TOLDALÉK
TOLDALÉK
a Komjáthy fotográfiájához
Megígértem vasárnap, hogy még elmondok Komjáthyról egyetmást. Nem akarok azonban azzal brillírozni, hogy jelentéktelen tárgynak is nagy feneket kerítsek.
Komjáthy sokkal finomabb ember, mintsem nekem valaha megbocsáthassa, hogy a publikumot oly hosszan untattam vele.
Amilyen hiú, ő mindenekfölött szeretetreméltónak akar látszani.
Minthogy előző cikkemben egy kicsit megkapkodtam, már nekem olyan galambszelíd szívem van, hogy most szeretném kiengesztelni, s szeretetreméltónak láttatni egyéniségét.
De erre csak egy mód van.
Ha Bakayról írok.
Mert Bakay mellett még Komjáthy is szeretetreméltó.
Írok hát Bakayról.
Hol van, mit csinál, miben fáradozik a jámbor Bakay? Hát biz az most macskából tigris lett, s a tejes köcsögöktől átment oda, hol vért früstökölhet és miniszterhúst vacsorálhat.
Ehhez azonban, ha étvágya van hozzá, semmi közünk, de ha volt az ő esetlen interpellációival, melyeket az »Oroszlány kávéház« asztalainak kedveért tett, veszélyeztetni a legfontosabb ügyet, mely valaha e város népe fölött a »lenni« és »nem lenni« ominozitásával függött a bizonytalanságban. [!]
Minek tolja föl magát »Végzetnek« az olyan ember, kinek a legprimitívebb ismeretei sincsenek a parlamenti szokásokról?
Tudjuk, hogy a szegedi javaslatok most fognak kerülni tárgyalásra a képviselőházban, és tudjuk, hogy azok sorsa a »többségtől« függ, azon többségtől, mely Tisza Kálmán utóbbi beszéde óta ismét egészen az övé.
S most, midőn néhány nap múlva Szeged legnagyobb érdekében szükségünk van a többség jóakaratára, ő akkor ügyetlenül egy támadó csatát intéz az ellen, akinek a többség a markában van, Tisza Kálmán, s általában a kormány ellen. Interpellációkkal dobálódzik, provokálja, ingerli Tiszát, mikor tudhatná, hogy amit válaszolni fog, legyen az bármi, a Ház tudomásul veszi s e tudomásul vétellel lehet prejudikál ama jóakaratnak, melyre összes reményeinket építettük.
Rosszakarat-e ez Bakaytól, vagy csak értelmetlenség, hogy azért, miszerint itt Szegeden nehány tudatlan ember előtt erősödjék a renoméja, kockára veti Szeged sorsát a legkönnyelműbb módon?
De hisszük, Tisza Kálmán jobban szereti Szegedet Bakaynál. S az ő ügyetlenségeért, utat talál, hogy ne Szegedet büntesse. Mert Tisza Kálmán, megengedem, sok rosszat tett ebben az országban, de mindig úr tudott maradni. S egy úrban mindig van annyi erő, hogy bizonyos dolgokat megvetni tud, de megtorolni nem.
De íme, a Komjáthy rovására szidom Bakayt, mikor tulajdonképpen Komjáthyt kellene szidnom, mert ő van most szőnyegen. (Perzsaszőnyeget értek, mert amilyen finom ember, megapprehendálja.)
Valóban, ígéretemhez képest ezt kellene tennem, de most, midőn a szegedi kölcsön fölött tárgyal a királyi biztosság s éjjel-nappal számokkal foglalkozik, nem volna tőlem illő dolog egy nullát lerántani.
Ezért nem nyúlok hát Komjáthy Bélához, hanem hagyom addig, míg valami nagy dolgot fog elkövetni.
De nem, – miért mondjak le róla örökre?
