225. sz. október 7. A TERV

Full text search

225. sz. október 7.
A TERV
Most már az emberiség közül nemcsak Besze János bátyánk van olyan szerencsés helyzetben, hogy madártávlatból nézheti Szegedet, hanem a kis Maszák is úgy látja.
Mindnyájunkat ilyen magas szempontra emelt a királyi biztosság, mely a jövő kor házait tüneti föl hatalmas képzelődésének ilyen erejével.
A képzelődés műve sikerült. A “mákony-ivók” élvezik hatását. A fényes luteránus templomban már hallani vélik az orgona hangjait, az állandó színház csarnokaiban bűbájos balerinák ugrálnak kecses, ingerlő mozdulatokkal. A Béla gyerek máris Harkányi Pepinek álmodja magát. Mert ha balerinák lesznek, Harkányi Pepiék is lesznek.
Csak az egyetemi épületet és a csongrádi megyeházát feledte ki Rauscher úr. Meg még az országházat.
Ebből csak a nagybundájú kapus látszik a madártávlati képen, azon a talapzaton, ahol most a jó Dugonics András fordít hátat a műszaki osztálynak.
Van a szegedieknek egy eredeti szavuk, melyet gyerekekkel szintén olyan fogalom kifejezésére használnak, amit maguk sem értenek, de amit azoknak meg akarnak magyarázni mégis.
Hát az olyan dolognak »tengeri herkentyű« a neve.
Ilyen tengeri herkentyű a cifra kép. Hadd örüljenek neki egy kicsit a gyerekek, úgyis elég a siratni valójuk.
Hanem az igazi mappa aztán nem tréfa s leginkább erről akarunk szólani.
A királyi biztos lojális “republikánus”-a, Bakay úr garantírozta ugyan, hogy ez a mappa vérré és hússá válik három év múlva.
Bizonyára Lechner úr csodálkozhatott e dolgon legjobban, s Jankovich Miklós bosszankodhatott leginkább, hogy immár mindenféle laikus ember is beleszólhat az inzselléri tudományokba.
Véleményünk szerint két jeles műépítésze volt a kormánynak, Lechner és Reiter úr.
Reiter kitűnő terveket csinált, követte a fantáziáját, szépészeti eszményeit gazdagon szórta a papírra, szép volt aztán az ő tervében minden, de nem lehetett keresztülvinni, mert a Dárius kincse kellett volna hozzá.
Lechner ellenben praktikusabb. Tudja magát mérsékelni. Tekintetbe veszi a pénzügyi viszonyokat is, s aszerint fundálja ki a terveket.
E szempont vezette Szeged város tervezetében is. S ő kitűnően felelt meg e szempontnak.
Lehet, hogy munkájában sok hibát találhatnának és fognak is találni a szakértők, egyet azonban lehetetlen megtagadni, hogy ez a terv zseniális.
Zseniális, mert annyira világos, mint egy hatalmasan kidomborodó eszme valamely képen, mely szinte magával ragadja a nézőt. A laikus szem előtt is a girbe-gurba város mintha valami sajátszerű varázslat lenne, egyszerre szabályossá válik, redőit leveti, kiálló bordái kisimulnak, utcái kanyarodás nélkül futnak a körutaknak, s ez mind olyan egyszerű, olyan természetes, hogy az ember önkénytelenül kiált föl: »No, ezt én magam is így csináltam volna meg. Hiszen olyan könnyű volt!«
…S éppen az a Lechner dicsősége, hogy amit ő itt kivitt; az nekünk olyan könnyűnek látszik.
Különben az egész terv éppen olyan csak, mint az a mese; hogy aki Szent Mihály éjszakáján talált gyíknak a máját megeszi, tudni fogja, hol keresse a Plutó kincseit.
Hát már most mi is tudjuk, hogy kellene fölépíteni Szegedet…
Egy tekintélyes biztosi tanácstag azonban a következőként jegyezte meg:
»A királyi biztos fölépíti a rakpartot és az állandó hidat: a többi meg majd kiépül magától.«
S ebben van is valami vigasztaló, kivált Zombory Tónira nézve.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi