14. sz., április 3. [CSALOMJAI LEVELÉHEZ]

Full text search

14. sz., április 3.
[CSALOMJAI LEVELÉHEZ]
 
1.
Ha okulást nem is, de szellemi gyönyört mindenesetre. A nyomtatott betűt nem azért tűri meg a magyar ember, hogy az tanácsot osztogasson. Okulni eleget okulhat a paptól ingyen. Az újság csak arra való, hogy az ő mullattatására gáncsoskodjék a kormány dolgaiban, akár van igaza, akár nem. Ezt nem a saját lapom olvasóira mondom, hanem egyáltalán azon szomorú tapasztalatra jutottam, hogy a nép számára írt, higgadt, mulattatva oktató lapoknak csak ötödrész annyi olvasója van, mint a trágár tartalmú sületlenséggel telt zuglapoknak, amiknek olyan brilláns helyzete van, hogy a külföldi lapokéval versenyezhetnek.
2.
Kötelességünket tettük meg vele, addig is, míg sokkal illetékesebb egyének beleavatkoztak volna, s csak elégtételünkre szolgál, hogy mind a »Vasárnapi Ujság«, mind a Kisfaludy-Társaság úgy fogta fel a dolgot, mint mi. Hanem még egyet! Nem tartja ön kissé különösnek, hogy »Börtönrendszer« című szatírájának felolvasásakor is éppen a »Hon« és »Athenaeum« nyilatkoztak arról az összes hazai sajtóval szemben eklatánsan kedvezőtlenül. Ezekből az urakból nagy »Jámbor«-ság rí ki.
3.
Bocsánatot kérek… de már ezt nem hagyhatom helyben. Ez veszedelmes kérdés. Tisztelt barátunkkal, a N. L. [= Nógrádi Lapok] szerkesztőjével történt, hogy egyszer itt Pesten egy békés vérű ügyvéddel ült egy asztalnál. Hárman voltunk. Barátunknak arcán éppen ott virított egy friss vágás. – Mitől van az, uram? – kérdé tőle a szelíd pörvesztő. – Hja édes fiskális úr, ez bizony szerkesztői üzenet egy ócska fringiától. – Istentelenség, uram, istentelenség! és ön megvívott? lám, lám, pedig másképp okos embernek látszik – sajnálkozott a patvarkerítő. – Tudja-e, uram, hogy nincs rá eset, hogy én kimennék valakivel. – Barátunk disputába elegyedett, felhozta, hogy vannak esetek, amikor lehetetlenség nem a kardhoz nyúlni, az ügyvéd cáfolgatta, mindig tüzesebben; barátunk sem akart tágítani, s mikor már argumentummal nem győzte, egypár olyan nógrádi gorombaságot nyomott oda pontnak a bizonyítások végére, hogy a stemplifogyasztó dühbe jött, felugrott és provolkálta… – Hehe…– kacagott fel furfangos barátunk jóízűen – ugye megmondtam, spektabilis, hogy vannak esetek, amikor kardhoz »kell« nyúlnia az embernek.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi