34. sz., február 4.

Full text search

34. sz., február 4.
Az egyszeri diákok és az egyszeri szilva meséje van teljesülőben
Lónyay Menyhért felé fordul a közfigyelem; s az, hogy ő beszélt, s kilépett a nyugalom és tétlenség zugából, hová kárhoztatva lett, mutatja, hogy észrevette a rajta nyugvó tekintetet.
Az, hogy tekintetünk feléje fordult, annak a jele, hogy hajlandók vagyunk neki megbocsátani a múltért: ő is hajlandó, mert kilépett: elfogadta a tetemrehívást.
*
Az, aki Arany János ily című balladájának rövid tartalmát olvasta már előre a lapokból, tudni fogja, hogy ez a hasonlat nem éppen rossz. A tetemhez hívja Lónyai Menyhértet a nemzet szózata. Úgy állott eddig ő, bár távol a tetemtől, mint a vádlottak egyike, mint ahogy Tisza Kálmán áll közelében.
Hadd igazolhassa magát! Hadd lássuk, ha ő áll a haza teste mellé, a fölfakadó sebek vére megered?
Vagy pedig megszűnik bugyogni, és beheged seb seb után s új életerő fog lüktetni az elbágyadt erekben?
*
Tavasz lesz. Tavasz készül lenni. Új remények rügyei kezdenek fakadni a hazafiúi keblekben. És különösen igazi tavasz lehet a Tavaszi András kebelében.
Szegény elfeledett Tavaszi András!
Hány tél, hány nyár múlt el, s a te szép tavaszod csak nem jött, csak nem jött
Elszállott a gólya: vissza sem jött többé
Most végre ott kelepel megint a kéményen: ha ugyan igazi gólya és nem szarka.
Az étvágyad, tudom, megvolt eddig is; most már füstölög a kémény is; fő a vacsora.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi