16. sz., január 16.
16. sz., január 16.
A tárgyalási teremből
Napirenden a Miletics-ügy, Tisza erélyességének eleven monumentuma, mely ugyan semmivel sem különb ténye Tiszának, mint az egykori sváboknak, akik heten mentek egy nyúl ellen a nyúl kézrekerítésére.
És amíg a nyulat eltette láb alól, addig a medvét szabadon hagyta járni-kelni, s mégis azt hitte, hogy hőstettet követett el.
*
Szegény Szvetozár! Hiszen ártatlan örömei valának! Jámbor toasztokat megereszteni a belgrádi kurtakocsmákban, és pénzeket veretni a saját tiszteletreméltó ábrázatával. Nem ő volt a hibás; hiszen csak azt cselekedte, amit a legelső magyar ember az osztrák császár (mert a szegény magyar király nem teheti).
Mások voltak a bűnösek. Nem a pénz volt hamis, hanem azok, akik azt nem nézték hamisnak.
*
A közönség karzatán így szól Böck vádbeszéde után valaki:
Halál vagy élethossziglani fogságot indítványoz
Legalább választék van feleli egy másik.
Mégis sok egy kicsit a büntetésből
Sose búsuljon rajta! Marad ott még ahonnan ez jön elég édes magunk számára is.
*
Hanem jó ügyvéd lett volna ebből a Polytból is. Hatalmasan argumentál.
Könnyű neki
Mi? A védelem?
Az. Mert nagyon könnyű beleélnie magát, hogy önvédelem.
*
Különös véletlen, hogy a legközelebbi idők leghatalmasabb két pöre toaszt-pör.
Az ám a kassai és a belgrádi.
Nem sok kü
Csitt!
