284. sz. december 16. SZEGEDEN, DEC. 15-ÉN
284. sz. december 16.
SZEGEDEN, DEC. 15-ÉN
SZEGEDEN, DEC. 15-ÉN
Ismét parlament nélkül vagyunk! Az országgyűlés tagjai hazamentek, elszéledtek a szélrózsa minden irányába, hogy előkészüljenek a beszámoló beszédekre, melyekkel szent karácsony ünnepén híveiket, választóikat meglepjék, vagy hogy kinyugodják a t. házban folyt heves viták fáradalmait, s új erőt gyűjtsenek a következő ülésszakra.
Sajátságos jelenség ez nálunk, hogy rendesen akkor napolja el magát az országgyűlés, rendesen akkor állnak be a szünidők, mikor sötét napok vetik előre árnyukat, nagy veszély küszöbén állunk. Mikor a bosnyák okkupáció megkezdéséről volt szó, akkor is szünetelt az országgyűlés, s az új ülésszak már csak mint bevégzett ténnyel foglalkozhatott az okkupáció kérdésével. Most, mikor az országot mindenfelé árvíz fenyegeti, mikor a legéletbevágóbb vízvédelmi kérdések merülnek föl naponta, ismétlődni látjuk azt, ami a boszniai kérdéskor történt; az országház tagjai elszélednek, hogy ne legyen aki erélyes intézkedésekre szoríthassa a minisztériumot a vízvédelmi kérdésekben, s ki tudja mikorra ismét összegyűlnek, tanácskoznak az ünnepek után, nem-e ismét csak a bevégzett tényekkel szomorú tényekkel lesz dolgunk, nem-e csak azt kell majd tudomásul venniök, hogy itt és itt partszakadás következtében ezt, vagy amazt a virágzó várost öntötte el az ár.
Ideje volt-e már, hogy a karácsonyi szünidő az országházban kezdetét vegye?
Nem! Az ünnep még messze, a helyzet rendkívüli, annyira rendkívüli és veszélyes, hogy még ünnep küszöbén sem volna vele szemben menthető az országgyűlés berekesztése.
De azért a honatyák nyugodtan mentek haza, s a kormány elégedetten önmagával, örömmel nézi távozásukat.
S van is oka örülni.
Öröme olyan, mint az iskolás gyermeké a szünidők beálltával, mikor tudja, hogy övé a világ, és nem áll mögötte a tanító nádpálcával, hogy megsuhintsa fölötte, ha valami csínyt követ el.
A képviselők elszéledtek, fejbólintók úgy, mint ellenzékiek, s a kormánynak szabad keze van. Nincs aki felelősségre vonhassa akkor, mikor e felelősség a legnehezebben kell hogy reá súlyosodjék.
S a kormány örül szabadságának. Könnyebbülten lélegzik föl azon tudatban, hogy nincs mögötte a tanító, a mester, hogy megsuhintsa fölötte pálcát, ha félre lép a helyes útról, ha csínyt követ el.
De nem is kell félre lépnie, csak tovább haladnia azon az úton, amelyen megindult, hogy bennünket is, magát is az örvénybe sodorjon, a vízszabályozási kérdések lejtőjén. Az a válasz legalább, melyet Péchy közlekedésügyi miniszter a vízvédelmi kérdésekben hozzá intézett legutóbbi interpellációra adott, nem mutatja legkevésbé sem azt, mintha e ránk nézve életkérdéssé vált ügyben a kormány helyesebb útra akarna térni, jobb irányt igyekezne követni, s kivált most, mikor a jövő hó közepéig ismét föltétlenül uralja a helyzetet, az országgyűlés ellenőrködése nélkül.
S épp azért, mert nem látjuk a kormány javulási szándékát, épp azért, mert a helyzet oly válságos és fenyegető, az ország minden részéből, a vizek mentéről érkező hírek oly aggasztók, kárhoztatnunk kell az országgyűlés tagjainak könnyűvérűségét, mellyel az abnormis viszonyok közt is berekesztették az ülésszakot ily korán, az ünnepek beállta előtt.
A népképviselet föladata a népek érdekeinek megvédése legelsősorban, s amikor ez érdekek ily komolyan veszélyeztetve vannak: nem illeti pihenés a népképviselet tagjait.
Vagy képesek ünnepet ülni a mi honatyáink, mikor ezerek jaja cseng fülünkbe az elárasztott vidékek felől?
Képesek vígadni és semmittevésnek adni át magukat akkor, mikor a nyomor és ínség ezer alakban mutatja magát országszerte, és képesek ily viszonyok közt szabad kezet engedni a kormánynak, mely lelkiismeretlen sáfárkodásával eddig is annyi átkot hozott már reánk?
A tény, hogy már hazamentek a fővárosból, hogy az ülésszak berekesztetett, emellett bizonyít, s mégis azt hisszük, hogy az elnapolás még nem következett volna be, ha azt a kormányelnök nem indítványozza, s fejbólintó mamelukjai nem mondják rá, hogy »úgy legyen!«
Mert a kormánynak, mint Bosznia okkupációjakor, most is szüksége van rá, hogy szabadon, nem feszélyeztetve az ellenzék által, mozoghasson a vízvédelmi és szabályozási ügyek általa teremtett átkos labirintusában, s ez csak úgy lehetséges, ha az országgyűlés elnapoltatik.
Ezért mentek haza a honatyák ily korán karácsonyi szünidőkre. Otthon hallgathatják választóik panaszszavait, nézhetik a nyomot, s ha majd az új ülésszak megnyílik…
Nos, akkor ismét csak követni fogják a kormányt hű uszályhordozói, s ha kissé feszélyezve is az ellenzék által, de tovább haladnak a lejtőn, mely a bukáshoz vezet.
Csak az volna a vigasztaló: ha előbb buknának, semhogy minket, az országot is magukkal rántják ez örvénybe!
