95. sz., május 1. SZEGED, ÁPRILIS 30-ÁN

Full text search

95. sz., május 1.
SZEGED, ÁPRILIS 30-ÁN
A köztörvényhatóság fölfüggesztésével Szeged jobbadán megszűnik befolyást gyakorolni a saját sorsára; a kormány föl akarja adni a régi közmondást, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa; Szeged szerencséjét maga a kormány veszi kezébe. Majd meglátjuk, milyen mértékkel telik tőle a jóból!
Annak pedig csak örülni lehet, mert jó nekünk nem lenni gazdáknak, amikor pénzünk nincsen; vigye a háztartást más; ne legyünk telhetetlenek.
Az az egy azonban bizonyos, hogyha van bennünk egy kis életfilozófia, akkor oda kell törekednünk, hogy úgy a köpenyeg alatt mégis beleszólhassunk magunk is minden dologba, mert bizonyos az, hogy a fájós lábú ember mégis csak maga tudja leginkább, hol fáj legjobban, s hova kell a mustárt felkötni.
Igaz ugyan, híre jár, hogy a kinevezendő királyi biztos mellé hat tanácsadó fog rendeltetni, kik közé törpe minoritásnak mi szolgáltatunk két embert. Hanem az is igaz aztán, hogy az a két ember csak arra való lesz ott, hogy végigkönyökölje az asztalt, s az unalmas nyári napokon, ha már elunta nézegetni a királyi biztos ábrázatát, csendesdeden elszenderedjék a nagy zsibbadásban, mely reá fog nehezülni. Ha opponálni fognak, meg nem hallgatja őket senki, ha nem fognak opponálni, nem lendítenek semmit, s nem képviselnek senkit.
Más, egészen más közegre volna szükség, melynek útján átszűrődve a közvélemény és a közérdek tisztességes és, amennyire lehetséges, imponáló alakban lépjen mindannyiszor a királyi biztos tanácskozó termébe, ahányszor szükséges.
Mert nem kell ám azt hinni, hogy Szeged gyorsan épül föl, s hogy a királyi biztosi hatalom egy-két hónapra terjed ki. Szeged rekonstrukciója éveket fog igénybe venni s a királybiztosi rezsim legalább egy évet.
Nem is volna jó, ha Szeged gyorsan teremtetnék újjá. A hamaros munka nem jó munka. Jól mondja Thiers szerint [!], az az igazi rendszabály, amit nemzedékek tapasztalata hoz, s amit évek érleltek meg.
Szeged igazi helyreállítása mindennap egy lépés a cél felé; oly sokat veszítettünk, hogy egy ugrással lehetetlen odaérnünk, ahol azelőtt valánk.
Szeged rekonstrukciója tehát hosszú ideig fog tartani, s mi hosszú időre leszünk a némaságra kárhoztatva, s a türelemre, hogy rólunk nélkülünk rendelkeznek.
E kilátással szemben hatalmas gondolatnak látszott az úgynevezett »városi kör«, mely Fodor István elnöklete alatt alakult, s mely eleinte úgy a helyi, mint az országos sajtóban létezésének több élénk jeleit adta. Ügyesen, habár nem is teljes alapossággal volt itt megbeszélve a város minden dolga, mely azon rövid idő alatt fölmerült, míg e szalmaláng magyarosan ki nem aludt.
Tehát kialudott. Dehát énistenem, mikor tartott még a magyar ember tevékenysége, türelme, munkaszeretete és ambíciója sokáig? Buborék volt az mindig, melyet a lehelet söpört el.
Pedig csak ebben az egy esetben nem lett volna szabad buboréknak lennie, mert a szerencsétlenség próbálja meg az embert, ha talpig ember-e?
Városunkra olyan pillanatok következnek be nemsokára, amiket fölhasználatlanul hagyni vétek: az ebből következő mulasztásokat századok erőlködése sem pótolhatja, úgylehet.
Egy ideig szépen folytak a tanácskozások a »városi körben«. Szeged intelligensebb polgárai összegyűltek naponkint, hívatlanul, kéretlenül, saját nemes sugallatukból, az ügyszeretettől áthatva városunk jövőjéről álmodozva, ha nem voltak is lángelmék, mindenkinek volt azért egy-egy észrevétele, amelyik előbbre vitte a diszkussziót, a sok észrevétel lassan-lassan kiforrta magát, s okos, egészséges munkálattá izmosodott…
S a város közönsége nyugodtan nézte, hogy vannak, akik szívükön hordják a jövőt, akik sokat gondolkoznak annak a szegény népnek a jólétéről, s bizonyosan kitalálnak valami bölcsességet.
S nem érezte magát senki sem olyan árvának, mint aminő valóban.
Néhány nap múlva azonban kezdett kihűlni a részvét; először csak egy ember maradt el a tanácskozásokból, aztán mindig több… míg egyszer csak nem jött el a gyűlésekre senki.
Néha egy-egy ősz ember csoszogott föl a lépcsőkön a második emeletre, s mikor üresnek látta a tanácskozó termet, elborult arccal kérdezé önmagától:
»Hát már mindent, mindent elvitt a víz?«
Azt értette alatta, hogy a »közügy iránti érdeklődést« is.
…Ne legyen ez ezután többé így!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi