Magyar Néplap 26. sz., június 25. AZ OLVASÓKHOZ
Magyar Néplap
26. sz., június 25.
AZ OLVASÓKHOZ
26. sz., június 25.
AZ OLVASÓKHOZ
Magyarország semmiben sem volt jobb helyzetben, midőn a jelenlegi kormány sorsát kezeibe vette, mint a tatárpusztítás után. Most is, mint akkor, egy új honalkotás művének kell következni. Válponton állunk, a helyzetnek el kell dőlnie rövid idő alatt. Vagy sikerül kibontakoznunk az ezer bajból, mely útunkat állja s haladásunkat gátolja, vagy pedig helyben maradunk régi tétlenségünkben, ferde, céltalan ide-oda kapkodással, még inkább nehezítve a kibonyolódást, s a hátunk mögött sötétedő végveszély csakhamar utoléri jobb sorsra érdemes hazánkat. A Wenckheim–Tisza-kormány azonban elegendő biztosítékot látszik nyújtani arra, hogy az előbbi történik és nem az utóbbi. Ez egyszer embereinkre akadtunk. Ha ők sem vezetnek ki az ígéret földére (melyet azért nem sikerült elérni az előbbi kormányok alatt, mert nem nézve a helyes, alkalmas ösvényt, toronyirányában nyargalva akartak odajuttatni) – akkor senki.
A jósolgatásnak különben nem vagyunk emberei. Történjék bármi is, a »Magyar Népl.« mindig ragaszkodni fog elveihez, figyelemmel fogja kísérni a munkálkodást, melyet a kormánytól vár, s meg fogja tenni a maga szerény észrevételeit, nem azért, hogy azokkal akadékoskodjék, hanem hogy a nép iránti ragaszkodásából kifolyólag a nép érdekeit – melyek a hazáéi is – összehasonlítsa a kormány működésével, s amennyiben azok nem volnának összefüggésben, azt kiemelje, s ezáltal a kormányok bírája, a közvélemény ítélete elé juttassa.
A folyamatban levő választási mozgalmakról s az új félévben megkezdődő választásokról, melyek hazánk újjáalakulására nagy befolyással bírnak, pontos, kimerítő tudósításokat hoz, s egyáltalában oda fog iparkodni ezután is, hogy a »Magyar Néplap«-ban mindaz meglegyen röviden, ami akár bent a hazában, akár a külföldön nevezetes előadja magát. A sok frázisnak és üres, csillogó beszédnek nem vagyunk barátai, még a szabadságot is csak úgy szeretjük, ha az a maga komoly medrében halad, nem csapongva szerte, mint a háborgó folyam, melynek hullámai merészen és felségesen hömpölyögnek ugyan, de minden pillanatban széttéphetik a gátat. Az igazán eszélyes politika nemzedékek műve; minden nap egy lépést tenni a cél felé, nem pedig egy perc alatt akarni odaugrani.
