június 16. 165. sz.,
június 16.
165. sz.,
165. sz.,
A Petőfi életbenlétéről keringő hír, mellyel a lapok izgatottságban tartják a közönséget, a Tisza Kálmán által tegnap kifejtett kételkedés dacára is, váratlanul valónak bizonyul be. Ma magától Petőfitől a következő levelet kaptuk a szibériai ólombányákból keltezve:
Tisztelt Szerkesztőség!
Persze, hogy élek. Csoda, hogy rájöttek, az a »Budapesti Napilap« mindent felpiszkál!… Nagyon csalódnak azonban, ha azt hiszik, hogy visszamegyek Magyarországba, [……]. Önök nagyon naivok és nem vették észre, hogy én már megtanultam oroszul s itt Alexandrov Petrovics név alatt általánosan tisztelt költő vagyok. Mily gondolat, uraim, önök közé menni koplalni, önök közé, hol a nevemet viselő társaság lapjának csak ötszáz előfizetője akadt. Hagyjanak engem békén! Petőfi Sándor meghalt az önök számára, uraim! Elég jó önöknek Prém József is.
Petőfi m. k.
*
Az »Egyetértés« különben azt írja ezen ügyben, hogy »a kormány útját igyekszik állni a magán-kutatás eszméje terjedésének is, mert Petőfi feltalálásának esetén fél a magyar nemzet részéről az orosz ellen kelendő düh következményeitől.«
Már hiszen mi sem tartozunk a kormány »fejbólintói« közé, de ez egy kicsit mégis merész állítás – s eszünkbe juttatja annak az angol példabeszédnek: »Az alkotmányos király sohasem tesz rosszat, mert nem tesz semmit« az ellenkezőjét, hogy »a magyar kormány minden lépten nyomon rosszat cselekszik, – mert az E – s újdondászának információja ezt így kívánja.
*
A nagyfejű Milán – minden jel oda mutat – újra eszébe vette, hogy háborúba keveredik; pedig még ki sem váltotta a »nagy« Milos zálogba adott kardját.
A jámbor szerbek, kiket »gyáváknak« bélyegzett meg a cár, már előre félnek a háborútól, mely nem hoz számukra babért.
Hja bizony, jövedelmezőbb vállalat a disznókereskedés, s a babér elvégre is nem ott terem, ahol a »szerbtövis«.
De egy kis »úti lapu« mégis csak akadhatna talán, amit a potrohos Milan talpára kellene kötni.
