II. AZ »IS«
II. AZ »IS«
»Is«… Mi az az »is«?
Hát az bizony Enyváry Sarolta.
Szeged derék Saroltája ugyanis megapprehendálta, hogy egyszer a színi referádában, melyben a Halmayné játékát méltattam, ő ekként fordult elő »Enyváry Sarolta« is »jól játszott«.
Ő bizony azóta szerényen »is«-nek nevezi magát. S ez olyan jól illik neki!
Hát az »is« igen jó és igen csinos Parthené herceg volt szombaton, gyönyörűen énekelt, élénken játszott s olyan ízletes kosztümöket produkált, mintha legalább is Bécsben volnánk és nem Szegeden.
Meg is tapsolták számtalanszor.
S a jó Csanád megyei nemesség, melyet Végh Aurél és családja vonz ide, s mely ma nagy számmal lepte el az első páholyokat, irigykedve hasonlítgatta össze a mi színházunkat a magukéval.
Hogy Enyváry Saroltának meglegyen a revánsa, kijelentem, hogy Halmayné »is« jól játszott, s méltó felesége volt neki. Sőt midőn a harmadik fölvonásban a hadi jelszó:
