37. sz., február 15. SZEGED, FEBRUÁR 14.

Full text search

37. sz., február 15.
SZEGED, FEBRUÁR 14.
Furcsa egy intézmény az a delegáció! két külön ország képviselőháza megválaszt egy-egy bizottságot, hogy határozzon e két külön ország közös ügyei fölött. Ez országok mindenikének megvannak saját érdekei, saját életföltételei, saját kereskedelmi és gazdasági kérdései, s az ellentétes érdekek képviselői: a delegáltak, összeülnek külön-külön tanácskozni, közös kiadások, közös kérdések fölött.
Amit elhatároz az egyik ország delegációja, azt megmásítja a másiké és viszont.
Így történt ez most is több kérdéssel, mely a delegáltak elé került s melyek közül csak a minket közelről érdeklő szegedi kaszárnyaügyet említjük föl, a közösügyes szomszéd delegáltjai irántunk való lojális érzelmeiknek eklatáns bizonyítéka gyanánt.
Táviratilag értesültünk tegnap az osztrák testvérek nemesszívűségéről, mellyel siettek a hadügyminiszter budget-jében előirányzott, s szegedi kaszárnya-építésre kért 100 ezer forintot törülni, – törülni annyira, hogy még az üzeneti bizottságok együttes ülésének idevágó tanácskozásai sem vezettek a megoldásra, úgy, hogy alighanem ismét a magyar delegáció lesz az, mely engedni lesz kénytelen, s Szeged – marad kaszárnya nélkül, vagy ráróják annak építését is az anélkül is súlyos terhet viselő város nyakába.
Bezzeg nem úgy van ez máskor, mikor a magyar delegáció törül valamely tételt a közös költségvetésben, melyet az osztrákok, saját érdekeik megóvása szempontjából, megszavaznak! – Azaz hogy, bizony akkor is csak így van, akkor is csak a magyar delegáció enged, mint most, csakhogy míg most engedékenysége folytán apad, addig az ellenkező esetben nő a budget, és vele együtt nő a deficit is.
Voltak a két delegáció határozatai közt egyéb differenciák is; ezek mindig kiegyenlíttettek barátságos úton a közös értekezleten, s hogy éppen a szegedi kaszárnya ügyében mutatkoztak az osztrákok olyan csökönyöseknek és hajthatatlanoknak: csak ama kiváló rokonszenvről tesz bizonyságot, mellyel túl a Lajtán minden, a magyarságot illető ügy iránt mindenha viselkedtek.
Hogy mi módon fog a szegedi kaszárnya fölépíttetni? Honnan, miből fedezik majd az építési költségeket s találnak-e egy modus vivendit, melynél a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad – ezt még most sem tudjuk. Tény az, hogy Szeged városa, mai helyzetében, mikor reá, mint erkölcsi testületre annyi s oly sokoldalú kiadás vár, ez újabb terhet képtelen elvállalni, bár a kaszárnyaépítésbe esetleg befektetett pénz megtérül részletenként az új katonaelszállásolási törvény értelmében.
Lehet – s ez mindenesetre a leghelyesebb volna –, hogy a magyar delegáció szigorúan ragaszkodik továbbra is határozatához, s végre megesik az a csoda, hogy az osztrák enged. De ezt alig merjük remélni, mert hiszen rég ismerjük a mi delegáltjaink lojalitását, mellyel mindazt, mit tőlük a közös kormány kér, készséggel megadni készek, s ott van Bécsben most Tisza Kálmán is, ki bizonnyal kellőleg fogja instruálni hűséges gárdistáit.
Így aztán ez is a mi bőrünkre megy, s mi húzzuk itt is a rövidebbet.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi