A fogadtatás

Full text search

A fogadtatás
Vasárnap korán reggel ünnepi színt öltött a város. A nép ünneplő köntösében hullámzott az utcákon, a házakon pedig zászlók lobogtak.
Már déli fél tizenkettőre nagy néptömeg várta a vendégeket az indóházban s a polgármesterrel élén az egész komité, s annak elnöke. Vörös-fehér-kék kokárdák tarkállottak a felöltőkön; számosan voltak jelen a hölgyek közül szinte ! francia kokárdákkal. Az Alsóvárosi Népkör testületileg jelent meg, magával hozva a piros Kállay-féle zászlót is melyről, fájdalom, most gyászfátyol csügg alá.
A vonat megérkezvén, addig is, míg a szónokló polgármester a tolongó nagy néptömegen keresztül azon kupéig bírt a komitéval vergődni, hol vendégeink kiszálltak !, egy a nép közül föltalálva magát, meleg szavakban röviden üdvözölte, amik látszólag meghatották a kiszálló vendégeket. Ezalatt odaért a komité is, s a polgármester szokott egyszerű, s éppen emiatt meglepően szép modorában üdvözölte őket városunk falai közt a ! Szeged »népe« nevében.
E beszédre Laurençon válaszolt hosszabban és érzékenyen, úgy, hogy szinte érteni látszottak azt a körülállók. – Beszédében, melyet aztán Pázmándy tolmácsolt, Franciaország rokonszenvét festve élénken, Szeged jövőjébeni bizalmát hangoztatta.
A város, amerre a hosszú kocsisorból álló menet elvonult, mindenütt föl volt lobogózva a magyar trikolórral és francia zászlókkal. Megdöbbentő hatást tettek vendégeinkre útjokban a ledőlt házak, romok. S Szeged e sírkövei is föl voltak lobogózva. – Egyhelyütt fiatal paraszt suhanc állt föl egy csonkán meredező házfalra s onnan lobogtatta a zászlót, míg csak elhaladt a menet, mely pedig úgyszólván lépve ment, hogy az utcán összesereglett lakosság üdvözölhesse és színről színre láthassa vendégeit. Az ablakokból, az utcáról virágcsokrokat hajigáltak a kocsikba. S e virágcsokrok magukon viselték a paraszt ízlés nyomait. Egy bazsalikom, egy georgina, s egy rezeda. Ezért voltak e virágcsokrok becsesek a franciák előtt.
A tolongás az indóházban oly óriási volt (s ez hibája a rendezésnek), hogy egy-két ember elbukva jóformán elgázoltatott. Midőn a menet a város épebb részeihez ért, ott ismét sűrűsödtek a folyamatosan éljenző tömegek, mígnem az Iskola utcában ember ember hátán állott. – A franciák meghatva köszöngettek jobbra-balra, különösen a hölgyeknek igen részrehajlón, ami már benne van a franciáknak a vériben.
Vendégeink a Hungáriába szálltak, hol két csoportra oszolva az egyik rész, nevezetesen Laurençon, a pesti francia konzul és Munkácsy, a királyi biztoshoz mentek dezsönére, míg ellenben Gouzien, Rops, Pyat, Pázmándy Dénes, Pállik Béla és a két Káldy a rendező bizottság társaságában ebédeltek. Az ebéd egészen magánjellegű volt. Csupán egyetlen tósztot hallottunk Jámbor Páltól a franciák egészségre, s melyre Gouzien válaszolt, áthatva válaszában a lelkes fogadtatástól kijelenté, hogy ha Franciaország mégegyszer nagyobb lenne is, mint aminő, mégis büszke lehetne a magyar nemzet rokonszenvére, mely íme, oly fényesen nyilvánul.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi