november 14. 315. sz.,
november 14.
315. sz.,
315. sz.,
Coriolánok lepedőben
Egy, az Ipoly vize mellett fekvő kis városkának, Balassagyarmatnak jutott az a nagy skandalum: Coriolánt lepedőben láthatni.
Az egész ország gúnyosan nevet a kis városka századokig fennmaradó csúfságán, mely éppúgy üldözni fogja, mint a göcsejieket az eltolt templom, az elfutott búzavetés sat.
Pedig ha körültekintünk, ha kissé gondolkozunk felette, bizony sok lepedőben járó Coriolánunk van nekünk egyebütt is.
Nem is hiszem, hogy a sors szeszélye nem szándékosan, a mi komoly figyelmeztetésünkre csinálta ezt a kis tréfát, a nevezett városkában.
Itt van ez a Molnár György. Tagadhatatlanul a legjobb tragikai művészünk, és minden kétségen kívül megbecsülhetlen művezető, s mégis lepedőben engedjük coriolánoskodni a vidéken, míg itthon nem adhatjuk Coriolánt, mert mint báró Kaas Ivor mondaná: a vitézi köntös megvolna hozzá, – de maga Coriolán hiányzik belőle.
Márpedig shakespearei darabokat, mint Podmaniczky Frigyes mondja, vagy jól kell adni, vagy sehogy, – de adni kell.
Mi meg azt mondjuk, hogy ha valaki színházi intendáns, annak vagy magának kell eljátszani a shakespearei szerepeket, vagy más olyanokra szert tenni, akik eljátsszák.
Podmaniczky Frigyes választott: Eleresztette Molnár Györgyöt: és maga játssza el a Nemzeti Színház renoméját.
*
Coriolán a lepedőben! Vagy lepedő Coriolánon!
Kinek ne jutna erről eszébe a mi Tisza Kálmánunk, ki a volszkusok táborába lépett s most Róma ellen harcol, melynek védőihez tartozott valaha.
Csakhogy ez a Coriolán csak olyan lepedős Coriolán, kinek nem Veturia az anyja, aki lekérlelné, hanem Lukam emlőiből szívja az erőt a hazája elleni hadjárathoz, – melyet sikerrel folytat.
De a kétszínű komédiás-lepedő rongyokban csügg már alá… s Coriolán kezd tragikus történelmi sorsához közeledni, hogy t.i. agyonüssék magok a volskusok.
*
És sok-sok más lepedős Coriolánunk volt már nekünk eddig, és van most is. Szapora faj ez s magva nem szakad soha; lepedő és színpad is kerül számukra mindig. De még tapsoló publikum is.
Ne is nevessük hát azt a szegény kis falut, – amelynek piszkos lepedőben mutogatják Coriolanust. Az annak az igazi kosztümje a mai időben.
