32. sz., szeptember 5. A TÖK TRAGÉDIÁJA (Mese a növényvilágból)

Full text search

32. sz., szeptember 5.
A TÖK TRAGÉDIÁJA
(Mese a növényvilágból)
Egy nagy kertben nem díszlett (ha ugyan illik rá ez a szó) egyéb, csupán egyetlen tök. Nagyra is volt vele a kevély tök, hogy ő az egyedüli gyümölcs a kertben, bár ő maga is jól tudhatta volna, hogy fajtája közül sem az első, hanem a legutolsó s hogy nem használtatik semminemű emberi táplálkozásra, hanem örökkön-örökké sületlen marad.
Legfeljebb a malacok híznak meg tőle.
*
Azon a fán azonban, mely a hitvány töknek árnyékot tartott, egyszerre váratlanul rügy pattant ki s nemes, jóízű gyümölcsöt hozott.
A tök dühbe jött s versenytársnak nézte hiú elvakultságában a fölötte magasan lóbálódzó gyümölcsöt.
Elhatározta tehát, hogy lecsalja magához.
És ez felette furfangos terv volt!
Mert a tök, minthogy örökké lent fekszik a piszkos földön, felette sáros vala, s ha a gyümölcs hozzá ér, az is bepiszkolódik.
*
»Nem mersz lejönni hozzám, ugye?« – szólott a tök, s indája fonnyadt levelei még egyszer haragos-zöld színt játszottak.
»Semmi közöm hozzád – mondá a hasznos gyümölcs – az én helyem itt van a magasban, semmi kedvem és hivatásom hozzád leszállni.«
»Egyenlők vagyunk! – kiáltá a tök. – Én birkózni akarok veled.«
»Ohó! Nem vagyunk egyenlők, neked mesterséges 'melegágyat' csináltatott az 'urad', abban tenyészel: rám pedig a szabad nap süt. Nem vagyunk egymáshoz valók. Azért nem is kívánok veled érintkezni.«
S e perctől fogva siket fülekre talált a tök káromlása.
A tök dühösebb lett, s bánatában még nagyobb lyukat vájt magának a sárban.
Új terven okoskodott.
Hogy lehetne felemelkedni a fa magaslatáig?
Valaki azt a tanácsot adta neki, hogy az emelkedéshez legelőször is az kívántatik, hogy ne legyen nehézkes, hogy a belső tartalma helyett bélelje ki magát széllel, az fölviszi majd a magasba, mint valami léggömböt.
A drágalátos tök tehát egy sárga-fekete hegyes karónak dűlt, hogy az léket vágjon rajta, amin behatolhasson a levegő.
És ebben lett a halála.
A vágott lyuk körül a penész és a rothadás jelei kezdenek mutatkozni…
Szegény, szerencsétlen tök!
*
A hasznos gyümölcs szánakozva nézi, mint közeleg az alant hempergőhöz napról napra a legszomorúbb enyészet…
E felebaráti szánalomban csupán az vigasztalja, hogy a töknek úgyis rothadás a sorsa.
*
Morál
A tanulság ebből az, hogy a főzelék ne igyekezzék előkelőbb étel lenni, mint a gyümölcs, – mert még főzeléknek se lesz akkor jó…
Továbbá az, hogy a hatalom melegágya gyorsan megnöveszti a növényeket és gyorsan – megrohasztja.
És végül még az, hogy a jóravaló ember válogassa meg a barátait.
És még jobban válogassa meg az – ellenségeit.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi