július 2. 181. sz.,
július 2.
181. sz.,
181. sz.,
Egy felsővidéki hazánkfiát arra vitte a lelkiismerete, hogy konzervatív kaszinót alapított odahaza a környékén; ember akadt hozzá bőven – mint minden bolondhoz Magyarországon –, csak egy hiányzott hazánkfiának: nem tudta megtartani az alakuló gyűlésen a politikai beszédjét, mely hivatva lett volna megalakítani itt a Sennyey pártot, mert hát hiába, csöppekből lesz a tenger.
Emberünk nem sajnálta a fáradságot leutazni Budapestre, s itt a korifeusoktól szögről-végre kitudni, mi is hát a konzervatív politika?
Legelőször Kállay Benőhöz nyitott be.
– Uram, – mondja Kállay, kézdörzsölve. – Az igen szép öntől, hogy a pártot ott is meggyökereztetni óhajtja… igen szép…
– De nem bírom leendő elvtársaimnak világosan körvonalazni az álláspontunkat. Ez iránt bátorkodtam…
– Valóban? Nos, nos… ez bajos valami. Nekem meg vannak zavarva a fogalmaim. Menjen ön Ürményihez; ő azon helyzetben lesz, hogy fel tudja önt világosítani. Ő igazított ki engem is a házban…
– Köszönöm, uram!
Hazánkfia lóhalálban rohan Ürményi Miksa lakására. A derék férfiú éppen otthon heverész a díványán s a »Falu rosszá«-ból dúdolja: »Én vagyok a falu rossza – engem ugat minden kutya.«
– A konzervatív politika felől szeretnék teljes felvilágosítást.
– Miféle politikáról? – kérdezi az indignálódva.
– Nos, az ön politikájáról.
– Az én politikámról? – dörmögi Ürményi megütődve – melyik is az? Ühü! tudom már; az, amelyik a Sennyeyé. Megálljon csak, uram… ha nagyon meggondolom, azt kell hinnem, azt vélem… alkalmasint… igen igen erősen hiszem, hogy Sennyey meg fogja tudni önnek magyarázni.
Szerencsétlen emberünk egy óra múlva már Sennyey előtt áll fennebbi kérésével.
Sennyey: Volt ön már Kállaynál?
Emberünk: Igen.
Sennyey (gőgösen): Megmagyarázta?
Emberünk: Nem.
Sennyey: Akkor hát menjen Ürményihez!
Emberünk: Az sem mondott semmit. Ott is voltam.
Sennyey: Az elég hiba volt öntől, hogy oda ment. Ezzel megfosztott engem azon szerencsétől, hogy önt informálás végett valamerre utasíthassam. Izé… Richtig! Próbálja meg ön Halász Imrénél, a mi politikánkat ő csinálja. Az tudni fogja.
A következő jelenet a »Kelet Népe« szerkesztőségében játszik.
– Ön a konzervatív politikát kívánja behatóan ösmerni? Hm. Ez sok! Ön tehát a misztériumokban szeret búvárkodni. Engedjen ön meg egy bizalmas kérdést. Járatja ön a »Kelet Népét?«
– Igen, szerkesztő úr.
Halász: De szokta olvasni is?
Emberünk (pirulva): Igen.
Halász: És nem találta meg?
Emberünk: Nem.
Halász: Tudja mit, uram, még eddig én sem. Hanem csak legyen nyugton. Ami késik, nem múlik. Majd meg fogja azt írni – …éppen most gondolkozik rajta – ifj. Ábrányi Kornél.
