III. Nyájaskodások.
III. Nyájaskodások.
A vasárnapi »Vereshajú« egyike volt a legélvezetesebb előadásoknak.
Rónaszékyné csókolnivaló volt. Rónaszéky pedig olyan Veréb Jankó, hogy párját alig találni; különben is ez a force-szerepe. Legnagyobb meglepetést a Ferencziné éneke okozta.
Váratlanul csendült meg szép népdalai [!] ez általános hangszegénység közt. Tapsok közt ismételtették vele.
Sajnálom, hogy Tótfalusiról nem mondhatok több jót, minthogy nem mondok róla semmi rosszat.
Ami bizony elég megróni méltó részrehajlás tőlem.
*
Szerdán meglátjuk Jókai »Hős Pálffy« című darabját, melyet a király és neje jubileumára írt.
Az efféle darabok mindég imelygősek szoktak lenni, mert a fejedelmek iránti túlságos loyalitás és hízelgés szüli őket.
Jókai költészete, s Ferenc József szeretett egyénisége azonban eloszlatják a kellemetlen szagot, s a darab bizonyosan tetszeni fog, mert imitt-amott gyönyörű helyek vannak benne.
Minthogy azonban rövidségénél fogva elégtelen lenne egy estét betölteni, Somogyi Károly, kinek jutalomjátéka lesz a szerdai este, még a »Phrenolog« című csinos vígjátékot választotta hozzá.
A közönség önmagát tiszteli meg, ha Somogyi Károly, e derék és szorgalmas színész jutalomjátéka zsúfolt házat hoz össze.
*
