III. A SPEERL

Full text search

III. A SPEERL
Takarjátok el szemeteket, szemérmetes szűzek, és ne nézzetek ezekre a sorokra.
A nőkről írok, de nem a nőknek.
Csak nekünk, pogány férfiembereknek való látvány az, amit a Speerl 1 fr 20 kr-ért megnyíló kapui fednek.
Egész életemben szégyenlős ember voltam, s most is elpirulok azon gondolatra, hogy Fr. Babette és Fr. Susette kánkán táncát kell megörökítenem, megbotránkozására minden hanyatló erkölcsnek, mert a hanyatló erkölcs a szűzesség mantillájába szeret takaródzni mások előtt. Ajánlom tehát, hogy ezt a históriát akkor olvassa mindenki, mikor egyedül van, és nem fog megbotránkozni rajta.
Különben is kap az ilyeneken a világ!
Lám, mióta Sramko fiskális egy meztelen nőt ábrázoló nagy olajfestményt függesztett ki az irodájába, azóta »még egyszer annyi« kliens jár a kíváncsiságtól vonzatva bürójába. Ugyanis a tavali évben egy darab, az idén pedig már két darab »ködmön«, mely ugyan a kliens tagját fedi, de azért mégis a Sramko bácsi hasát melegíti.
Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy még a múzsáktól kérjek bocsánatot, hogy a frivolságot az ő paraplijuk alatt tálalom fel a közönségnek. No, és a múzsák meg is bocsátanak, kivált mert bebizonyult, hogy ők sem sokat törődnek a szeméremmel, mióta meztelen lábukat az »Ipoly«-ban áztatják.
Innen van az »Ipoly«-ban az a sok piszok.
Aztán elvégre is, ha a bécsi közkiállításról írok, lehetetlen annak a kiállításon kívüli kiegészítő részét, a nő-kiállítást mellőzni.
Azt hiszi az ember, hogy a paradicsomban van, mikor a Speerlbe lép. Ezer meg ezer mosolygó alak, miknek ragyogó arcát tündéri színűre világítják meg a három terem gázcsillárai.
Mintha egy örömünnepély lenne a mennyben, pedig hát egy bál a pokolban… Az angyalarcú démonok ott ugrálnak körülötted, ott rumoznak, boroznak közeledben, a tüzes szem reád kacsint, az élvet ígérő, pirosra festett ajk csókot hány feléd, bent a táncteremben megharsan egy-egy frivol zenedarab, a hölgyek felugrálnak helyeikről és rohannak a lelket-szemet szédítő táncba. hajrá! Éljen a kéjmámor és a kárhozat!…Táncosnéd odatapad hozzád, úgy forogtok szédítőn, sebesen… a nagy forgásban felvágódik a szoknya válladra, és a táncosnéd lábszárai sokat ígérően beszélnek azokról a titokzatos örömökről, melyeknek rabszolgájává szegődtél.
Még egy szorítás, aztán lankadtan ereszted el akárhol, anélkül, hogy helyére vezetnéd. Neki nincs helye sehol.
– Gib mir ein Sechserl, du hipsche Kerl!
Kikutorászod az egy hatost, s azzal otthagyod a faképnél; ő még egy ideig tartóztatni akar, s lágy hangon suttogja:
– Noch zwei Sechserl, mein Herz!
Persze ezt már megtagadod, okul adva a »krach«-os időt. Aztán aprópénzed sincs. Táncosnéd gúnyos, megvető mosollyal fordul el tőled. Úgy néz ki, mint egy megsértett királyné.
– Tu balek, tu Mistvieh!
Hazai hang szólal meg hátad mögött:
– Szervusz, nógrádi palóc! Szabad kérnem egy polkára?
Meglepetve fordulsz meg. Szép szőke magyar leány áll előtted, kit a könnyelműség vagy talán a nyomor idekergetett otthonról, a birodalmi fővárosba.
– Nem táncolok, lelkem. El vagyok fáradva.
– Gyere haza hozzám, kis gerlice. Majd megpihensz az ölemben. Szinte dobog szívem az örömtől, hogy egy magyart látok. Isten hozott Bécsbe!
És az embernek olyan nagyon jólesik, hogy a honszeretet virága még ebben a romlott talajban sem bírt kiveszni, ahol elhervadott, porrá száradott minden nemes érzés, ahol nem öntözte, nem ápolta senki.
– Nos, jössz-e? – türelmetlenkedik a szőke. – Drága az idő, barátom. Az ember nem él meg a konverzációból.
– Nem megyek.
– No, hát akkor vigyen az ördög – dörmög bosszúsan a szőke, s ugrándozva és trágár dalt dúdolva fut végig a termen, melynek egyik szögletében valami vén német karjába szegődik, s ugyanazzal a mosollyal társalog vele, mind édes honfitársával.
A vénember meg van elégedve zsákmányával. Ez jó fogás volt neki, ki már csak a csontokhoz bír hozzáférni. Kiveszi tubákpikszisét, egyet szippant belőle, aztán megkínálja a dulcineáját is és karonfogva elhagyják a termet.
Egypár ismerős tapsol »Fatter« kivonulásához, de csakhamar elcsendesül minden, új párok jönnek a kimenők helyére, és harsog a zene, a kacaj a termekben, mintha az egész világ egy megőrült kéjenc lenne, aki nevenapját ünnepli.
Egyszerre elszelídül a lárma: valahonnan a föld alul mintha magyar cigány magyaros nótája lopná be magát a maga elaltató édes bűbájával a fülekbe. Mi lehet az?
Többen elhagyják helyüket és felhangzik az általános jelszó:
– Gehen wir zum »magyar emper«.
A negyedik teremben, melybe öt-hat garádicson kell lemenni, kíváncsian lépsz be, és elcsodálkozol, hogy haza vagy varázsolva.
Ott ülnek sorban a barna rajkók ismerős magyaros ábrázatukkal: a prímás bajusza hegyesre kifenve, talán még azzal a maradék suviksszal, amit az anekdota cigánya a kefe csuszpajz előtt elfelejtett meginni. A falak befestve nemzeti színűre, a terem közepén Magyar- és Erdélyország címere, mely mellé a Kossuth, másik oldalon Deák arcképe van függesztve; az utóbbié talán azért, hogy ebben a szerencsésen keresztülvitt dualizmusban gyönyörködjék. Az asztaloknál magyar kellnerek szolgálnak fel magyar ételekkel.
Én a terem félreeső részében foglaltam helyet egy szabadelvű alsóausztriai pappal.
– Büszke vagyok rá – mondám –, hogy az isten meghagyta élnem azt az örömet, miszerint a Rákóczi-nótát Bécsben hallom húzatni. Tüneményes időket élünk, doktor úr!
– Meghiszem azt! Önök életrevaló nemzet, uram! Szép nemzet, gyönyörű, isten jó kedvében teremtette nép… Nézze ön ezeket a lányokat, amelyik valamirevaló, az mind magyar…
– Ezt a dicsőséget – szóltam nevetve –, szívesen átengedném önöknek. – Hadd lenne ez a lány mind német!
– Nem úgy, fiatal barátom, nem úgy… Meg kell gondolni a dolgot és nem becsmérelni semmit. Himmel Krucifix! Ez is csak olyan jó és fontos kiviteli cikkök, mint bármi más, mint a fa, búza, kőszén, gyapjú s a többi. Mi hálások vagyunk ezért is. Valóban, uram, igen… ez is azon nyerstermények közé tartozik, melyeket az önök országa nyújt, s melyek itt, a külföldön dolgoztatnak fel.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi