a század végén kezdenek feltünni (57. 11.). A szoknya föle és alja más szinű kelmével volt kihányva vagy vetve (44. 4. 45. 6. 57. 1–3.), p. Paksy Kata szoknyái közt 1539-ben a vörös színű kamuka és skarlát szoknyák aranyos vagy fekete bársonynyal, egy kék tafota, meg egy szederjes gránát szoknya vörös bársonynyal, egy fehér s egy testszínű sztannet alja vörös vagy szederjes kamukával, föle vörös vagy szederjes bársonynyal. A XVI. század második felében csak más színű kelmével, hanem arany kötéssel, vont aranynyal, arany és fekete zsinórral tűzött, gyöngyös és fényes prémmel is kihányták. A szoknya rendesen újjas volt, bár újj nélkül is előfordúl (57. 3.). Az újj hosszú volt s a karhoz simult, a kézfőt is takaró vége, mely Mária királyné idejében tölcséridomú volt (45. 8.), a XVI. század dereka felé kutyafüles idomba ment át (54. 9. 57. 4.), a század vége felé pedig kötéses, gyöngyös, aranyos prémmel (57. 1–2.) látták el s azonkívül volt az ingvállhoz varrt vagy különálló csipkés és fodros kézelő (53. 2, 5. 54. 3, 5.). Az arany prém mellett torkos ujjos vagyis Walther Imre szerint rókatorokkal beszegett újjú szoknyákat Bánffy Istvánné Károlyi Kata hozományának jegyzéke említ 1595-ben. A kivonogatott újjú szoknya Horváth Ilona hozományában fordul elő. A szoknyát a legkülönbözőbb szinü kelméből készitették s gyöngygyel, arany boglárral, arany zsinórral gazdagon diszítették, különösen a XVI. század utolsó tizedeiben, a mikor a gyöngyös, aranybogláros szoknyát többször emlegetik az oklevelek; ellenben az islógos, vagyis lencse alakú apró arany- és rézkarikákkal diszített szoknyák a XVI. század korábbi szakában divatoztak s csak egy századdal később kapták fel újra. A XVI. század utolsó negyedében (1581-től) fordul elő a fehér czérnából, szines selyemből, arany-, ezüstfonálból kötött könnyű, átlátszó recze szoknya, mely láttatta az egyszínű és tündöklő virágos nehéz selyemből és bársonyból vagy finom posztóból készült alsó szoknyát, minőről 1603-tól kezdve szólnak a régi leltárak.
