A rossz napok beálltak. De most már komolyan hozzákezdünk a munkához. Nem járhatok ki Deszkre. A tanácstagok ma megjöttek. A lovaimat hazaküldtem.
Szép idők járnak. De most már komolyan hozzákezdünk a munkához. Bakay leköszönt, s mert nem szeretem a halasztást, rögtön kinevezem Pillichet – esztétikai szempontból.
Petőfi őrültje föl akarta robbantani a világot. Azt mondja Jankovich Miklós, hogy az nem volt őrült.
Tallián lemondott, s elment. A város különben is tele van taljánokkal. Az eső esik, lehetetlen dolgozni. De most már komolyan hozzákezdünk a munkához.
Eh! Hagyjatok engem aludni.
Mikor az öreg Baldácsi hivatalt keresett, aztat mondtam neki:
– Te bátyám, van itt egy indiai utazó, amelyik aztat mongya, hogy ők ott valami tartományban százezer forintért megválasztanának királynak.
– Ühüm – feleli Baldácsi fontoskodó arccal.
– Nem drága, de az a baj, hogy ott kell lakni.
– Hanem van annál egy jobb. Ötvenezer forintért megválasztanak istennek –, s ott se kell lakni.
Mikor én aztat Baldácsinak így elmondtam, mindenütt kerestette az indiai utazót, de hasztalanul.
Nem bírtam kitudni, a két hivatal közül melyiket akarta.
Magamról azonban elmondhatom, hogy az adott viszonyok közt legjobban szerettem volna lenni ideiglenesen az utazó indiánus – hogy véglegesen a szegedi főispán lehessek.
Azt mondja Mikszáth, hogy nem a ruha teszi az embert.
Ecclesia praecedit, raecedit, cedit, edit
Kassai sonkának fogom csontos végit.