EGY VÁRATLAN VENDÉG

Full text search

EGY VÁRATLAN VENDÉG
A tragédiák a bölcsőben kezdődnek és a sírig tartanak.
Itt van mindjárt a kis Ilonka esete is.
Kicsike szívében már vagy két órája ott kóválygott valami titkos vágy, aminek nevet sem tudott adni, de amit a mama olyan elmésen kitalált.
De hogy az elején kezdjük a borzasztó szerencsétlenséget, el kell mondanunk, hogy a kis Ilonkát oda ültette ebéd után az anyja a fa árnyéka alá, ő maga a rétnek túlsó végén segít az apjuknak a munkában. Áldott mosolygó arcát, sőt alakját is eltakarja a fa, pedig bizonyosan sokat néz errefelé.
Ilonka egyedül ült hát ott, nézte a kék eget, a szálló felhőket, az ezer meg ezer tarka virágot maga körül, mik között egy-egy aranyos gyík suhant el néha-néha
Bezzeg szeretett volna utána futni, hanem hát a mama szigorúan ráparancsolt meg ne mozdulj innen, édes lányom, veszteg ülj, mert odább lakik a “bobó”, tudod az a rémes kísértet, aki az ilyen kis lányokat elviszi az áztató legfenekére.
A kis Ilonka nem merte hát elhagyni helyét, s legfeljebb azokkal a szöcskékkel mulatott, melyek feléje röpültek. Néha egy-egy villogó szemű egérke is feltűnt a láthatáron, de amint meglátta Ilonkát, nyomban megváltoztatta útja irányát. Vajon miért haragszanak a kis egérkék őreá?
Bizony nem sok mulatsága volt s éppen mikor már azon gondolkozott, hogy hátha a bobó nem venné észre azalatt, míg ő a mamához szalad, mikor kapóra a mama maga jelent meg egy nagy meglepetéssel egy tányér aludttejjel.
Ilonka gömbölyű ábrázata bezzeg mosolygóvá lett menten, örömrepesve nyúlt a tányér után, s olyan cuppanós csókot nyomott a mama arcára, hogy az annak édesebb lehetett a csurom méznél is.
De hát derű után ború a sors fatális keze már ott lebegett sújtani készen a feje fölött.
Alig hogy elment a mama, s Ilonka elhelyezte ölében a tányért zsupp egyszerre csak valami pottyan annak a kellő közepébe.
Juj, istenem! egy zöld béka ugrott bele a bokorból.
E katasztrófa van megörökítve genialis humorral képünkön.
Ilonkát rémület fogta el, midőn a szétfreccsent tej arcába szökött, a kanalat ijedtében rögtön kiejtette kezéből. A tányérnak is kevés híja hogy nem hasonló sorsa lett, dacára hogy látszik a görcsös kapaszkodás utána.
Legjobb dolga van egészben véve a békának, mely egész flegmatice fürdik a fehér folyadékban, melybe a siránkozó gyermek könnyei is bevegyülnek.
De hát azért béka a béka, hogy az ilyenekkel ne törődjék semmit.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi