PÁTER LONKAI
PÁTER LONKAI
Add el mindenedet, oszd ki a szegények között s kövess engem, mondá a názárethi Jézus a gazdag ifjúnak, midőn kérdé vala: miképp juthat be a mennyországba.
Tartsd lapomat s kövess akárkit, tartja Lonkai Antal, s habár önzőbb eszerint a názárethi Jézusnál, de nem annyira követelő.
Egyébkint igen csendes és rendes kinézésű úriember, kit tökéletlenül rajzolnak az élclapok barát-kámzsában és olvasóval a nyakán; a kámzsát csak akkor szereti, ha ki van gombolva előtte, az olvasót pedig akkor, ha egyszersmind előfizető is.
S nem az neki, hanem ő van szüntelenül annak a nyakán.
*
Aki az utcán látja csendesen, szerényen ellépkedni, bizony nem gondolná, hogy ez a férfiú az, aki oly éleshegyű tollal szokta ledorongolni a szabadonc sajtót, aki a hitetlenség szerbtöviseit irtja három évtized óta, az a férfiú akit három évtized alatt nemzedékek támadván és tűnvén el mindenki ütött (még a pápa is lovaggá), az a férfiú, aki folyton és lankadatlanul annyi üldözés dacára is híve maradt az uralkodó vallásnak
Az uralkodó hit t. i. az, hogy egyedül a pénz üdvözíti az embert.
*
És Lonkai e dogma mellett is szegény maradt.
Igaz, hogy egy szerény kétemeletes házacskát építtetett a Zöldfa utcában, de ezzel csak gondjai növekedének az istenfélő férfiúnak, amennyiben adót kell fizetnie tőle s a házbér beszedésével nagy a vesződsége. Fót környékén, hogy mint többnyire a tisztelendő uraknak neki is legyen valami fekvősége, egy kis birtokot vásárolt, míg orvosai tanácsára Balatonfüreden egy kéjlakot emeltetett
Kecskeméthy Aurél azt mondta róla, hogy a nyála suviksz, a nyelve kefe azért járnak a papok olyan fényes csizmában.
Én pedig azt mondom, hogy a nyála malter s a nyelve falverőkanál; azért vannak házai és villája.
A zsebe pedig papzsákjából készült, s azért szegény ember ő most is, mint ahogy annak marad örökké.
*
Nem is csoda, mindig másoknak gyűjti a pénzt, az ominózus péterfilléreket
Szenvedélye ez, mely mint a savoyardok dalainak refrainje: , ott lebeg minden bevégzett mondata mögött:
Péterfillér, péterfillér s mindig csak péterfillér.
Gyűjt ő Piusnak soha el nem készülő papucsaira, don Carlos infans számára, leégett és le nem égett templomok fölépítésére, harangokra, misemondó ruhákra sat.
S ezen kenetes gyűjtéseket mindig jellemzi az: hogy a gazdagoknak gyűjt a szegényektől, ami első pillanatra sokkal nehezebb dolognak látszik, mintha a szegényeknek gyűjtene a gazdagoktól de Lonkai nagyon jól tudja, hogy ez a könnyebb.
*
Politikai meggyőződése nincs, ami nagyon természetes is, mert Lonkai nem az az ember, aki után a klérus indul; ő megy a klérus után
Mikor a szadovai szomorú nap közelgett dicsőséges monarchiánkra, az öreg Török János, Lonkaival egyesülve a saját költségükön egy huszárt szereltek fel cakumpakk az osztrák ármádia erősbítésére.
El is ment a huszár és nem is jött vissza soha többé.
A szabadoncok gúnyosan kiabálták utánok az utcán.
Hahó! Hová lett az az egy huszár?
És Lonkai még most is azon tűnődik, hogy hová is lett hát az az egy huszár, s mi módon lehetne péterfilléreket gyűjteni ismeretlen sírján felállítandó szobrára?
*
Török halála után maga lett a katolikus papság gyámola. Nagy küzdelmeket kellett kiállania, a Szabad Egyház-zal, Kecskeméthy Auréllal, Hatalával s igen sokakkal, kik a bujonc szabadoncok előtt folytonos csipkedéseikkel lealázni igyekeztek a jámbor férfiút, s magas pártfogói, a főpapok előtt tönkretenni.
Nem sikerült; ő folyton gyarapodék az anyagiakban, és fogyatkozék a szellemiekben, előbbi a laikus publikum, utóbbi a főpapok előtt nevelvén tekintélyét.
Még a lapjából kivált secundo-genitura, a Magyar Korona sem okozott neki valami felette nagy kárt, bár a J. K.-val jelzett ájtatos vezércikkek (melyeket az általa már nagyon elgyengített elmék Jézus Krisztus tollának tulajdonítottak) a közte s Jósika Kálmán között bekövetkezett schisma után végképp kimaradtak lapjából.
No, de ott maradt a Pius hozzá intézett levele, örökös mottó gyanánt, minélfogva ez lett a világon a legtöbb kiadást ért irat.
S valóban, ez a mindennap megjelenő pápai levél a legjobb eszköz arra, hogy Lonkai soha el ne feledje, kiknek ír, s azoknak szintén eszébe jusson, ki ír nekik?
*
Sokszor jön szóba kivált hírlapírók közt, hogy honnan lett, mikor támadt s miként fejlődött híressé, kevés tehetsége dacára Lonkai? Mennyi nagy talentumot tett már tönkre e népszerűtlen foglalkozás, amit ő olyan szép üzleti sikerrel űz annyi idő óta! Ott van Mayer Károly, Danielik és sok mások, kik a klérus védelmében gyorsan koptak el
Miért, hogy Lonkai megvolt, megvan és meglesz mindig?
Erre csak azt lehet felelni, amit Kosciusko válaszolt a lengyel forradalom keletkezése- és lefolyásáról kérdezősködő Stal asszonynak:
Madame, je l’ai fait, mais je ne sais pas la raconter.
Páter Lonkai tekintélyét a főpapok előtt mi, hírlapírók csináltuk, de hogy miként, azt elbeszélni nem tudjuk.
*
Lonkainak legnagyobb érdeme befutott pályájának és működésének áldásos eredménye, és a legnagyobb bűne, hogy egy csomó szerencsétlen fiatalembert ölt meg azzal társadalmilag, miszerint a saját mesterségéhez fogta őket, arra biztatta s abban kiképezé.
Timon így szólt egy ízben Alcibiadeshez:
Jöjj, fiam, kedvezz a népnek most, mert jövőben úgyis kénytelen leszel ostora lenni.
Lonkai így szól mindennap munkatársaihoz:
Szidjátok a szabadonc eretnekeket; jobban már úgysem fognak gyűlölni.
Pedig az eretnekek felvilágosodott része nem gyűlöli Lonkai Antalt.
Végigtekintve pályafutásán, nem lehet tőle megtagadni sem az észt, sem az élelmességet, de még a ravaszságot sem; ha tehát élesen boncoló elmével vizsgálják tetteit, melyek ezt nem egy helyütt megcáfolni látszanak: lehetetlen, hogy előtérbe ne lépjen egy eredeti kérdés, hogy: Wo ist die Katze?
Nem-e lehetséges, hogy ez a mi ármányos Lonkaink a burkus király misszionáriusa, vagy valami külföldi szabadkőmívespáholy megbízottja, s annak áldozza életét, hogy furfangos módon népszerűtlenné tegye itt nálunk a pápát és a klérust.
Ami sikerült is neki fölségesen.
Sírjára majdan a protestánsok emelnek szobrot.
