A FORMA ÉS A GYAKORLATISÁG • – Egy bürokrata ebéd utáni csevegése sztenografírozva –

Full text search

A FORMA ÉS A GYAKORLATISÁG •
– Egy bürokrata ebéd utáni csevegése sztenografírozva –
Könnyű volt, míg »ország« voltunk és státusférfiaink valának. Csak úgy tolta ki helyéből az egyik szegedi esemény a másikat, ha Bakay nem csinált valami bolondot, Horváth Gyula követett el valami virtust, vagy legrosszabb esetben Komjáthy mondott valami jót. De ím, hogy szűkebb lett a biztosi tanács, szűkebb lett a látkör is, és meddőbb lett az események méhe.
Pillich dolgai nem történelem már, csak aprólékos városi hír, Szemző távozásával még a nők értéke is hanyatlott. Azért nem tudnak önök most már miről írni. Azért olyan átkozottul unalmas a »Napló« és a »Hiradó« – is.
Jó Komjáthy az üres kerületeket járja, mondván égmeresztő dikciókat a közösügy ellen, Horváth Gyulának pedig a jegyzői tollat nyomta kezébe a parlament. Már az igaz, ki tudta keresni, hogy miben a leggyöngébb.
Egyedül vagyunk. Olyan a város, mint egy mentes, amelyről apródonkint leszedik a gyémántgombokat, míg végre lemállik a csat is.
No, de ne essünk kétségbe a jövő felett, hanem élvezzük a jelent. Mért ne feküdhetnék nyugodtan végig az ember a pamlagon, hiszen csak ki kell nézni az ablakon: épül a város odakünn. Fúrás, faragás, kopácsolás zaja s lágy olasz káromkodás akkordjai hallatszanak be mindenünnen, s e kaotikus, zűrzavaros zsongás a föltámadás zsolozsmája.
Valóban nyugodtan lehet elfecsegni a fekete kávé mellett az időt – míg azok az emberek odakünn dolgoznak. Olyan élvezetes dolog ez a »városépítés«, kivált ha jól szelel a virginia. Az enyim jól szelel most. Ez a »zulu« kellner pompás, praktikus gyerek, lehámozva hozza a virginiát.
Mert hiába, uraim, a »praxis«, ha nincs is benne annyi »chic«, mint abban, ami »forma«, mégsem egészen megvetendő.
Ösmerik önök Budán a Z. patikárust? Ez is egy fickó a praktikusok közül. Nem ösmerik? Ah, nagyon sajnálom, mert gazdag lánya van ott. Node e percben, azt hiszem, senki sem akar házasodni. Még csak háromnegyed kettőre: az este felé szokott jutni az eszébe az embernek! Bocsánat a megjegyzésért, most már áttérhetek a praktikus patikárusra. Miben állott a praktikussága, fogják önök kérdezni? Ah, az egy igen egyszerű dolog, és mégis nagyszerű. Fürdőre utazott két hónapra uraim, s midőn nejével a fiákerbe ült, mégis így szólott a segédekhez, a laboránsokhoz: »Félóra múlva hazajövök!«
Nos? Nem remek fogás ez, hogy ezek a szegény páriák örökké meg legyenek ijedve; s a félórán túl két hónapig minden percben hazavárják a principálist.
Ez a praktikum az életben, de boldog isten, mennyivel dicsőbb a mi bálványunk, a mi istenünk a »forma«.
A forma, e fönséges s méltóságos, mereven lépkedő rém, ez az igazság ruhájába öltözött hatalmas zsarnok. Zsarnok ő, de uralkodik, rideg ő, de korona van a fején.
Pszt. Zulu! Vigye ki a kávémat és öntse át abba a csészébe, amelyikből tegnap ittam.
Igen, igen mit is akartam csak mondani? Ahá, a forma? No igen, a forma… persze mindnyájan látták már, hogy az F. tanácsos hivatali szobájának ajtaján szép aranyozott betűkkel ki van írva: »Kopogtatás nélkül kéretik bejönni.«
A tanácsos úr idegen, s igen jól teszi, ha a kopogtatással nem bosszantja magát. Nem is zavarja senki, mert a tanácsos úr igen derék ember, s érdemes elnézéssel lenni a hibái iránt. Nagyon derék, jószívű ember. Csupa szív, csupa lélek: de mindenütt bürokrata és a formák embere.
E napokban történt vele a következő eset, hogy váratlanul kopogtatás hallatszik ajtaján.
Izgatottan ugrik föl. Az ajtó megnyílik, s belép rajta az öccse – aki éppen abban a percben jött Amerikából. – Húsz év óta nem látták egymást.
Kitárt karokkal rohant feléje a napbarnított amerikai testvér.
– Semmi ölelkezés! – Kiáltá elhárító mozdulattal a tanácsos. Eredj ki előbb, aztán jöjj be kopogtatás nélkül. Akkor aztán ölelkezhetünk.
Íme uraim, ilyen az igazi bürokrata, és ilyen az igazi forma.
*
Megittuk a fekete kávénkat. S magam is elismertem, hogy sokat épültem e szellemes csevegésen, mely egyszersmind találó kritika a királyi biztosságra.
Hányszor utasítottak el bennünket már így, hogy »minek kopogtattak önök?«
S hányszor vetették szemünkre: »Miért nem kopogtattak önök?«
S ez mindig a »forma« volt, amelynek nem két arca van, mint Janusnak, hanem száz karja, mint Tirreusnak az indus regében, s mind a száz karját arra használja, hogy a »lényeget« fejtegesse.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi