július 24. 203. sz.,

Full text search

július 24.
203. sz.,
Zichy Mihály képe elkészült.
Azon nagy történelmi mozzanat, midőn a magyar királyné az egyszerű »tekintetes úr« ravatalánál megjelen, koszorút helyez arra és leborul és imádkozik, méltán megérdemli a közfigyelem azon mértékét, mellyel a kép befejeztét várták mindenütt.
A kormány valóban derék dolgot mívelt, midőn egy ily kép létrehozását vette célba, s festésével a legnagyobb művészek egyikét, Zichyt bízta meg.
E szomorú, de mégis lélekemelő hatású jelenet bizonyára sohasem fog veszteni érdekéből míg magyar lesz a magyar… A bájos királynét, ki megosztja az ország gyászát, a nemzeti kegyelet mitikus alakká fogja nevelni, s a nemzedékek fantáziája és lelkesedése szárnyakkal toldja meg vállait, s dicsfénnyel szép fejét… de Zichytől azt hisszük, nagy hiba volt ez egyszer az igazság rovására a művészi felfogásnak és – amiben Zichy excellál – az allegóriai ábrázolásnak hódolni; mert nem annyira a művészi koncepcióra, mint inkább a magában is elég nagyszerű valóságra kellett volna a kép hatását fektetni.
E meggyőződésünk dacára, nem tartozunk azok közé, kik a művészi licencia határainak megszorítását helyénvalónak találnánk; mert hisz ha egészen a száraz valóságot kellett volna lefestenie Zichynek, akkor a két angyal helyett, két szelíd drabant alakja készült volna adalékul a díszes csoportozathoz.
*
Tegnap volt a lengyel egylet tíz éves fennállásának emlékünnepe, valóságos lengyel nemzeti ünnepély, mert e jelleget kölcsönzék neki a vallott eszmecserék és a Golemberszky szép beszéde…
Szegény jó lengyelek! Szomorú volt látni az egykori nagy nemzet szétszórt tagjait így egy csoportban… a hazátlanokat, kik az örök küzdelem képviselői a világban.
Büszkék vagyunk, hogy már tíz éve vannak köztünk… ők, kiknek talaja, éltető levegője a szabadság. Szomorú, búbánatos kevélység ez. Tehát vannak még nálunknál szegényebbek, boldogtalanabbak is? Tehát Magyarország mégis a szabadság földje? Tehát ide tér be az üldözött idegen, hogy ne hallja a lánc csörgését és menekülhessen a zsarnokság fojtott dögleletes legétől…
Jó lengyelek, tán túlságosan is – önhittekké tesztek bennünket!
De azért szívesen látunk. A ti fájdalmatok nekünk is fáj, a ti ellenségtek nekünk is az. Ha a ti öklötök fel lesz emelve a csapásra, mi is neki fogunk gyürkőzni, s mellünket kitárva együtt fogjuk kiáltani a kecskeméti emberrel: »Most aztán lássuk a medvét!«
Csak addig is csinálja a dolgot Mehemed Ali – ha tudja, és az anglus – ha akarja.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi