AZ ALFÖLD FIUMEI VASÚTI TÖLTÉS KÖRNYÉKÉN

Full text search

AZ ALFÖLD FIUMEI VASÚTI TÖLTÉS KÖRNYÉKÉN
A szerdai viharnak számtalan nyoma van az ártéren még ma is. Piloták, hajóroncsok, gazdátlan talpak úsznak a város felé. Az egyiken egy fehér galamb ül, szelíden illegetve tollazatát aranysárga csőrével. Bár már a Noé galambja lenne, mely szárazföldet jelent.
Ehhez azonban kevés remény van. A víz szembetűnően megszaporodott, s bent a városban nehány házfödelet elvitt hajdani helyéről, s egy-egy utcát egészen eltorlaszolt. A barrikádok miatt csak igen kevés utcán mehet át a csónak.
A töltési munkálatokon ejtett csorbák tegnap, tegnapelőtt helyreállíttattak. Ott áll szilárdan az az egész fehér deszkavonal, mely kétfelé vágta a roppant tengert. Messziről olyannak tűnik föl, mint valami óriás vadaskert újdonatúj kerítése.
A cölöpözés körülbelül már be van fejezve, s május 10-ig hihetőleg elkészült volna a földmunkálat, valamint a töltéskoronák is, ha a szerdai vihar be nem üt. Magában a munkálatokat jelentéktelen kár érte, a cölöpöket csak imitt-amott döntötte ki a hullámverés, a kijavítás alig vett volna igénybe 24 órát, ha nem omlanak le a cölöpverő gépezetek, ha nem süllyednek el a hajók, a munkáslaktanyák, s össze nem szaggattatnak a lápok.
Most ilyeneket kell hevenyészni előbb, mintsem a munkálatokhoz hozzálátnának a nagyon természetesen leolvadt számú munkásoknak. Nagyon természetesnek mondom e körülményt azért, mert a szerdai nap nagyon sokaknak elvette kedvét az ilyennemű veszedelmes munkától, s azonfölül mint egy munkás panaszlá, ki a vízkifogott »Grille« nevü kis propeller helyreállításával foglalkozott, nem is fizettetnek a munkások pontosan. Ez irányban a panasz különben is általános, de az korántsem a vállalkozó pénzzavarában találja magyarázatát, hanem azon mesterséges presszióban, mellyel a visszatartott bér által azokat a további munkálatokra kívánja erőszakolni.
A munkásokra kellemetlenül hat a dolog; s emiatt egész zavargás ütött ki köztök csütörtökön.
Volt-e sok kár? kérdém a kis csavargőzös tatarozóját.
Bizony elég volt. Hanem hát annak döglik, uram, akinek van.
Hogy érti ezt, földi?
Úgy, kérem alásan mondá kenetteljesen , hogy így jár minden ember, aki a szerencsétlenségből akar nyerészkedni. Meg is érdemli.
Hát kend hol volt a nagy viharban?
Egy pilotára kapaszkodtam föl végkétségbeesésemben, a Makkos-erdőhöz nem messze. Kutya pozíció volt, uram. A hullám áthajigálódzott a pilotákon, s olyanokat lökött rajtam, mintha ezer éles bicskával hasítanák a bőrömet. Később ehhez is hozzászokik az ember. Hanem a kezemet nézze meg jól az úr, amint végerővel a pilotához fogództam, lement róla a bőr. Ezer szerencse, hogy mindössze hat óráig voltam ebben a helyzetben; egy katonatiszt levétetett onnan, s pontokba rakott vagy ötvenünket.
(E derék katonatiszt Bubna alezredes úr volt, ki általában dicséretes buzgalmat fejtett ki úgy az árvíz előtt, mint utána.)
A készülő töltés mentében lázas hévvel csinálják most a laktanyákat, melyek izmos lápokra emeltetnek. Tegnap mintegy ezer munkás dolgozott mérnökök és fölügyelők élénk lármái közt.
A diplomáciai nyelv ott künn a német; soha annyi idegen szó Szegeden. Sebesebb fordulókra a »Blocksberg« nevű liliputi hajót használják, melynek semmi baja nem történt.
Egy mérnök szerint, kivel néhány szót váltottam, a vállalkozót igen elkedvetleníté a szenvedett kár és a munkáskezek hiánya. A végzett munka most már minimó kalkuló kilencszázezer forintba fog kerülni még akkor is, ha egész végig szép napok lesznek. A vállalkozó és a minisztérium közt erős sürgönyözet folyik, mi annak magyarázható, hogy a szenvedett kár alkudozások tárgya lett. Nagyon kíváncsi voltam kitudni, ha vajon a vállalkozó és Herrich között van-e valami összeköttetés min véleményem szerint nagy súly fekszik , de semmit sem tudhattam meg.
Miután az ártérről írok, lehetetlen, hogy föl ne említsek egy eredeti »vízi csárdát«, mely a Rókus-város romjai között virágzik. Jellemzi ez a szegedi élelmességet és találékonyságot is. Azonfölül úgy tűnik föl, mint egy víg gondolat a halálban, mint egy mosoly a gyászfátyol alatt.
Hát ez a csárda bizony kényelmetlen hely és valaha csak egyszerű házfödél volt, de mivel hogy Szegeden annyira fölvitte az isten a házfedelek dolgát, hogy kirugatván a víz által alóluk a házat, megtette őket földszinti (vagyis inkább vízszinti) helyiségeknek, és a házfedél is megválván a falaktól, leült a víz színére, s német flegmával várta, hogy vajon mi fog történni vele.
Hát bizony az történt, hogy Csíkos uram (így híják a leleményes korcsmárost) kivette árendába a nagyhivatású házfedelet, összevert körülötte lápokat, azokat odaerősítette a fákhoz, asztalokat rakatott a lápokra, s meglett Szeged legnagyobb nevezetessége, a vízi csárda.
Egészséges siller bort mérnek benne, s a csolnakokon utazók szívesen állapodnak meg a »Betekincs«-nél; s még tán jobban ízlik nekik itt a bor, mint egyebütt, mert sehol sincs nekik annyira alkalmuk megutálni a vizet, mint éppen magán a vízen. Egyszóval az üzlet egészen virágzó; tegnap is, hogy arra jártam, mintegy négy csolnak állt kikötve válogatott közönséggel. Még úri hölgyek is voltak ott, mint hajdan XIV. Lajos alatt a szép Nannon csaplárosnénál, melyet Simontoin márki hozott divatba, s hol gyakran megfordultak a pajkos királyi hercegnők is.
Pedig hát az még nem volt olyan érdekes csárda, mint a Csíkos uramé. Ezt azonban nem azért írtam itt meg, hogy a finánc úr »accissal« valahogy nyakára menjen, mert ezekre nézve van Csíkos uramnak egy olyan süllyesztő készüléke a lápon, hogy nem jó lesz megpróbálni, hacsak valaki meg nem kívánta azt az állapotot, hogy magát a vízbe fúltak lajstromában lássa a »Szegedi Napló«-ban.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi